Füzik Szilvia Alapállása
Hosszú idő után ismét kiállítás nyílhatott a Fészek Ifjúsági Központ és a 23. Számú Arany János Cserkészcsapat jóvoltából Nagymegyeren. A tárlaton a dunaszerdahelyi származású fiatal tehetség, Füzik Szilvia festményeit láthatja a közönség.
Dorota Szafranko, a kiállítás kurátora kiemelte az alkotó merészségét az alapállás filozófiájának megközelítése kapcsán, amely nem véletlenül tartozott Hamvas Béla filozófiájához is. Az Alapállás cím az öntudatra való ébredést jelenti. A tárlat az alkotó akrillal, olajjal és spray-vel készült műveit sorakoztatja fel.
Maga a kiállítás két részből áll: a Fészek folyosóján az alkotó tavaly készült képeit tekinthetik meg az érdeklődők, amelyek leginkább a káoszra jellemző motívumokat hordoznak.
A festő így reflektált a vírushelyzetre, a kialakult képek az alkotó akkori érzéseit tükrözik. Retrospektív rálátást biztosít a festő munkásságára, milyen volt az elmúlt év, hogyan próbálta megfogalmazni akkori érzésvilágát az alkotó. A kiállítás másik része maga a lényeg – az Alapállás névre keresztelt tárlat festményei tarkítják a helyiséget. Az Alapállás képei már a letisztultságot szimbolizálják, a megnyugvást, az átgondoltságot és a káoszból a nyugalom felé haladást, átalakulást.
Erős, impulzív színvilág, domináns ecsetvezetés jellemzi a folyosón található festményeket, természetesen egyfajta szabályok betartásával, de mégis a szabadság szimbolikájával.
Az alkotó egyik legelgondolkodtatóbb műve az a festmény, amelyet újra megfestett. „Sosem tudom, mikor van készen egy mű, de erre a képemre ránéztem, és éreztem, hogy valamiért nem jó. Úgy döntöttem, hogy átfestem, de a jobb alsó sarkában meghagytam a régiből is egy kicsit, hogy emlékeztessen az alkotás folyamatára” – vallotta be Füzik Szilvia.
A másik helyiségben teljesen ellentétes érzelmek jelennek meg a vásznakon, az alkotó érzékletesen használja festményein a minimalizmus stílusjegyeit.
Ennek előfutáraként szolgált egy műalkotás a retrospektív darabokból, amely átmenetet képez a két látásmód között. Ezt követően festette meg az alkotó az Alapálláshoz tartozó első festményét, amelyen már nyoma sincs a káosz uralta színeknek és formáknak. „Egy belső vívódásból alakult ki ez a koncepció, amely az elszakadást tükrözi az elmúlt évtől. A minimalizmus nemcsak a festményeimen érzékelhető, de az életstílusomat is fokozatosan ebbe a mederbe próbálom terelni, mert rájöttem, hogy nagyon sok felesleges dolog van az éle-temben, amire nincs szükségem” – mondta el az alkotó.
Két objektum is megjelenik a festmények mellett, amelyek szorosan kapcsolódnak a kiállításhoz. Az egyik egy festmény részét képezi.
Az eredetileg két méter magas festményt két részre vágta a szerző, az egyik fele megmaradt a vásznon, a másik felét feleslegként letépte, és a földre helyezte. A másik ilyen alkotást arra a létrára akasztotta, amellyel az alkotások installációját vitte végbe. Utóbbi inkább egy elhasznált relikviát jelent a maga nemében.
Megjelent a Magyar7 2021/19. számában.
