Földre hívás
Füzik Szilvia utolsó nagy tárlata két éve volt a Limes galériában. Akkor a nagy méretű, kékes, lilás, vöröses festményeit a barokk múltú kiállítótérrel ütköztette. Festményeit a letisztult, de határozott ecsetvonások jellemezték, festéklefolyásokkal. A Sebezhetőre tervezve című önálló kiállítás jelentette Füzik Szilvia eddigi karrierjében a legnagyobb áttörést, ahol az irodalom és a kortárs tánc ugyanolyan meghatározó elemként jelent meg a kiállítás kontextusának értelmezésében, mint maguk a festmények és a templomtér közepében elhelyezett „létra installáció”.
Idén Kallós Judit művészettörténész és művészeti vezető meghívására vett részt a XXV. Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelepen, ami a MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria szervezésében került megrendezésre. A művésztelep minden alkalommal tematikus, idén a biofília (az embernek az élő rendszerekhez kötődő, evolúciós hátterű pozitív pszichés viszonya – a szerk. megj.) fogalma köré szerveződött. Az elkészült alkotásokból a Hegyvidék Galériában nyílt kiállítás közvetlenül a művésztelep befejeztével.
– fogalmazta meg élményeit az alkotó.
A művésztelepen mindenki a saját ritmusában alkot a nap folyamán. Első lépésben az alkotó kialakítja magának a saját mozgó műtermét, hiszen a nap folyamán gyakran vándorolnak.
– Hol kint alkottunk a kertben, hol bent az épületben. Akik külföldről érkeztek vagy a művésztelepen szálltak meg, már gyakran a napot is együtt kezdik, közös reggeli, étkezések, estékbe nyúló beszélgetések. Minden szempontból nagyon izgalmas csapat gyűlt össze. Magyarországról érkezett Benyovszky-Szűcs Domonkos, Makkai-Kovács Beatrix és Cseke Szilárd, Erdélyből Todor Tamás, Csóka Szilárd-Zsolt és Gagyi Botond, Koszorús Rita, Tóth Annamária és Szűcs Gábor Szlovákiából, Lak Róbert Hollandiából. A szervezők súlyt helyeztek ezekre a közös megélésekre és gondoskodtak arról, hogy a találkozók megvalósuljanak. Fontosnak tartom ezt a fajta dinamikát a művésztelepeken, a kommunikáció és nyitottság meglétét a művészek között.
Mivel a témakör, a biofília előre adott volt, pár héttel a művésztelep kezdete előtt már a koncepció megvalósításán gondolkodnak a művészek.
– Én is így voltam ezzel, már csak a hatékonyság érdekében is, amitől persze végül eltértem. Szerettem volna belevágni egy újfajta színvilágba, ami megtörtént. Három festmény készült el, amelyből kettő szorosan kapcsolódott a meghatározott koncepcióhoz.
A következő tárlatát újra konceptuális felállításba helyezné. Mindinkább a filozófiai háttér befogadását támogatná a különböző médiumok bevonásával, ideálisan egy nagyobb tárlat keretében, amit leghamarabb 2025-re lát megvalósulni. Mint mondta, szeretne izgalmas térrel dolgozni, sok minden változott benne, ami még mindig lecsapódásra vár, viszont már aktívan dolgozik benne, vagyis érik.
Megjelent a Magyar7 2024/47. számában.
