Értékmentés az utolsó órában: Kása Béla fotókiállítása nyílt meg az „Egressyben“
A népi kultúra elkötelezett kutatója, megőrzője és továbbadója, Kása Béla Balogh Rudolf-díjas fotóművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának fényképkiállítása nyílt meg a XIII. Fonográf Fesztivál keretében, november 22-én a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ emeleti előcsarnokában. A Hagyományok Háza által, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány hathatós segítségével nyáron elkészített, mintegy három tucat erdélyi népzenekart, prímást felvonultató tárlat a két erdélyi helyszínen történt bemutatása után, most először látható a Felvidéken.
Kása Béla fotóművész 1952-ben született Pécsett. Ifjú éveit a hajdani Német Szövetségi Köztársaságban töltötte, ahová a szüleivel 13 évesen költözött ki, majd 1973-tól rendszeresen visszalátogatott Magyarországra. A táncházmozgalom fiatal zenészeivel és táncosaival Erdélybe is eljutott, ahol lenyűgözte a széki lakodalom miliője és a széki vonósbanda hangszeres játéka. Akkoriban készítette el első fotográfiáit, melyek már azt a közelségélményt közvetítették, amely egész későbbi művészetét meghatározta. Néprajzi témájú fotóriportjai szereplőivel személyes, elmélyült kapcsolatot alakított ki, a képek alanyait mindig a saját kulturális környezetükben szerette ábrázolni.
A fiatal fotográfus pályafutása az NSZK-ban felfelé ívelt: 1979-ben a Kölni Képzőművészeti Szakfőiskolán művészi fotográfia szakon diplomát szerzett, az „ismeretlen” kelet-európai világot megjelenítő fényképei pedig a Stern és a Geo magazinokban arattak sikert. 1983-ban mégis hazatért, s a későbbi életútja már Magyarországhoz köti a művészt. Munkáját fáradhatatlanul, mély elhivatottsággal végezte, hogy a fényképek által „éljen tovább emlékük és muzsikájuk”.
1994-ben a MAG népzenei magazin fotósa és képszerkesztője lett, 1995-től a letelepedni nem akaró vándorcigányok útját követte gépével. 1996-ban az "Iveskönyvek" sorozatban Kása Béla fotográfus címen jelent meg a róla szóló egy kötet, s az évtől tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. 1997-ben magyar és angol nyelven jelent meg az Erdélyi zenészek című fotóalbuma, mellyel az erdélyi cigány és parasztzenészek öröklétig tartó panteonját alkotta meg.
1997-től két éven keresztül 45 erdélyi zenekart fényképezett le az Utolsó óra című népzenei gyűjtés részére.
Zenél, népzenét gyűjt és fényképez Erdélyben, Moldvában és Gyimesben, de járt Indiában, a félnomád életmódot folytató tevepásztor rabari törzseknél is...
Farkas József, a Hagyományok Háza munkatársa, e kiállítás egyik kurátora a pénteki tárlatnyitón elmondta: e fotóanyag 2025. február 2-ig az „Egressyben“ marad, ugyanis január 31-február 1-én lesz a III. Felvidéki Népzenésztalálkozó, amely programját konferencia, több koncert és nagyszabású gálaműsor képezi.
- mondta el.
Tőle azt is megtudtuk: 1997-98-ban Kása Bélát kérték fel arra, hogy a Magyarországra meghívott 44 erdélyi zenekart fényképezze le ezen gyűjtés részére. Annak az előzménye az volt, hogy Bartók Béla és a terepen szintén gyűjtőmunkát végzett társai a Zenetudományi Intézetből, a múlt század 60-as éveiben odakinn, megfelelő műszaki eszközök nélkül nem tudták magas szinten rögzíteni a népzenét. Ezért a Kárpát-medence különböző tájain működő zenekarokat meghívták a Magyar Rádió stúdiójába, s ott rögzítették a felvételeket, melyek akkoriban Pátria-sorozat néven bakelitlemezen jelentek meg.
- magyarázta.
Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az akkori zenészek nagy része már elhunyt, de örvendetesnek tartja, hogy a kárpát-medencei ifjú zenészek legalább a felvett anyagok alapján, e közgyűjteményből tanulhatnak tőlük. Ők a Hagyományok Házától minden vonatkozó információt ingyen megkaphatnak, annak könyvtárában, archívumában, hozzáférhetnek az igényelt ismeretekhez.
"Aztán 2001-ben még kisebb vajdasági és kis-magyarországi gyűjtések folytak. Később pedig a Hagyományok Háza akkori pályázatába bekerült az intézmény klímás archívumának létesítése, ahová áthelyezték a korábban, négy éven át digitalizált, teljes zenei és táncos gyűjtést, annak részeként a fotó- és filmanyagot is. 2010-ben egy újragondolt, válogatott 50 darabos, reprezentatív CD-sorozat jelent meg Új Pátria címmel, felölelve a külhoni magyar térségeket“ – tudtuk meg a továbbiakban.
E kiállításon a fotók alatt nem képaláírások láthatók, hanem a Varga József Csaba által készített CD-borítók elülső oldalának újranyomtatott változata található.
A bal alsó sarkukban pedig van egy-egy három hónapig élő QR-kód, amely beolvasása után megjelennek az adott tájegység, ekképp meg is hallgatható népzenei felvételei a további fotókkal együtt.
Nos, a megnyitó résztvevői szívesen éltek ezzel a modern technika adta lehetőséggel. Akik pedig ezen eseményről lemaradtak, a XIII. Fonográf Fesztivál alatt és után is szemlélődhetnek a múltidéző, értékőrző tárlaton.
