Táncház 50 – múltidéző fotókiállítás nyílt a komáromi „Egressyben“ - KÉPEKKEL
A Hagyományok Háza a Táncház Egyesülettel közösen hívta életre a Táncház 50 elnevezésű fotókiállítást – a táncházmozgalom egyik megalapítója, Halmos Béla Széchenyi-díjas magyar népzenész, népzenekutató, hegedűtanár emlékének ajánlva. Az Egressy Béni Városi Művelődési Központ emeleti előcsarnokában, a Fonográf Fesztivál keretében, november 24-én megnyílt tárlat szerkesztője a felvidéki származású Farkas József, a nyomdai előkészítést Berán István végezte. A megnyitón népdalokat énekelt Lakatos Áron, aki este a saját zenekarával táncházat is tartott a RÉV-Magyar Kultúra Házában.
Mindhárom széki utcában rendszeresen tartottak táncházat. A 60-as években kezdődött népzenei gyűjtéseknek köszönhető az, hogy ez a mozgalom begyűrűzött Magyarországra, s a budapesti fiatalok 1972 májusában tartották meg az első közös táncházukat, amelyen a már működő együttesek tagjai spontán módon jöttek össze a jelenlegi Írók Boltjában. A Hagyományok Háza rendezésében azóta minden évben az ottani Liszt Ferenc téren nagyszabású táncházra kerül sor“ – mondta el Farkas József a megnyitón.
Majd megtudtuk: a Táncház Egyesület, a Budapest Sportcsarnokban tartandó táncháztalálkozók főszervezője tavaly indított egy kampányt, amely során a táncházmozgalom fél évszázadának mozzanatait megörökítő fotókat igyekezett összegyűjteni nemcsak a hivatásos fotósoktól, hanem a mozgalom résztvevőitől, táncosaitól is.
„Ez a Táncház 50 elnevezésű kiállítás az annak keretében, a világ szinte minden tájáról, digitális formában beérkezett közel 1800 fotóból és archív forrásokból szerkesztett válogatás. Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a sok fotóból összeállíthattam a 40 kiállítási tablóra szánt válogatást. Mi tagadás, elég sok kis felbontású, rossz minőségű fotót is kaptunk. Két hétig éjjel-nappal válogattam a fényképeket, majd a Hagyományok Háza képviseletében többedmagammal egyeztettünk a megrendelővel, a Táncház Egyesület képviselőivel, illetve a nyomdai előkészítést végző Berán István ügyvezetővel. A beküldött fotók digitális formában ezen egyesület archívumát gazdagítják, miközben a Hagyományok Háza is rendelkezik táncház archívummal, ahol régi plakátok és az egykori táncházak látogatóinak névsorai is megtalálhatók. Mindez érdeklődés esetén kutatható“ – fejtette ki a továbbiakban.
Ahogy megtudtuk: e kiállítás egyik célja az volt, hogy azt az 50. évforduló alkalmából, először a Budapest Sportarénában tárják a nyilvánosság elé...
– hangzott el.
E turné keretében a Felvidéken azonban Komáromban látható először, eleget téve Lakatos Róbert VMK-igazgató kérésének. Valószínűleg itt marad jövő márciusig, vagyis a II. Felvidéki Népzenész Találkozóig azért, hogy azt annak a résztvevői is megtekinthessék. „A Táncház Egyesülettel nyitottak vagyunk arra, hogy igény esetén ez a tárlatanyag más felvidéki helyszínekre is eljusson“ – fűzte hozzá az elmondottakhoz Farkas József.
Majd arról beszélt, hogy Martin György, világhírű tánctörténész, néprajzkutató, a nemzetközi rangú magyar tánckutatás megteremtője volt az, aki hajdanán Sebő Ferencnek és Halmos Bélának azt mondta: e mozgalomnak idővel olyan közösséggé kell alakulnia, amely spontán módon, a talán táncolni sem tudó utca emberét is bevonzza a táncházakba, ahol szabadon elsajátíthatják a magyar néptánc különféle elemeit, formáit.
– magyarázta.
Arról is szívesen szólt, hogy a budapesti Hagyományok Házában külön a kezdőknek és a haladóknak rendszeresen tartanak táncoktatást, majd közös táncházban vigadhatnak egyidejűleg ötszázan-hatszázan. Továbbá megemlítette a táncházak emblematikus helyszínét, a Fonó Budai Zeneházat is, ahol szintén minden héten több száz táncos ropja, és egyre több a fiatal népzenész is.
Ideát pedig főleg vidéken virágzik a táncházmozgalom, legjobban azokon a helyeken, ahol van helyi néptáncegyüttes és/vagy népzenekar. Sőt, Pozsonyban és Kassán szlovák kollégák magyar mintára (!), húsz éve hetente rendeznek táncházakat“ – zárta tájékoztatását, miközben szívesen válaszolt a jelenlevők kérdéseire is. Érdemes megnézni a sajátos időutazásnak számító kiállítást, amely egyes fotóin akár önmaga ifjúkori másával is találkozhat a látogató.
