Egy lokálpatrióta amatőr fotós kiállítása az online térben - KÉPEKKEL

2021. március 6., 13:13
Zsebik Ildikó

A Királyhelmecen élő Horváth Károlyt mindig is vonzotta az alkotás. Anyai nagyapja olajfestményeket készített, így ő is először rajzolni kezdett. Ám tussal készült absztrakt alkotásai idővel elapadtak, a fiatalember figyelme pedig a fotózás felé fordult.

Édesapja amatőr fotós volt, és amikor elvesztette őt, talán az iránta érzett tisztelet és szeretet is motiválhatta ebben. Mindez öt éve történt, azóta is rendszeresen fotózik, műhelyében egyre érdekesebb alkotások születnek.

Ezúttal, második önálló kiállításán a Mailáth József Regionális Múzeumban mutatkozik be, ahová a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet igazgatónője, Zvolenský Gabriella invitálta, a kiállítás társszervezője pedig a Bodrogközi Magyar Közösség Háza. A 30 fotót felvonultató kiállítás a Tél-tavasz a Bodrogközben címet kapta, és a járványhelyzet miatt ez is az online-térben mutatkozik be. Az alkotót képeiről és a fotózásról kérdeztük.

Kérlek, ejtsünk néhány szót a kezdetekről!

A fotózás már nemcsak egy kaland, hanem állandó szerelem.

Eleinte egészen egyszerű géppel dolgoztam, mert meg akartam győződni róla, hogy valóban hosszútávú hobbi alakul-e belőle. Klasszikus fotókat készítek autodidakta módon, igaz, Kopasz Viktor barátomtól, aki egy Prágában élő fotóművész, ha haza látogat, sokat tanulok. Jó vele együtt kimenni a természetbe, mindig mutat néhány érdekességet. Másik mentorom Orehovsky Gyula, akivel szívesen beszélgetek a képekről, a fotózási technikákról stb.

Kizárólag a természet jelenik meg képeiden?

Elsősorban igen, különösen szeretem az arany órának nevezett időszakot kihasználni: közvetlenül a napfelkelte utáni és a naplemente előtti időpontot.Ilyenkor minden kicsit melegebb színű és plusz telítettséget kap. Különlegesebb fotókat lehet készíteni, mert az alacsonyan lévő nap minden árnyékot megnyújt, a formák is rajzossá válnak. Szeretem a különböző légköri viszonyokat is kihasználni a fotózásnál.

Fotóimba mostanában szívesen becsempészem az embert és az állatot is, de azt szigorúan a természet részeként,

ezért ez meglehetősen ritkán adódó pillanat. Különösen sokat fotózom tavasszal és ősszel! Az utóbbi időben rákaptam a fekete-fehér képekre. Itt a színek és a fényjáték helyett a fekete-fehér kontrasztja játssza a főszerepet,

Hol készültek a most bemutatásra kerülő fotók?

Királyhelmec engem még mindig képes meglepni. Egy-egy új látószögből még mindig tudok új dolgokat mutatni. Egyébként

lokálpatriótának tartom magam, ezért igyekszem szűkebb környezetem szépségeit, érdekességeit láttatni. 

Ezek a fotók szülővárosom mellett az annak  határában található erdőben, az Erősben, valamint Kisgéresben, Perbenyíkben, a Tisza- és a Latorca partján készültek. Több esetben a halszem objektívet alkalmaztam.

Egészen különleges címeket adsz egy-egy fotódnak!

A cím mindig annak lelkivilágára utal. Valamikor azonnal megszületik bennem, de van, hogy napokon át érlelődik, majd egyszer csak spontán megfogalmazódik.

Megméretteted magad az amatőr fotósok között?

Igen természetesen, jó tudni, hogy mások mit gondolnak képeimről. Rendszeresen részt veszek a Tótpál Gyula fotópályázaton, az Amfo pályázaton, amelynek legjobbjai bekerülnek az országos döntőbe, de magyarországi versenyekbe is be szoktam nevezni.

A Felvidék tájai képekben c. kiállításon 3 képpel vettem részt, ennek megnyitója Brüsszelben volt, majd itthon vándorkiállítás lett belőle.

Bár a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet is kénytelen zárva tartani, igyekszik megőrizni látogatóival a kapcsolatot, és azt is fontosnak tartja, hogy felfedezze és bemutassa a helyi tehetségeket. Ennek jegyében született ez a kiállítás is, sőt hamarosan egy újabbal is bemutatkoznak.