2020. január 30., 09:39

Egy különleges utazás kapcsán - KÉPGALÉRIÁVAL

A nagymegyeri volt zárdaiskolában található Fészek Ifjúsági Központ galériájában nyílt meg az a fényképkiállítás, mely nyolc amatőr, tehetséges felvidéki fotós válogatott pályamunkáit bemutatva hívja fel a figyelmet a felvidéki régiók és tájak szépségeire.

Galéria
+4 kép a galériában
Fotó: Duray Zoltán

A kiállítás Brüsszel, Galánta és Pozsony után negyedik helyszínként vándorolt Nagymegyerre, ahol a helyi 23. sz Arany János cserkészcsapat fogadta be cserkészotthonába. A kiállító fotóművészeket Duray Zoltán és Peczár Károly képviselte.

Szász Szilvia népdalénekes, cserkésztiszt nyitotta a sort, Endre báró balladájának eléneklésével. A szervezők nevében Csémi Szilárd, a Fészek polgári társulás elnöke köszöntötte a megjelenteket, és rögtön tovább is adta a szót a megnyitó ünnepi szónokának, Mahulányi József nagymegyeri esperes-plébánosnak.

A lelkiatya a szülőföldről, annak szeretetéről beszélt elsősorban, miközben megosztotta személyes emlékeit is a szülőfalujáról, annak értékeiről, valamint arról, mikor és hogyan jutott el ő maga is oda, hogy jobban értékelje mindazt, amiben addig élt. Felhívta a figyelmet a teremtett világ értékeire, szépségeire, ill. mindezen keresztül annak alkotójára, amivel megerősítette a jelenlevőket abban a hitükben, hogy „Isten szépségét és nagyságát tükrözi a teremtett világ”.

Köszöntőjét végül egy mindannyiunknak szóló üzenettel fejezte be:

Ez a fotókiállítás egy nagy utazás, utazás a múltban, utazás emlékeinkben, de a jelenben is, sőt úgy gondolom, a jövőt is eszünkbe juttatja. Mi lesz velünk, és hogy alakul személyi és közösségi jövőnk. Felelősségre int, jó döntésekre, nem kényelmes, puhány életre, hanem küzdelmes és izgalmas életformára. Adja Isten, hogy ezek a szép fotók segítsenek Nekünk megmaradni kereszténynek és magyarnak.”

Peczár Károly fotóművész a kiállítás kurátoraként bemutatójában a kiállítás céljáról és létrejöttéről, a képek kiválasztásának és elkészítésének módszeréről beszélt. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz írót idézve[1] és a József atya köszöntőjére visszautalva ő is a teremtett világ szépségeinek fontosságát emelte ki, majd kiemelte: „Sok közös dolog van a nyolc fotóművész között, és úgy érzem, ez is egy közös nevező lehet köztünk, hogy szeresd a növényeket, az állatokat, a természetet, szeresd a szülőhazádat, az embertársaidat.”

A bemutatót követően Csémi Szilárd ezúttal úgy, mint a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke köszönte meg a kiállító fotóművészeknek a lehetőséget és azt a különleges és egyedülálló kezdeményezést, miszerint a kiállított vászonfotók felét, 12 darabot felajánlottak a Cserkészszövetségnek egy jótékonysági eladásra, amire a soron következő észak-komáromi kiállítást követően kerül majd sor.

A várható bevétel az újjáalakulásának 30. évfordulóját idén ünneplő országos szervezet keresztény-keresztyén alapokon álló magyarságmegtartó ifjúságnevelő munkáját segíti majd.

A megnyitó végén Szász Anna Virág komáromi cserkész csodaszép hegedűjátékával Vivaldit idézte fel, majd a kiállításnak helyt adó történelmi épület és a benne működő egykori iskola múltját bemutató kiadvány megjelenését célul tűző adománygyűjtő felhívás hangzott el.

A kiállítás megnyitóján részt vett még többek között Duray Rezső, a Szenc és Vidéke Társulás elnöke, Lapos Ildikó, Nagymegyer város alpolgármestere, Sóoky Marian, Nagyszombat megye képviselője, a Bartók Béla Alapiskola igazgatója, Stubendek László megyei képviselő, Komárom volt polgármestere, és végül aznapi feladatait megszakítva ugyan megkésve, de végül Holényi Gergő Nagymegyer város polgármestere is tiszteletét tette a megnyitón.
A Szülőföldem fotókiállítás szerzői

Torma Szabina

Rimaszombatban született, jelenleg egy medvesalji kis faluban, Óbástban él. Egyetemi tanulmányait Nyitrán, a Konstantin Filozófus Egyetemen végezte 33 évvel ezelőtt. Azóta a Várgedei Alapiskolában dolgozik, ahol kicsiket tanít a betűvetés tudományára. Gyerekkorától imádja az örökké változó, csodálatos természetet.  Körülbelül tíz évvel ezelőtt érett meg benne a gondolat, hogy ezt a rengeteg szépséget megörökítse. A táj fotózása a mai napig örömmel tölti el, azt állítja, semmihez sem hasonlítható az érzés, amit a fotózás ad. A fotografálás kedvtelést jelent a számára, szellemi kikapcsolódást a hétköznapok monotóniájából. Igyekszik nemcsak a szemével, hanem a szívével is látni, és úgy is fotózni.

Duray Zoltán

36 éves, születése óta halláskárosodott. Tanulmányait nem speciális iskolákban végezte, hanem magyar tanítási nyelvű alapiskolába és gimnáziumba járt a szülővárosában, Szencen. 2007-ben a budapesti Gábor Dénes Főiskola diószegi kihelyezett tagozatán alapképzésben műszaki informatika szakon szerzett diplomát. Hobbija a fényképezés. A fényképezés tudományát 2008-ban tanfolyamon sajátította el. Többnyire tájképeket, a csend birodalmát és történelmi nevezetességeket fotóz. Képei szinte mindegyikén megfigyelhetjük, hogy szeret távolabbról közelíteni, azaz: rálátást adni. Csendes örömpillanatokat rögzít a távoli vidék szépségének megmutatásában, s talán ezért sugároznak végtelen nyugalmat a képei.

Horesnyík Ervin

1992-ben született Érsekújvárban. Alapiskolai tanulmányait Párkányban, középiskolai tanulmányait Komáromban végezte, diplomát pedig a Selye János Egyetem gazdaságtudományi karán szerzett. 2014-ben vásárolta az első tükörreflexes fényképezőgépét, ekkor kezdett komolyabban érdeklődni a fényképezés iránt, s ma már tudatosan keresi a témákat és az érdekességeket, amelyeket megörökíthet. Leginkább a természetfotózás érdekli, ezen belül is az állatok fotózása. Maximalista lévén nem meglepő, hogy egy-egy témával akár heteket, hónapokat is eltölt, mire meglátja a monitoron azt a képet, ami a fejében megszületett. Az állatok fotózásán kívül kedveli a szociofotózást és a portréfotózást, az éjszakai fotózást és a sportfotózást is. Képeivel szeretne valami különlegeset, maradandót alkotni, hogy az évek során szerzett élményeket a képei által mások is átélhessék. Vallja, hogy a legjobban sikerült fotója az, amit majd holnap készít el. 

Horváth Károly

1972-ben született Királyhelmecen, ahol jelenleg is él. Középiskolai tanulmányait, a királyhelmeci gimnáziumban végezte, ahol érettségit szerzett. Főiskolai tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végezte, ahol 1997-ben főiskolai képesítést szerzett, marketing szakirányon. Jelenleg a királyhelmeci Bodrogközi Magyar Közösség Házában székelő Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulásnál tevékenykedik. A képzőművészethez mindig is vonzódott, már gyerekkorában sokat rajzolt ceruzával, de voltak különböző absztrakt próbálkozásai is tussal. A fotózással komolyabban három évvel ezelőtt, az amatőr fotós édesapja halálát követően kezdett el foglalkozni. Azóta próbál egyre jobban elmélyülni a fotózási technikákban és kompozícióban, javarészt autodidakta módon. A szűkebb és tágabb értelemben vett otthonában, Királyhelmecen – Bodrogközben látható légköri és égi jelenségek, az asztrofotográfia, illetve a tájfotózás ragadták meg igazán, mivel ezek esetében fokozottan igaz, hogy jó helyen lenni jókor, és elkapni a megfelelő pillanatot.

Mészáros Lajos

1942- ben született Léván, ahol jelenleg is él. Szakmája a villanymotorok tekercselése volt, de a fényképezésbe már inaskorában beleszeretett, és ez a szerelem már 60 éve tart. A fotózás időközben a hobbijává vált. Leginkább a természetet fotózza, de készít fotókat a sport világából, főleg futballmérkőzésekről és esküvőkről is. Digitális fényképezéssel 2004-től foglalkozik. Amatőr fotós pályafutása során számtalan fotót készített és több kiállításai is volt. Mint mondta, a fotózás során mindig az hajtotta, hogy jobban szeretné megragadni a pillanatot, mint a másik fotós. Az egyik kiállításán vele volt az első fényképezőgépe is, aminek láttán valaki megkérdezte tőle, mi jut eszébe erről a gépről. Meghatódva felelte, az, hogy milyen sokan nem élnek már azok közül, akiket ezzel a géppel fotózott le.

Oriskó Norbert

1964-ben született a mátyusföldi Sókszelőcén, ahonnan később családjával együtt Galántára került, s azóta is itt él. Újságíróként 12 éve készít közéleti fényképeket, de olykor megakad a szeme a természet és a táj szépségein is, amit igyekszik lencsevégre kapni, hogy az általa meglátott szépséget másokkal is megoszthassa.

Peczár Károly

Érsekújvárban született 1971-ben, ahol azóta is él. Egyetemi tanulmányait Nyitrán, a Konstantin Filozófus Egyetemen végeztem. A fotózással huszonöt évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni, először csak az utazásait örökítette meg, majd később egyre jobban elkezdte őt érdekelni a táj fotózása, az utóbbi években pedig főleg a street-photo. A fotózás nem csak hobbi számára, hanem az élete része, egyfajta ugródeszka, amelyről ha elrugaszkodik az ember, egy teljesen új dimenzióba kerül. Úgy véli, a fényképezésben nincs lehetetlen, elég csak nyitott szemmel járni, és megragadni a tökéletes pillanatot.

Szemán Viktor

1992-ben született a Kassa vidéki Debrődön. Kassán, a Márai Sándor Gimnáziumban érettségizett, majd alkalmazott informatika szakon Komáromban, a Selye János Egyetemen szerzett diplomát. Jelenleg a matematika és informatika tanári képzést végzi mesterfokon. Fényképezéssel 2008-tól foglalkozik, főleg a felhőtípusok tanulmányozása végett, mivel a meteorológiai iránt érdeklődik. Kedvenc fotótémái jelenleg a különböző időjárási jelenségek, emellett azonban a táj fényképezése és a portréfotózás.


[1] Szeress minden levelet, Isten világosságának minden sugarát. Szeresd az állatokat, szeresd a növényeket, szeress mindent. Ha mindent szeretsz, fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt. Amint egyszer felfedezted, napról napra jobban meg fogod érteni. Végül eljutsz odáig, hogy szeretetedben magadhoz öleled az egész világot.

Galéria
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.