Egy különleges utazás kapcsán - KÉPGALÉRIÁVAL

A kiállítás Brüsszel, Galánta és Pozsony után negyedik helyszínként vándorolt Nagymegyerre, ahol a helyi 23. sz Arany János cserkészcsapat fogadta be cserkészotthonába. A kiállító fotóművészeket Duray Zoltán és Peczár Károly képviselte.

A lelkiatya a szülőföldről, annak szeretetéről beszélt elsősorban, miközben megosztotta személyes emlékeit is a szülőfalujáról, annak értékeiről, valamint arról, mikor és hogyan jutott el ő maga is oda, hogy jobban értékelje mindazt, amiben addig élt. Felhívta a figyelmet a teremtett világ értékeire, szépségeire, ill. mindezen keresztül annak alkotójára, amivel megerősítette a jelenlevőket abban a hitükben, hogy „Isten szépségét és nagyságát tükrözi a teremtett világ”.

Köszöntőjét végül egy mindannyiunknak szóló üzenettel fejezte be:

Peczár Károly fotóművész a kiállítás kurátoraként bemutatójában a kiállítás céljáról és létrejöttéről, a képek kiválasztásának és elkészítésének módszeréről beszélt. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz írót idézve[1] és a József atya köszöntőjére visszautalva ő is a teremtett világ szépségeinek fontosságát emelte ki, majd kiemelte: „Sok közös dolog van a nyolc fotóművész között, és úgy érzem, ez is egy közös nevező lehet köztünk, hogy szeresd a növényeket, az állatokat, a természetet, szeresd a szülőhazádat, az embertársaidat.”

A bemutatót követően Csémi Szilárd ezúttal úgy, mint a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke köszönte meg a kiállító fotóművészeknek a lehetőséget és azt a különleges és egyedülálló kezdeményezést, miszerint a kiállított vászonfotók felét, 12 darabot felajánlottak a Cserkészszövetségnek egy jótékonysági eladásra, amire a soron következő észak-komáromi kiállítást követően kerül majd sor.

A várható bevétel az újjáalakulásának 30. évfordulóját idén ünneplő országos szervezet keresztény-keresztyén alapokon álló magyarságmegtartó ifjúságnevelő munkáját segíti majd.

A megnyitó végén Szász Anna Virág komáromi cserkész csodaszép hegedűjátékával Vivaldit idézte fel, majd a kiállításnak helyt adó történelmi épület és a benne működő egykori iskola múltját bemutató kiadvány megjelenését célul tűző adománygyűjtő felhívás hangzott el.

Torma Szabina

Rimaszombatban született, jelenleg egy medvesalji kis faluban, Óbástban él. Egyetemi tanulmányait Nyitrán, a Konstantin Filozófus Egyetemen végezte 33 évvel ezelőtt. Azóta a Várgedei Alapiskolában dolgozik, ahol kicsiket tanít a betűvetés tudományára. Gyerekkorától imádja az örökké változó, csodálatos természetet.  Körülbelül tíz évvel ezelőtt érett meg benne a gondolat, hogy ezt a rengeteg szépséget megörökítse. A táj fotózása a mai napig örömmel tölti el, azt állítja, semmihez sem hasonlítható az érzés, amit a fotózás ad. A fotografálás kedvtelést jelent a számára, szellemi kikapcsolódást a hétköznapok monotóniájából. Igyekszik nemcsak a szemével, hanem a szívével is látni, és úgy is fotózni.

Duray Zoltán

36 éves, születése óta halláskárosodott. Tanulmányait nem speciális iskolákban végezte, hanem magyar tanítási nyelvű alapiskolába és gimnáziumba járt a szülővárosában, Szencen. 2007-ben a budapesti Gábor Dénes Főiskola diószegi kihelyezett tagozatán alapképzésben műszaki informatika szakon szerzett diplomát. Hobbija a fényképezés. A fényképezés tudományát 2008-ban tanfolyamon sajátította el. Többnyire tájképeket, a csend birodalmát és történelmi nevezetességeket fotóz. Képei szinte mindegyikén megfigyelhetjük, hogy szeret távolabbról közelíteni, azaz: rálátást adni. Csendes örömpillanatokat rögzít a távoli vidék szépségének megmutatásában, s talán ezért sugároznak végtelen nyugalmat a képei.

Horesnyík Ervin

1992-ben született Érsekújvárban. Alapiskolai tanulmányait Párkányban, középiskolai tanulmányait Komáromban végezte, diplomát pedig a Selye János Egyetem gazdaságtudományi karán szerzett. 2014-ben vásárolta az első tükörreflexes fényképezőgépét, ekkor kezdett komolyabban érdeklődni a fényképezés iránt, s ma már tudatosan keresi a témákat és az érdekességeket, amelyeket megörökíthet. Leginkább a természetfotózás érdekli, ezen belül is az állatok fotózása. Maximalista lévén nem meglepő, hogy egy-egy témával akár heteket, hónapokat is eltölt, mire meglátja a monitoron azt a képet, ami a fejében megszületett. Az állatok fotózásán kívül kedveli a szociofotózást és a portréfotózást, az éjszakai fotózást és a sportfotózást is. Képeivel szeretne valami különlegeset, maradandót alkotni, hogy az évek során szerzett élményeket a képei által mások is átélhessék. Vallja, hogy a legjobban sikerült fotója az, amit majd holnap készít el. 

Horváth Károly

1972-ben született Királyhelmecen, ahol jelenleg is él. Középiskolai tanulmányait, a királyhelmeci gimnáziumban végezte, ahol érettségit szerzett. Főiskolai tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végezte, ahol 1997-ben főiskolai képesítést szerzett, marketing szakirányon. Jelenleg a királyhelmeci Bodrogközi Magyar Közösség Házában székelő Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulásnál tevékenykedik. A képzőművészethez mindig is vonzódott, már gyerekkorában sokat rajzolt ceruzával, de voltak különböző absztrakt próbálkozásai is tussal. A fotózással komolyabban három évvel ezelőtt, az amatőr fotós édesapja halálát követően kezdett el foglalkozni. Azóta próbál egyre jobban elmélyülni a fotózási technikákban és kompozícióban, javarészt autodidakta módon. A szűkebb és tágabb értelemben vett otthonában, Királyhelmecen – Bodrogközben látható légköri és égi jelenségek, az asztrofotográfia, illetve a tájfotózás ragadták meg igazán, mivel ezek esetében fokozottan igaz, hogy jó helyen lenni jókor, és elkapni a megfelelő pillanatot.

Mészáros Lajos

1942- ben született Léván, ahol jelenleg is él. Szakmája a villanymotorok tekercselése volt, de a fényképezésbe már inaskorában beleszeretett, és ez a szerelem már 60 éve tart. A fotózás időközben a hobbijává vált. Leginkább a természetet fotózza, de készít fotókat a sport világából, főleg futballmérkőzésekről és esküvőkről is. Digitális fényképezéssel 2004-től foglalkozik. Amatőr fotós pályafutása során számtalan fotót készített és több kiállításai is volt. Mint mondta, a fotózás során mindig az hajtotta, hogy jobban szeretné megragadni a pillanatot, mint a másik fotós. Az egyik kiállításán vele volt az első fényképezőgépe is, aminek láttán valaki megkérdezte tőle, mi jut eszébe erről a gépről. Meghatódva felelte, az, hogy milyen sokan nem élnek már azok közül, akiket ezzel a géppel fotózott le.

Oriskó Norbert

1964-ben született a mátyusföldi Sókszelőcén, ahonnan később családjával együtt Galántára került, s azóta is itt él. Újságíróként 12 éve készít közéleti fényképeket, de olykor megakad a szeme a természet és a táj szépségein is, amit igyekszik lencsevégre kapni, hogy az általa meglátott szépséget másokkal is megoszthassa.

Peczár Károly

Érsekújvárban született 1971-ben, ahol azóta is él. Egyetemi tanulmányait Nyitrán, a Konstantin Filozófus Egyetemen végeztem. A fotózással huszonöt évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni, először csak az utazásait örökítette meg, majd később egyre jobban elkezdte őt érdekelni a táj fotózása, az utóbbi években pedig főleg a street-photo. A fotózás nem csak hobbi számára, hanem az élete része, egyfajta ugródeszka, amelyről ha elrugaszkodik az ember, egy teljesen új dimenzióba kerül. Úgy véli, a fényképezésben nincs lehetetlen, elég csak nyitott szemmel járni, és megragadni a tökéletes pillanatot.

Szemán Viktor

1992-ben született a Kassa vidéki Debrődön. Kassán, a Márai Sándor Gimnáziumban érettségizett, majd alkalmazott informatika szakon Komáromban, a Selye János Egyetemen szerzett diplomát. Jelenleg a matematika és informatika tanári képzést végzi mesterfokon. Fényképezéssel 2008-tól foglalkozik, főleg a felhőtípusok tanulmányozása végett, mivel a meteorológiai iránt érdeklődik. Kedvenc fotótémái jelenleg a különböző időjárási jelenségek, emellett azonban a táj fényképezése és a portréfotózás.