Egy festőcsalád három generációja
Különleges időszaki kiállításnak ad teret a Magyar Nemzeti Múzeum szeptember 16. és december 31. között az épület legalsó szintjén Schöfft 3--egy festőcsalád három generációja címmel. A családról először a Gondolat-jel című rádióműsorban hallottam, a hallottak pedig felkeltették a kiállítás iránt érdeklődésemet.
Az 1775–1850 között Pesten működő festőműhelyt id. Joseph Schöfft alapította, aki tudását a szászországi családi műhelyben szerezte. Magyarországi megbecsültségéről tanúskodik az a tény, hogy a belvárosi Képíró utcát műhelyéről nevezték el. A Schöfft- műhely sikere valószínűleg annak volt köszönhető, hogy a család képes volt nagyméretű olajképek készítésére, akár több művet is festettek egyidejűleg. Minőségi munkát adtak ki a kezükből, és követték az aktuális divatot. Képeiken a késő barokk stílus a klasszicizmussal keveredik, majd 1825 után a romantika is megjelenik alkotásaikban.
A legtöbb megbízást a pest-budai templomok mellett az Alföld plébániáitól kapták.
Az egyház szívesen foglalkoztatta a Magyarországon letelepedett művészeket. A felvilágosodás idején az oltárképek küldetése az volt, hogy a legszélesebb rétegekkel ismertessék meg a művészeti alkotásokat, hiszen a 18-19. század fordulóján még nem léteztek kiállítótermek. Az apát egy vagyonos, elismert mesterként tartották számon, Kárpát-medence-szerte 69 oltárképet festett, ugyanakkor nem törekedett az eredetiségre, főleg a régi nagy mesterek kompozícióira támaszkodott. Így kevésbé művészként, sokkal inkább jó mesteremberként tartják őt számon. A kiállításon az ő nevével fémjelzett a Szent Flórián és a Szentháromság c. festmény. Művészettörténészek között kialakult az a vélemény, hogy Joseph volt a legtehetségesebb és a legképzettebb a családban, akinek ugyan lenyűgöző képei vannak, ám a képek tőbbségéről nem tudni, ki is festette őket valójában, hiszen ami 1808-ig, a nagypapa haláláig a Schöfft-műhelyben született, az mind az ő nevével fémjelzett, holott nem minden alkotást ő készített.
A fiú, József Károly életműve több stílus együttélése, a neoklasszicizmus, a romantika és a biedermeier idején bontakozott ki. Egész életét Pesten töltötte. Már mint kész festő iratkozott be a bécsi akadémiára. Az akadémia elvégzésével a festészeti műfajok között legmagasabbnak számító „történelmi festész” rangot nyerte el. Legidősebb fiával, Ágostonnal együtt portréfestőként is számon tartjuk őket. Az egyházi jellegű alkotások mellett a Schöfft család jelentős állami megrendeléseket is kapott.
A tárlaton láthatjuk többek között I. Ferenc császár és József nádor portréját,
amelyeket a pesti egyetem alapítóünnepségére készített Schöfft József Károly, de megfestette még Pázmány Péter bíborost, saját lányát stb. Ezek az alkotások mind megtekinthetőek a kiállításon, ahogyan a Szent Miklós megdicsőülése, a Fájdalmas Szűzanya, a Hétfájdalmú Szűzanya stb. festmények is.A tárlat legtöbb alkotását ő készítette. Folyóirat-illusztrációi pedig a reformkori sajtó fontos alkotásai.
A család harmadik generációját Ágoston, az unoka képviselte, aki a családi karriert a világhírnévig emelte.
Művei az utóbbi időben kifejezetten keresettek lettek. Bécsben, majd a müncheni akadémián tanulta a festészetet, annak befejezése után pedig olasz, francia és svájci tanulmányutakra indult. 1835-ben tért haza. Pesti tartózkodása idején készítette Széchenyi István portréját. /Édesapjának is van Széchenyiről festménye Széchenyi a vaskapunál címmel. /Ezután beutazta a világot, cárok, fejedelmek ültek neki modellt. Feleségével 1837-ben Odesszába utazott, majd Isztambulon és Egyiptomon át Bombaybe. Az utazás költségeit helyi előkelőségek portréinak festésével fedezte.
Indiai útja öt évig tartott, és nagy sikert aratott, hatalmas vagyont is szerzett festményeivel, elsősorban Randzsit Szingh maharadzsa és Ser Szingh családtagjainak lefestésével. Amikor tudomást szerzett arról, hogy Kőrösi Csoma Sándor Kalkuttában tartózkodik, többször is felkereste őt, jó barátságba került vele.
Ő készítette az egyetlen hiteles portrét Kőrösi Csomáról.
Dúsgazdagon tért haza 1842-ben. Vagyonából értékes festményeket vásárolt Európában, Velencében palotát , Bécsben és Párizsban magángalériát nyitott. Indiában készült képeivel Európa-szerte hatalmas sikereket ért el, képeiből még I. Ferenc József császár is vásárolt. Végül az amerikai kontinensre is eljutott, ahol bejárta az Amerikai Egyesült Államokat és Mexikót. Visszatérve Európába Londonban telepedett le, ott is halt meg immár elszegényedve.
Indiai munkássága igazi kuriózum.Stílusa konzervatív, amelyben keverednek a bécsi biedermeier elemei, a szikh festészet dekorativitása és az angol portrék jegyei. Bár hazájában hamar elfeledték, most újra keresett festőnek számít. A tárlaton olyan festményekkel szerepel, mint az Ifjúkori önarckép, Női arckép, Konstantinápolyi önarckép, I. Ferenc császár stb. A Schöfft család három legjelentősebb képviselője mellett a többi tagja is kapcsolatban állt a képzőművészettel, sőt a család női tagjai is kivették részüket a műhely fenntartásából.
