Bőrmíves Szakmai Táborok kreatív felnőtteknek és kamaszoknak - KÉPEKKEL
Örvendetes, hogy a tavalyi sikeres kezdet folytatásra sarkallta Varju Tamás komáromi bőrmívest, aki július első két hetében 8-8 felnőtt és kamaszgyerek számára, két turnusban meghirdette a II. Bőrmíves Szakmai Tábort. Portálunk szívesen tett eleget a július elsejei nyitányra szóló meghívásának. A főszervező az Újvárban helyet kapott táborozáson egyebek mellett azt is elújságolta: lassacskán egyre többen állnak mellé, hogy a művészettel ötvözött mesterséget, azaz a bőrmívességet a maga módján népszerűsítse.
Hol másutt is lehetne méltóbb helye ennek a szakmai tábornak, ha nem Komáromban, a hajdani „bőrös központban”? Kecskés László Komáromi mesterségek című kötetében olvasható, hogy a 19. század második felében e dunaparti városban mintegy 320 mesterember bőrből szebbnél szebb termékeket készített. Manapság azonban ennek alig lelhetők fel a nyomai, s e hiány egy bőrmíves központ létrehozására sarkallta a mintegy negyed évszázadnyi szakmai tapasztalattal rendelkező ötletgazdát, aki tavaly nyáron a saját műhelyében hívta életre, és nyolc felnőtt érdeklődő számára tartotta meg a hiánypótló, négynapos továbbképzést.
Az idei folytatásról július elsején már a helyi Újvár ódon falai között beszélgettünk.
„A tavalyi sikeres kísérlet résztvevői azzal távoztak, hogy a következő nyáron majd visszatérnének a folytatásra. Bár akadtak, akik az idén mégsem tudnak itt lenni, ám több újonccal bővült az érdeklődők csapata. Nem csak a környékről, hanem Kelet- és Közép-Szlovákiából is. Mivel a foglalkozások minősége megfelelőképpen kisebb létszámú, jól átlátható csoportokban biztosítható, ezért egy turnusban most is nyolc táborozó van. Viszont jó hír az, hogy immár két csoportunk lett: e héten a felnőttekkel, jövő héten pedig a nagyobb gyerekekkel akartunk foglalkozni, az időbeosztásukhoz igazodva – mondta el Varju Tamás.
Azt is elárulta, hogy a kölcsönkapott impozáns helyszín valójában Komárom város és a helyi erőd támogatása.
„Miután Keszegh Béla polgármester tudomást szerzett a szándékomról, illetve a tervezett újabb táborunkról, felajánlotta nekünk ezt a sajátos hangulatú, tágas vártermet, amelyet két hétre a saját bútoraimmal, munkaeszközeimmel rendeztem be. Mivel nem csak Komárom vonzáskörzetéből érkeztek táborozók, ezért a programunkba közös vármustrát is beiktattunk. Számukra a szakmai foglalkozásaink, előadásaink ez alkalommal is ingyenesek, vagyis a részvételüket Komárom városon és az erődön kívül az én vállalkozásom támogatja. A távolabbról érkezők elszállásolása pedig önköltséges alapon történik. A jövő heti ifitábor anyagköltségéhez kultminoros támogatást is kaptunk“ – fogalmazott.
Ahogy megtudtam, az első turnusban többnyire tapasztaltabb, haladónak minősülő résztvevők vannak, akik egy-egy hazavihető nadrágszíjat készíthetnek maguknak. A következő heti táborozókkal pedig a bőrmívesség alapjaitól indulnak.
„E termékekben majd megjelennek a magyar kézművesség és pásztorművészet elemei, s a kagylózás, fűzés, szironyozás technikát is alkalmazzuk. A jövő heti ifitábor témája pedig a szütyő lesz, ami valójában egy felül összehúzható bőrzacskó, amely készítése során megtanítok pár fonás- és fűzéstechnikát is” – magyarázta.
Hangsúlyozta: mindkét táborban egyaránt helyet kap az elméleti és a gyakorlati oktatás. Ottjártunkkor Horváth Péter képzőművész éppen háromórás szakmai élményrajzoktatást vezetett. Majd Szabó Gábor, a Selye János Gimnázium tanára művészetörténettel és filozófiával átszőtt, tartalmas előadást tartott. Mindezt keddtől a Varju Tamás vezette, háromnapos intenzív szakgyakorlat követi azzal a céllal, hogy a résztvevők keze közül majd mutatós, használható termékek kerüljenek ki, melyek sikerélménnyel gazdagítják őket.
Kérdésünk nyomán arról is beszélt, hogy több táborozóval évközben is telefonos kapcsolatban áll, s igény esetén jótanácsokkal látja el őket.
„Szeretném elérni azt, hogy nekik legalább havonta rendezhessek szakmai workshopokat, továbbképzéseket, amelyekhez komoly anyagi támogatóra és stabil helyszínre lenne szükségünk. Ugyanis a bőr drága alapanyag és a nívós termékek elkészítéséhez szükséges, jó minőségű, specifikus szerszámkészletek is sokba kerülnek. Továbbra is keressük a lehetőségeket ahhoz, hogy létrejöhessen a Felvidéki Bőrmíves Oktató Műhely, és megvalósuljon annak hosszútávú működtetése” – szögezte le.
A látványrajzolást vezető Horváth Pétert, aki Tamással és Gáborral együtt a szervező törzscsapathoz tartozik, szintén könnyen szóra bírtam.
„Minden alkotó szakma részét képezi a termékek tervezése és azon belül a rajzolás. Annak során az elképzeléseinket, gondolatainkat vizuálisan rögzítjük, egy papírra felvázoljuk. Ezek a szemléltető ábrák a nemzetközi nyelvnek számító rajzolás alapjait mutatják be, illetve azt, hogy miként is látunk térben. A skiccek, vázlatok elkészítése különbözik a mértani ábrázolásmódtól. Később a vázlatok tovább gondolhatók, az eredeti ötletek részben módosíthatók, majd a gyártás folyamán megvalósíthatók” – fejtette ki a képzőművész.
A táborozók közül a kelet-szlovákiai Csicserből származó Szűcs Judit elmondta: számára a bőrmívesség többet jelent egy hobbinál. „Jelenleg továbbképzem magam, s mivel ez a szép szakma nagyon vonz engem, remélem, hogy később majd sikerül létrehoznom egy családi bőrmíves műhelyt” - szögezte le a kreatív hölgy.
Utána egy régi (dráma)pedagógus ismerősömet, Szabó Csillát, az ÉS?! Színház egyik frontemberét is mikrofonvégre kaptam.
„Az életem során eddig mindig ezt-azt adtam-adtam, most pedig annak olyan szakaszához értem, amikor új ismeretekkel, tapasztalatokkal, impulzusokkal akarom gazdagítani magamat. Itt összekötöm a kellemeset a hasznossal, miközben új közegben, újabb emberek társaságában kicsit relaxálok is. Persze, mindezeket majd valamilyen formában a gyerekek tanításába is beágyazom” – tudatta a távozásom előtt olvasóinkkal a sokoldalú, „örökifjú” interjúalanyom.
https://muzsa.sk/hagyomany/felvideki-bormives-oktato-muhely-alakul
