„Alkotóként meg akarom állítani az időt” - Bemutatjuk az Év festménye 2021 díj győztesét, Koszorús Ritát
2021-ben a Vőkről származó, jelenleg Pozsonyban élő Koszorús Rita nyerte az Év festménye/Mal’ba 2021 díjat schMERZbild FALL/schMERZbild ESÉS című festményével. A VÚB Alapítvány fiatalokat támogató kezdeményezése Szlovákia egyik legnívósabb képzőművészeti díjának számít.
Koszorús Rita nem ismer határokat, nem hódol be trendeknek, és nem akar görcsösen eredeti lenni. Saját határainak ismerete szabadságot ad neki, s ezt a szabadságot néhány éve az absztrakcióban találta meg, amely önmagában is a függetlenség szinonimája. Saját alkotói kísérletei kiapadhatatlan kútfőből merítkeznek, gazdag művészi nyelvezete egy sajátosan felépített, átgondolt szabályrendszer szerint válik élő, kommunikációra képes nyelvezetté.
A leghitelesebb egyéni kifejezésmódhoz vezető út az ő esetében sem volt kikövezve. Bevallása szerint már középiskolai tanulmányai során vonzóvá vált számára az avantgárd mozgalom a maga bátorságával, lázadó magatartásával. Ezt az életérzést valamelyest meg is tapasztalhatta a pozsonyi Josef Vydra Művészeti Iskolában, mivel az intézmény Szlovákia legrégebbi művészeti iskolája, amely alapjait a Bauhaus áramlatához igazította, és a mai napig a progresszív és az avantgárd ideológia referenciáira épít.
Egyetemi tanulmányait a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Festészet és Egyéb Médiumok Tanszékén, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán végezte. Rendszeresen kiállít, szimpóziumokra jár Szlovákiában és külföldön.
Az alkotás mellett jelenleg a pozsonyi Bohumil Bača Magán Művészeti Iskolában tanít.
Akár motivációs forrásait – akik között ott szerepel Kurt Schwitters, Max Ernst, Moholy-Nagy László, Josef Šíma, Toyen, Honty Tibor, Hantai Simon, vagy a kortársak közül Pipilotti Rist svéd vizuális művész, és mentoraként a magyarországi szakmai gyakorlata során megismert Bukta Imre – nevezhetjük őt magát is lázadónak, melyet a 2021-es Év festménye díj és a hozzá tartozó értékelés hivatalossá is tettek.
A főként külföldiekből álló zsűri elismerően nyilatkozik bátorságáról, hisz azon kevesek közé tartozik, aki szembemegy a trendekkel. Alkotásai nem a „like-vadász” „cool” kategóriába tartoznak. Munkáit hiba lenne csupán a kelet-közép-európai jelenünkben tárgyalni, ha már művészi ouvreje méltán beemelhető az egyetemes művészettörténet kánonjába. A kettős nemzeti kötődésen – magyar, szlovák – való túllépése, annak művészi feldolgozása is elvezetett egy kiegyensúlyozott, belső frusztrációk fölé emelkedő, az össztársadalmat megszólítani kívánó narratívához, egy koherens művészeti univerzumhoz.
2018-ban indult el a teljes függetlenedés felé, amikor történt egy „váltás” a munkásságában.
Igaz, művészi nyelvezete előtte is sajátos volt, kifejezésmódja ugyanúgy erőteljes. Expresszív alkotásaiban az identitás és művészi lét keresésére való törekvését látjuk, a kissé harsány lázadást. Az új képeken azonban, az absztrakt kollázs sorozatán (schMERZbild) a rétegek és a technikák száma lecsökkent, kivitelezésükben letisztultabbak, minimalistábbak lettek. Képei megnyugodtak színvilágukban. Rita lázadásának újabb szakaszába lépett: a fiatalos, konkrétabb kifejezésmódot lecserélte egy – ahogy ő fogalmaz – szofisztikáltabb „nyelvezetre”. Felelősségteljesebb, de egyben játékosabb lett. A sorozat címe is egy szójáték és egyben magyarázat az alkotások keletkezésére. A „Sch” kezdőbetűk Kurt Schwitters avantgárd képzőművészre utalnak, aki „saját dadát” hozott létre „merz” név alatt. A szó a kereskedelmi bank szó közepe (kommerzbank), ami önmagában (addig) semmit nem jelentett. Schwitters nyomán a MERZet ahhoz a dadaista attitűdhöz kötjük, amely elutasítja a kereskedelem köré épülő kapitalista társadalmat, az áruvá vált művészetet. Ehhez a szemlélethez csatlakozik Rita is. Továbbá a német schmerz szó fájdalmat jelent. Ebben az esetben a második világháború folyamán elpusztult dadaista alkotások fájdalmas sorsára utal. Így köti össze a cím a múltat a jelenünkkel, megalapozva önmagában is egy nosztalgikus atmoszférát, mely az alkotó egyik központi témája.
Koszorús Rita vizuális művész, nem klasszikus festő. Már magához a munkafolyamathoz is másképp viszonyul, mint a festők többsége. Először úgy foglalkozik a vászonnal, mint egy textíliával, majd ezt követően viszi fel a festéket, maszkol, kitakar, elrejt vagy ami épp szükséges ahhoz, hogy plasztikusabbá tegye alkotásait. Festményei nem arra hivatottak, hogy a falon lógjanak, nem dekorációk. Installációs elemek ezek, melyeket kontextusba kell helyezni, ezért is képezik térbeli kollázsai szerves részét.
Művei annyira mélyrehatóan, egyénileg szólítanak meg, hogy nem lehet objektíven szemlélni őket. Vagy tetszenek, vagy nem.
Rita nem hagyja értelmezés nélkül a közönséget és értelem nélkül az alkotást. Határozottan tereli a „kommunikációt”, támpontokat ad, de a legfontosabb szerep a nézőé, akinek teret biztosít az azonosuláshoz szükséges egyéni befejezésre. Célja nem a tudatos információváltás, hanem elsősorban érzelmek kiváltása. Ahogy ő írja: „Képzőművészként elsősorban vizuális szinten kommunikálok a nézővel. Festőként a szerkezetek és kompozíciók nyelvén beszélek. Emberként véleményt szeretnék nyilvánítani. Nézőként katarzist várok. Alkotóként meg akarom állítani az időt.”
A művészetnek ízlésformáló, oktató, művelő jellege kell, hogy legyen, vallja, de ezt a funkciót manapság nem tölti be. Reflektál viszont arra az időszakra, amelyben élünk, az aktuális társadalmi igényekre. Rita ennek tudatában néz a jövőbe és figyeli a társadalmi történéseket. Tevékenységét szociális-társadalmi problémaérzékenység is jellemzi. Le akarja bontani a művészetet és a mindennapokat elválasztó falakat. Folyamatosan arra törekszik, hogy a téma és a vizuális megfogalmazás szimbiózisban legyenek. Művészetének kiegyensúlyozottsága ebben is tetten érhető. Kétségtelen, hogy szakmailag életművének egyik, talán első érett szakaszába ért. Útkeresése ennek ellenére még nem ért véget, fokozatosan halad egy sajátos „Gesamtkunstwerk” felé. Elméjéből előtörő képtöredékeit a vásznon és objektumain kívül más médiumokba is átmenti: videókba vagy akár a design területére. Legutóbbi projektjét egy „textile designerrel” közösen valósította meg, melyet a Milánói Design Héten is bemutattak.
Koszorús Rita még pályakezdőnek számít, de máris érzékeljük művészi programjának egyediségét, egy kvalitásában megkérdőjelezhetetlen „brand” épülését, mely a kollázs technika, a modernizmus eszméinek, formavilágának újragondolásából és a fiatal alkotó intellektuálisan megalapozott művészi elhivatottságából nőtte ki magát.
Ennek az új technikának, művészeti programnak még nincs neve, csak címe, de kíváncsian várjuk azt a kifejezést, amellyel Rita létrehoz egy saját „dadát”, és végérvényesen beírja nevét az egyetemes művészettörténetbe.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/47-es számában.
