A Prágában végzett „felvidéki hármak“ közös kiállítása a Limes Galériában – KÉPEKKEL
Csend az időben címmel, a komáromi Limes Galéria hangulatos hajójában augusztus 8-án Hadik András magyarországi művészettörténész nyitotta meg a Prágai Művészeti Akadémia három egykori növendéke: a már elhunyt Dúdor István és a tárlatnyitón személyesen megjelent, hajdani barátai: Lőrincz Zsuzsa és Luzsicza Árpád Lajos közös kiállítását, amely kurátora Farkas Veronika galériaalapító művészettörténész volt. Az ünnepség nívóját emelte a több hangszeren kiválóan játszó Németh Imre zenész-énekes fellépése.
Farkas Veronika üdvözölte a látogatókat, akik között tiszteletét tette Tóth László, József Attila-díjas irodalmár, valamint a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének (MAMSzE) jelenlegi és előző elnöke: Kovács Csonga Anikó és Kopócs Tibor festőművész, Nagy Tivadar – a Magyar Fotóművészek Világszövetségének alelnöke, Csémy Éva pedagógus - képzőművész, valamint az alkotók rokonságából Dráfi Borbála, aki Zsuzsa bátyjának, az éppen betegségéből lábadozó Dráfi Mátyás, Kossuth-díjas színművésznek a neje és sokan mások.
A kurátor egyebek mellett elmondta: a három jeles alkotó ifjúkorában egymás támasza volt a Prágai Művészeti Akadémián, s mindig más-más világot képviseltek. Dúdor István (Deresk, 1949. november 11 – Tornalja, 1987. június 23.) festő- és grafikusművész tavalyi, meg nem élt 75. születésnapja táján jött a gondolat, hogy megrendezzék a közös kiállításukat, mely központi helyén a 37 évesen elhunyt Dúdor István volt barátaitól, tisztelőitől kölcsönkapott művei szemrevételezhetők, ugyanis ők is örültek e méltó megemlékezés, nagycsaládias együttlét lehetőségének. Elárulta: a megnyitón fellépést vállalt Németh Imre is az ő egyik barátja volt.
A köszöntő szavak után felkérte Hadik Andrást a kiállítás hivatalos megnyitására.
„Megtisztelő számomra az, hogy itt lehetek és megnyithatom ezt a kiállítást. Már többször jártam e szakrális térben, amely izgalmas, nívós kiállításoknak adott helyet... Sajnos, Dúdor Istvánt csak hallomásból és a művei által ismertem, a viszontagságos életének önök nálam biztosan jobb ismerői. Itt most a munkássága kis keresztmetszetét láthatjuk, ám abból is nyilvánvaló, hogy azt lendületes, expresszív stílus, indulat és sietség jellemezte. A képei a látogatókban azt az érzést keltik, mintha érezte volna: nem lesz elég ideje kiteljesíteni a művészetét. Kijelenthető, hogy Dúdor István egy jelenség volt!“ – fejtette ki a hozzáértő művészettörténész.
Dúdor István előbb Bacskai Bélánál és Szabó Gyulánál tanult magánúton, majd a Prágai Képzőművészeti Egyetemre járt. Művészi kifejezési módját elsősorban a tájképfestésben találta meg, a gömöri táj festőjeként tartják nyilván. Egész életében ragaszkodott a szülőföldjéhez, ám a hétköznapjait intenzíven, nagyon sokat utazva Prága-Pozsony-Budapest között élte le. A „számkivetett művész” típusa, akinek kizárólag csak a művészetbe való hite és mély meggyőződése számított. Nagyon sokszor nevezik őt „a földre zuhant, gömöri Ikarosznak” is, művészetét életében nem nagyon ismerték el, háttérbe szorították. Sokszor megalázták, munkáit ellopták, s ez a tragikus halála után is folytatódott. Manapság egyre többen kezdik felismerni jelentőségét és mély emberségét.
Lőrincz Zsuzsának a „Limesben“ 2022 nyarán, tizenhat év után, Üzenet címmel nyílt meg a mintegy 60 különféle technikával készült rajzából, festményéből, szobrából állt, gyűjteményes tárlata. Az annak kapcsán médiacsaládunknak adott interjújában elmondta: „Csak ezen a pályán tudtam elképzelni magamat, s erre sarkallt a kiváló gimis rajztanárom, Kosík József is, aki tavaly hunyt el. Egy „jóakaróm” által írt negatív kádervéleménynek „köszönhetően” öt próbálkozás után sem vettek fel Pozsonyba. A kudarcsorozat után a prágai Képzőművészeti Akadémián oktató művészbarátaim, Dúdor István és Luzsicza Lajos rábeszéltek arra, hogy inkább a Prágai Képzőművészeti Akadémiára jelentkezzem. Felvettek, és grafika szakon 1979 és 1985 között végeztem“.
Művészi hitvallásáról pedig így vallott: „A pályám elején legjobban a rajz vonzott, az akadémián is grafikusnak készültem. Senki sem vette észre bennem (még én se!) a szobrászalkatot. Pedig már a tanulmányaim során is minden alkalmat kihasználtam, hogy agyaggal dolgozhassak. Visszatérő témáimat újra és újra más anyagokkal, és más módon fejezem ki, szeretek többféle anyag ötvözésével kísérletezni. Nagy jelentőségű számomra az a Balaton melletti, alsóőrsi kőfaragó szimpózium, ahová 51 éves koromtól járok, miközben továbbra is rajzolok, festek. Bármit is csinálok, mindig az őszinteség, az önazonosság és a szabadság a legfontosabb számomra“.
A Törökbálinton élő Hadik Andrástól azt is megtudtuk, hogy Lőrincz Zsuzsával Luzsicza Árpád Lajos révén ismerkedett meg, a törökbálinti művésztelepen is többször találkoztak. A „hármak“ komáromi kiállításán látható műveiről egyenek mellett elmondta: azok között a grafikai munkássága jeles darabjai, a monotípiái, valamint az utóbbi időszakban készített, nagyon finom színvilágú pasztellmunkái és sajátos „drótszobrai“ is helyet kaptak.
„Az érsekújvári gyökerekkel rendelkező Luzsiczával, aki nekem csak Lajos, még a 90-es években, a csehszlovák kultúrát bemutatott, budapesti rendezvényen ismerkedtem meg. Itt pedig az utóbbi években készített, nagyméretű festményei láthatók. Ezek a belső tájképei az iróniától sem mentesek, ami a cseh lélek, képzőművészet hatása. A gyermekrajzok játékosságát is tükrözik, tréfás megfogalmazásokat tartalmaznak, miközben nyilvánvaló, hogy szereti tágítani a kereteket, s nagy hangsúly helyez a színekre...“ – hallhattuk.
Luzsicza Árpád Lajos 2018 novemberében a Limes Galéria templomhajójában a legújabb festményeiből mutatta be a Tájaim - tárgyaim című válogatását, az emeleti Dúdor István-teremben pedig a fotóművész Fanni lánya Emlékeink - tárgyaink című, érsekújvári emlékeket is felidéző fényképei voltak láthatók. Az akkori saját anyagáról portálunknak elárulta: „Ez nem egy visszatekintő, átfogó összeállítás, hanem az itt látható műveim közül a legrégebbit is csak négy évvel ezelőtt készítettem. A régebbi festményeim zömét ugyanis nagyon nehéz lenne kölcsönkérni a magángyűjtőktől és az intézményektől. E 40 darab művem fele akrilfestmény, a többi pedig különféle szobor, térplasztika és egyedi tárgy. Az utóbbi időben a vidám, fiatalító színek vonzanak – ezt tükrözik a nonfiguratív tájképeim is“. Most pedig felolvasta a Dúdor Istvánnal történt megismerkedésükről és a közös prágai éveikről szóló, korábban Dúdor és Prága címmel megjelent írását.
A jelenlegi, sokrétű tárlatanyag augusztus 31-ig, kedd-pénteken 14 és 17 óra között, máskor pedig a 421 903 719 493-as telefonszámon történő megegyezés szerint tekinthető meg.
Bővebben Lőrincz Zsuzsa és Luzsicza Árpád Lajos munkásságáról ezekben a korábbi cikkeimben olvashatnak: https://muzsa.sk/muveszet/nehez-eletut-erlelte-lorincz-zsuzsa-muveszetet, https://muzsa.sk/muveszet/erdemes-beterni-lorincz-zsuzsa-uzeneteert-a-limes-galeriaba-kepgaleriaval, https://muzsa.sk/muveszet/luzsicza-lajos-arpad-es-lanya-fanni-kozos-tarlata-komaromban.
