A képek megszólítanak
A múlt héten, csütörtökön nyitották meg a négy éve alapított Magyar Képzőművészek a Világban Egyesület (MKVE) kiállítását a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum galériájában. A tárlat április 4-ig tekinthető meg.
A Határok nélkül című kiállítássorozat évente frissül, idén 18 anyaországi és külhoni magyar képzőművész alkotásait gyűjtötte össze, és elsőként Dunaszerdahelyen mutatják be. A tárlat anyagának összeállításakor Ausztria, Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Horvátország, Magyarország, Románia, Csehország és Szlovákia képzőművészetét gazdagító magyar alkotók, Stein Anna (Párizs), Botár László (Csíkszereda), Fürjesi Csaba (Salzburg), Lux Antal (Berlin), Hajnal Mihály (Prága), Milo Sakač (Zágráb), Ponyiczki Szilvia (Grantham), Puskai Sarolta és Zilahy Nono (Kolozsvár), Barabás Márton, Bárány T. Rézia, Ézsiás István, Mara Kinga Villő, Nemcsics Ákos, Németh Géza, Réti Ágnes, Szlabey Zoltán és Király László (Magyarország) munkáit válogatták be. A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének elnöke, Kovács Csonga Anikó is erősítette a külhoniak névsorát.
Nincs stíluskötöttség, egyedül a minőség a meghatározó, tehát nyugodtan mondhatom, hogy akik itt kiállítanak, hazai és nemzetközi mércével is magas színvonalat képviselő művészek. A Munkácsy-díjas Barabás Márton például abszolút nemzetközi szintű képzőművész. Az ő „zongoraátirataiból”, festményeiből például Bécsben, a Zene Házában rendeztek nemrégen egy nagy kiállítást. Két éve pedig Budapesten, a Műcsarnokban volt egy nagy önálló tárlata. De említhetném Fürjesi Csabát is, aki kitűnő festő, grafikus és mindig valami különlegességgel jön. Most például fára, illetve speciális anyagra nyomtatott. Vagy ott van Lux Antal, aki már 80 fölött van és Berlinben alkot. Egész biztosan ráillik, hogy nemzeti hős, ugyanis Pécs mellett a Mecsekben a szovjet tankokat lőtte géppisztollyal 1956-ban, és ez bizonyított tény. Tehát ha ő itthon marad, kivégezték volna. Így kivándorolt, elvégzett egy művészeti akadémiát és Berlin megbecsült képzőművésze lett. Bárány T. Rézia az én párom, aki kísérleti dolgokat csinál, most hártyapapírra festett bitumenes mintákat, ami több réteg kompozit anyagba van beágyazva. Ugyanez grafika lenne, mivel papíron van, de így, hogy ez az archaikus világ be van zárva egy időtálló anyagba, örök darab lett."
A tárlat kurátorától megtudhattuk, hogy a kiállítók közül sokan építészek, például az a Milo Sakač is, aki Zágrábban alkot, de Bécsben is bérel egy műtermet. Ő akciófestő és egy rangos zágrábi galériában volt nemrég önálló tárlata. Csomagolópapírra felvitt izgalmas eruptív gesztusfestészetét most Dunaszerdahelyen is megismerhetik. Stein Annát, aki Párizsban él, az Abigél Galéria képviseli Budapesten. Ő szobrászként is jeles alkotó, s nemrég az Amerikai Egyesült Államokban is volt egy nagy kiállítása. A csíkszeredai Botár László az egyik vezéregyénisége az erdélyi művészkolóniának. Ézsiás István igazi geometrikus szobrász, talán a latin világban jobban ismerik, mint Magyarországon, tehát olasz és dél-amerikai referenciákkal is rendelkezik, mondta Koppány Attila.
Kovács Csonga Anikó neve már a csallóköziek számára is nagyon ismerős, hiszen Szentmihályfán él a családjával.
Mara Kinga Villő tipikusan lírai alkat, lágy, absztrakt megfogalmazás jellemző a munkáira. Hajnal Mihály már sajnos pár éve elhunyt. Ő volt az a jeles magyar képzőművész, aki alkotó időszakának legnagyobb részét Prágában töltötte. Díszlettervezéssel is foglalkozott, de alapjában festőművész volt.
Nemcsics Ákos szintén kísérletező alkat, aki nem mellesleg színelméleti kutató is. A visszatérő, szeriális formáknak a különböző színtartományokban való megjelenésével és a színek tükröztetésével foglalkozik, munkái érdekesek, izgalmasak. Németh Géza, aki a megnyitóra is eljött, Odüsszeusz sorozatának három darabjával van jelen a kiállításon. Ezek, ahogy Koppány Attila fogalmazott, kékes színű, robbanékony, energikusan megfestett képek. Nemrég Budapest belvárosában az egész sorozata látható volt. Ő is építész, mint az a Ponyiczki Szilvia, akinek szintén három képét állították ki.
"Nem úgy kell képet nézni, hogy elsétálok mellette, és lesz egy futó benyomásom róla. Amelyik kép megfog, abba érdemes belemélyedni, megállni és úgymond párbeszédet folytatni vele. Ilyenkor a kép visszaszól, vagyis a kép megszólítja a szemlélőjét. Engedjék tehát magukat megszólítani a képek által – zárta a tárlat ismertetését a kurátor, Koppány Attila.
Megjelent a MAGYAR7 10. számában.
