A kassai honvéd-szobor története
Kiállítás keretében mutatják be a száz évvel ezelőtt ledöntött kassai honvéd-szobor történetét. Az emlékmű talapzatának egy feliratos darabját idén tavasszal találta meg és emelte ki Halász György helytörténész iránymutatása mellett a Gombaszögi Nyári Tábor szervezőinek csapata Orosz Örs vezetésével. A kőtömb néhány száz méterre eredeti helyétől, a MaJel Rovás Központban kapott helyet, s itt látható a 2019. június 13-án megnyitott kiállítás is.
Kovács Ágnes, a MaJel Rovás Központ igazgatója a megnyitón emlékeztetett, néhány hete futótűzként terjedt el a városban a híre annak, hogy kiásták a honvédemlékmű talapzatának egyik darabját, amelyet a központ kapualjába helyeztek el. „Ez egy óriási vállalkozás volt, amelynek oroszlánrészét a Sine Metu Polgári Társulás önkéntesei végezték el Orosz Örs vezetésével, illetve Halász György helytörténész, a Henszlmann Imre Történelmi Társaság elnöke segítségével” – emelte ki.
Orosz Örs elmondta, a közterekért folytatott képletes küzdelem nem újkeletű érdeklődés nála, ebben a témában szerzőtársaival már egy könyvet is megjelentetett A hely nevei, a nyelv helyei címmel. Ez a Jelek a térben sorozat része, amelynek már készül a következő, Szoborsorsok című darabja, amely a szobrokat és emléktáblákat fogja feldolgozni.
A Sine Metu által megmentett első emlékmű Tompa Mihály első köztéri szobra volt, amelyet 1888-ban állították Feketehegyfürdőn. Trianon után a szobrot szétverték, de a talapzata megmaradt. Egy beruházás miatt az eredeti helyszín már nem megközelíthető, így a talapzatot Gombaszögbe szállították, Éliás Ádám kassai szobrászművész pedig korabeli fényképek alapján újrafaragta Tompa szobrát. Jelenleg is számos értékmentő projekten dolgoznak, példaként említette a jászói Teleki Pál-emléktáblát, illetve a lőcsei és a selmecbányai honvéd-szobrot.
Úgy fogalmazott, a mai nemzedéknek van egy fontos elmaradása a meghurcolt nagyszüleink, ükszüleink generációja felé, az elmúlt száz évben nem akadt senki, aki feldolgozza a szobrok szimbolikus témáját.
– mondta Orosz Örs, hozzátéve, ebből a gondolatból ered az értékmentés ötlete. Ebbéli igyekezetük egyik példája a kassai honvéd-szobor talapzatának megmentése is.
A szobor történetét Halász György helytörténész ismertette. Mint elmondta, 1898-ban egy ereklyekiállítást rendeztek a szabadságharc 50. évfordulója alkalmából, ami olyan nagy sikert aratott, hogy eldöntötték, emléket kellene állítani a Kilencedik Honvédzászlóalj „vörössipkás” honvédeinek. Különböző kiadványokat adtak ki, illetve adománygyűjtés indult, amely során 20 ezer korona gyűlt össze, ami példátlan volt abban az időben. 1904-ben pályázatot írtak ki a szoborra, amelyen Horvay János és Szamovolszky Ödön szoborterve győzött. A szobrot – az eredeti tervhez képest némi változtatásokkal – 1906-ban, II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai újratemetésének évében avatták fel.
Tizenkét évvel később a cseh légionáriusok bevonulásával kezdetét vette a csehszlovák uralom, amely számos atrocitást hozott magával, a megszállók több kassai lakost is meggyilkoltak. 1919. március 15-én az emlékműnél tartott megemlékezés a megszállás elleni tiltakozássá vált. Megtorlásként a hatóságok eltávolíttatták a magyar nyelvű cégtáblákat, majd március 17-én hajnalban a trencséni 74. gyalogezred csehszlovák katonái ledöntötték a honvéd-szobrot. Ez a lakosság körében óriási felháborodást váltott ki, a szobor talapzatánál hatalmas tiltakozó tömeg gyűlt össze. A katonák a tömegbe lőttek, Ördög Júlia 37 éves háztartásbelit a homlokán, Hervacsics Aranka 13 éves újságáruslányt pedig a nyakán találva el, mindketten életüket vesztették.
A szobor torzója a kassai Városi Múzeumba került, ahonnan 1935. júliusában titokban szállították át egy éjszakán a közeli ipariskola öntödéjébe, ahol gőzkalapáccsal darabokra törték, majd beolvasztották. Az emlékmű talapzatára egy kőből faragott virágváza került. A Felvidék visszacsatolását követően tervbe vették a szobor újraöntését, amire végül a háborús viszonyok miatt nem került sor. A talapzatot a második világháború után szétverték, darabjait városszerte különböző épületek alapjába építették be, egy darabját pedig a Hernád partján ásták el. Ezt 1994-ben Halász György lánya és Lukács József társaságában kiásta, de a kőtömb akkor még a helyén maradt. 2019. április 11-én került ismét napvilágra, amikor Halász György segítségével Orosz Örs és a Gombaszögi Nyári Tábor szervezőiből álló csapata megtalálta és sikeresen kiemelte. A mintegy fél tonna súlyú kőtömb ezt követően a Magyar Jelenlét Házában kapott helyet.
A most megnyílt kiállítás 9 panelen mondja el a szomorú sorsú honvéd-szobor történetét, bemutatja egyebek mellett a tervezőit, azokat, akik hozzájárultak létrejöttéhez, fényképeken, képeslapokon látható eredeti helyén, teljes dicsőségében, majd korabeli fényképek és újságcikkek számolnak be ledöntéséről. Külön panelen kaptak helyet a csehszlovák megszállás kassai áldozatai. Az utolsó panel pedig a talapzat darabjának 1994-es, illetve idei kiásását örökíti meg. A tárlat június 19-ig tekinthető meg a MaJel Rovás Központban, az Erzsébet utca 42. szám alatt.
