A Görög: El Greco-kiállításon jártunk
A képzőművészet iránt fogékony közönség tavaly is dúskálhatott a budapesti Szépművészeti Múzeum kínálatában. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: Hieronymus Bosch és Henri Matisse után tavaly októberben El Greco alkotásai költöztek ideiglenesen a múzeumba.
Domenikosz Theotokopulosz, közismert nevén El Greco (A Görög) életművének első átfogó tárlata októberben nyílt Budapesten, ahol Spanyolországon kívül a legnagyobb El Greco-gyűjteményt őrzik.
A több mint 70 alkotást mintegy 40 magán- és közgyűjtemény kölcsönözte a budapesti bemutatóra, és megtekintése lehetőséget nyújt a művész stílusfejlődésének követésére. A bemutatott festmények kétharmada a spanyol-krétai mester műhelyében készült.
El Greco 1541-ben született, Krétán nőtt fel, ahol már a 16. század közepén is számtalan festőműhely működött, és a bizánci hagyományokhoz kötődő ikonfestészettel foglalkoztak. Maga is ikonfestőként kezdte, majd 26 évesen Velencébe költözött, korának szellemi fővárosába, ahonnan ellátogatott Pármába, Bolognába, Firenzébe és Sienába is. Ezekben a városokban az érett reneszánsz művészet alkotásait tanulmányozta. Festői látásmódjára leginkább Tiziano és Tintoretto volt hatással. Az utóbbitól vette át például a megnyújtott figuraábrázolást, amely azután művészetének a „védjegyévé” is vált. Az itáliai időszak meghatározónak bizonyult művészi fejlődésében. Jártasságot szerzett a vászonalapú olajfestészetben (korábban temperával festett), a színkezelésben, a jelenetek felépítésében, a kompozíciók vizsgálatában. Elmondható, hogy a lagúnák városában töltött évek során vált igazán krétai ikonfestőből nyugati művésszé.
Három évvel később Rómában telepedett le, ahol saját műhelyt nyitott. Itt ismerte meg azokat az irodalmi forrásokat, amelyek révén művészi fejlődése kiteljesedett, és megfogalmazta a művészetről alkotott nézeteit. Kilencévnyi itáliai tartózkodás után – az igazi siker reményében – költözött 1577-ben Spanyolországba. Előbb Madridba, majd a katolicizmus spanyol fellegvárának számító Toledóba. Élete végéig itt élt, és elsősorban oltárképeket, illetve portrékat festett. Az 1580-as évek elejére a toledói vallásos művészeti közeg meghatározó alakjává vált. A spanyol király megbízásából is dolgozott, műveit a templomokban és a királyi udvarban is bemutatták. Fő megrendelője a spanyol egyház lett, nem véletlen, hogy életművének nagy része vallási témájú. 72 évesen, 1614-ben hunyt el Toledóban. Bár sosem tagadta meg görög származását, máig a spanyol művészet legnagyobbjai között tartják számon.
A kiállítás időrendben szemlélteti azokat a földrajzi helyeket és a hozzájuk kötődő alkotásokat, ahol El Greco életében megfordult. Ezek közül is kiemelkedik Velence, Róma és Toledo, hiszen ezek a városok művészi kibontakozásának legfontosabb helyszínei, ám Krétáról indul. A tárlat bizánci ikonfestészet hagyományait magukon hordozó kis méretű fatáblákra festett képekkel kezdődik, majd az oltárképekkel folytatódik, azután ízelítőt ad remek portréiból, végül utolsó korszakának látomásszerű alkotásaival zárul.
A február 19-éig látogatható tárlat hét tematikus egységben mutatja be a kiállított műveket. El Gerco olyan kiemelkedő alkotásai tekinthetők meg Budapesten, mint a Szent Sebestyén (a palenciai katedrálisból), a Krisztus megkeresztelése (a madridi Pradóból), a Szent Lajos francia király egy apróddal (a párizsi Louvre-ból), A kufárok kiűzése a templomból (a londoni National Gallery-ből), az Idősebb Szent Jakab mint zarándok (a San Nicolás de Bari-templomból), vagy szintén Toledóból, a Santo Domingo el Antiguo-kolostorból a Krisztus feltámadása című oltárkép, amely korábban még sosem hagyta el a várost.
A Szent Pált puritán közegben, karddal és Bibliával ábrázoló kép kapcsán többször is felmerült, hogy talán El Greco önarcképéről lehet szó. A kiállítás külön termet szentelt a művész Assisi Szent Ferenc-ábrázolásainak, elsősorban a szent életének utolsó periódusára összpontosítva. Elvonulás közben, aszketikus, elmélkedő alakként ábrázolva őt, vézna testén durva szövésű csuhában. Festményei hátterébe előszeretettel csempészi be Toledo látképét.
El Grecótól mindössze négy rajz maradt fenn, ezek közül kettő a kiállítás anyagában is helyet kapott, bepillantást engedve a festő munkamódszerébe. Egyetlen mitológiai témájú festménye a Laokoón, amely a trójai papot és két fiát kígyók gyilkos szorításában ábrázolja, haláltusájuk közben. Ez már El Greco késői korszakában született. A 16. és 17. század fordulójára a mester egészsége és anyagi helyzete is hanyatlani kezdett, befelé fordult, kompozíciói egyszerűsödtek, csak a képek kifejezőerejére koncentrált. Az ekkor született művei a legszemélyesebbek, leglíraiabbak és legnyugtalanítóbbak, amelyeket a következő századokban teljes értetlenség övez.
Halála után munkássága lassan feledésbe merült, csak azokban az országokban ismerték a nevét, ahol élete során megfordult. A világ igazán csak a 20. században kezdte őt újra felfedezni. Azon kevesek közé tartozik, akik bár sok-sok festőiskola kifejezésmódját elsajátították, mégis képesek voltak saját stílust teremteni.
