A fotózás esély a múlt megidézésére: interjú Szabó Szilviával
A zétényi Szabó Szilviát a középiskolai tanulmányai idején kezdte érdekelni a fotózás. Mint annyian, ő is először a telefonjával kattintgatott, majd fényképezőgépre váltott. Végül vásárolt egy tükörreflexes gépet, amelyet ma is használ.
Egy sokat tudó géphez azonban komolyabb elméleti tudás is kell, így Budapesten elvégzett egy tíz alkalomból álló tanfolyamot. Azért ment ilyen messzire, mert a magyar fővárost mindig szerette volna megismerni, és az apropó most erre is lehetőséget teremtett. Bátor lépése arra is megfelelőnek bizonyult, hogy elhatározza: fotóssá képezi magát. A többit már ő meséli.
"Királyhelmecen fotósként sikerült is elhelyezkednem. De nem szerettem volna megelégedni azzal a tudással, amelyet addig szereztem. Fontosnak éreztem a továbblépést, a fejlődést, egyre többet és többet akartam megtudni a szakmáról. Ismét Budapest felé vettem az irányt, ezúttal egy önköltséges foto-gráfus-fotótermék kereskedő OKJ-s képzésre iratkoztam be. Ez egy évig tartott, minden második hétvégén ugyancsak Budapesten került rá sor. Sokszor a pénteki munkanap végén egyenesen a pályaudvarra siettem, hogy este 10 óra felé megérkezzek, másnap pedig időben a képzés helyszínén lehessek.
Mindez 2018-ban történt. Közben a fotózás mellett beleszerettem Budapestbe, ezért a következő évet arra szántam, hogy állást találjak magamnak a magyar fővárosban. Rá kellett jönnöm, roppant nagy fába vágtam a fejszémet, hiszen olyan munkahelyet találnom, ahol kiteljesedhetek, ugyanakkor annyit is keressek, hogy önerőből el tudjam tartani magamat, lehetetlen. De az álmáról sohasem mondhat le az ember, ezért fogalmazódott meg bennem, egy évig külföldön próbálok szerencsét, hogy anyagilag megalapozhassam a jövőmet. Már fel is vettem a kapcsolatot egy budapesti közvetítői irodával, amikor belefutottam az ismert fotós, Nánási Pál Big Shot fotós tehetségkutató versenyének hirdetésébe. A koronavírus ráadásul a külföldi utamat is jegelte."
A szüleid nem tudtak anyagilag támogatni?
Hárman vagyunk testvérek. Nővérem és bátyám már családos emberek, én meg az idős nagyszüleimmel élek a bodrogközi Zétényben. Édesanyámat kétévesen veszítettem el, így nagyiéktól csak erkölcsi támogatást várhatok el. Ma már tudom, az, hogy édesanya nélkül nőttem fel, meghatározta azt is, hogy szeretek fotózni. Édesanyámmal mindössze egy közös képem maradt fenn, őt magát kizárólag fényképekről ismerem. Még azelőtt veszítettem el őt, hogy közös élményeket gyűjthettünk volna. Talán ezért is szeretném és tenne boldoggá, ha mások – velem ellentétben – sok fotóm segítségével bármikor megidézhetnék a múltat, szeretteiket, a szép emlékeket.
Melyik volt az a fotó, amely hozzájárult ahhoz, hogy mélyebben is beleásd magad a fényképezésbe?
Az egyik a cicámat ábrázolja, aki annyira elmerült valaminek a megfigyelésében, hogy észre sem vett. A másik nagyszüleim összetartozását ábrázolja.
A Nánási-féle tehetségkutató verseny ma is kitölti a napjaidat.
Év elején olvastam a felhívást, amely szerint – meglehetősen rövid határidőn belül – szabadon választott témában készült fényképekkel lehet a versenybe pályázni, amelyhez egy rövid bemutatkozó videót is mellékelni kell. Több ezren jelentkeztünk. Én elmondtam, hogy leginkább embereket szeretek fotózni, talán azért, mert tudom, milyen érzés emlékek nélkül, csupán képek segítségével emlékezni arra a személyre, akinek az életem köszönhetem. És mit ad isten, bekerültem a TOP 100-as körbe, március 4-én pedig egy személyes beszélgetés után eljutottam Magyarország legnagyobb fotóstúdiójába. Ez a nap életre szóló emlék marad számomra.
Nálam például az érzelmi alapot emelte ki. Személyes tanácsai nagyon inspirálnak. A koronavírus megjelenése ráadásul új lehetőséget nyitott előttem, hiszen a tehetségkutatót is le kellett állítani. Most online heti verseny formájában folytatódik a megmérettetés. Minden héten kapunk egy kulcsszót: pl. koronavírus, a sors fintora, reflexió, életlen stb. Beküldjük a témáról készített képet, ők kiválasztják a 10 legjobb alkotást, amelyeket majd közönségszavazásra bocsátanak. Aki a legtöbbször kerül be a tíz legjobb közé, vigaszágon, tizenegyedikként a Big Shot döntőse lehet. Nekem ez eddig kétszer sikerült.
