A csend képei: válogatás Fényes Adolf alkotásaiból - KÉPEKKEL
A művész halálának 80. évfordulója alkalmából Fényes Adolf alkotásaiból mutat be válogatást a Magyar Nemzeti Galéria. A kamarakiállítás Fényes Adolf jellegzetes korszakaiból származó festményeivel ad ízelítőt életművéből, amely a realizmustól az impresszionizmuson át a posztimpresszionizmusig mintegy négy évtizeden át formálódott.
„Fényes Adolf egész ember a sok fél ember között a mi kicsinyes világunkban, és emberileg is az a legszebb rajta, ami legnagyobb értéke művészetének: az egyszerűség! “ - mondta róla egyik kortársa.
A kecskeméti származású művész festészeti tanulmányait a Benczúr Gyula Mintarajziskolájában kezdte, ahol Székely Bertalan volt a mestere. Ennek befejezése után egy 14 éven át tartó külföldi tanulási időszak következett, bár ezalatt is rendszeresen kiállításokat tartott műveiből. Tökéletesen ismerte a művészeti korszakokat, nagyon komolyan vette a művészi munkát, ugyanakkor aktív résztvevője volt a művészeti életnek. Lechner Ödön, Ferenczy Károly, Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József baráti köréhez tartozott.
Megalapította a szolnoki művésziskolát. Mivel az ottani táj nagyon emlékeztette őt gyermekkora helyszínére, ezért sok időt töltött Szolnokon. Nyaranta rendszeresen ott alkotott.
Korai alkotásai leginkább a naturalizmus jegyében születtek, majd 1905 után a tájak, kisvárosi utcák, parasztudvarok jelentek meg festményein. Az 1910-es években pedig főleg csendéletek és kispolgári enteriőrök, kastély- és templombelsők ábrázolása jellemezte.
A most látható kamarakiállítás az 1890-es évek végétől az 1940-es évek elejéig tartó alkotói időszakból merít, az időrend megőrzésével.
A kiállítást a Szegényemberek élete-ciklusból az Anya című festménye nyitja, ezt a 20. század első évtizedének impresszionista tájképei követik, az ún. napfényes korszaka, amelyben vannak figurális kompozíciók és hangulatos kisvárosi utcaképek egyaránt A posztimpresszionista hatást az 1910 körül született alkotások tükrözik, szobabelsői, dekoratív csendéletei és épületenteriőrjei. Művészetének utolsó korszaka a két világháború közötti időszak, ekkor festészete eltávolodott a valóságtól, az ún. stilizált világok bemutatása jellemezte. Festményein kívül a kiállítás szervezői a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből is kölcsönöztek néhány használati tárgyat, megidézve ezekkel is Fényes paraszti és polgári miliőjét.
Fényes Adolfot - zsidó származása miatt - a nyilas hatalom gettóba küldte. Budapest ostromát még túlélte, ám egy hónappal később, 1945. március 15-én, műtermében agyvérzést kapott, és örökre lehunyta szemét. Hetvenhét évet élt.
A mai művészettörténet-írás ugyan nem tartja már a szocialista realizmus előfutárának, munkásságával sokan mégsem tudnak mit kezdeni. Nem tartozott egyetlen művészeti irányzathoz, festői csoporthoz sem.
Miért nem ismerjük ma eléggé a saját korában elismert festőt, akinek rendszeresen voltak kiállításai? Talán azért, mert az 50-es években a szegény emberek ábrázolása miatt a szocialista realista festők csoportjába sorolták be, akikkal az utókor kevésbé foglalkozik. Pedig őt nem az elégedetlen társadalmi osztályok érdekelték, hanem az egyéni sorstragédiák. Így történhetett meg, hogy a Magyar Nemzeti Galériában utoljára 1960-as években volt Fényes Adolf–kiállítás.
A mostani tárlattal és az azzal egyidőben megjelent gazdagon illusztrált tanulmánykötettel remélhetően festőnk visszakerül méltó helyére. A könyv külön értéke, hogy elsőként közli a mester közel 800 művet számláló katalógusát, ill. összesen 11 szerző írását tartalmazza, akik a legkülönbözőbb nézőpontból értékelik életművét.
A közönség által legismertebb alkotása a Mákoskalács, a Testvérek és az Anya. Fényes festészetének talán az a legnagyobb erénye, hogy a hétköznapi dolgokat képes volt művészetté emelni.
A tárlat 2026. március 15-ig látogatható.
