Zichy emlékház Zalában
A helyszín megnevezése nem a megyére, hanem a somogyi Zala nevű településre vonatkozik, ahol a jeles művész, Zichy Mihály 1827-ben született. Az ősi Zichy család köznemesi ágából származik, a címerükben látható szarvasagancs arra az ősre utal, aki a mondabeli csodaszarvast üldözve jutott el a Kárpát-medencébe.
„Nincs igazán nagy tehetség, ha nem járul hozzá az emberiség iránti szeretet hatalmas ereje” – vallotta a festőóriás, és ez a gondolat lett a mottója az emlékkiállításnak, amelynek a család ősi kúriája ad otthont. A XIX. századi magyar festészet és rajzművészet kiválósága élete nagy részét külföldön töltötte.
Négy cárnak volt az udvari festője, de élt Franciaországban és Grúziában is. Miközben bebarangolta egész Európát, időnként hazatért Zalára, ahol félig orosz, félig észt származású felesége és 4 gyermeke élt. Zichy élete utolsó éveit Szentpéterváron töltötte, 1906-ban ott érte a halál. Magyarország és Oroszország egyaránt saját halottjának tekintette. Hamvai a Fiumei úti temető díszsírhelyében leltek örök nyugalomra.
Zichy Mihály 1844-ben Bécsben tanult festészetet, ifjúkori munkái közül a legkiemelkedőbbnek a Koporsólezárás tekinthető, amely az emlékházban is látható. Itáliai élményei nyomán készült el korai korszakának leghatásosabb műve, amely a Krisztus levétele a keresztről címet viseli. Ezt ő ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Mestere ajánlásával jutott el az orosz cári udvarba rajztanítónak, és ez a lépése meghatározta egész életét.
Itt találkozott például a szenvedélyes vadász hírében álló VII. Edward brit uralkodóval, aki meghívta a szigetországba. Ez a meghívás Zichyt Magyarországon a világhírű magyarok sorába emelte. Skót vadászati témájú alkotásai nemcsak a vadászatot, hanem a skót tájat és az embereket is megelevenítik.
A kiállításon bemutatott fényképek, dokumentumok nagy vonalakban követik Zichy életútját.
1848/49-ben érkezett Szentpétervárra, anyagi jólétet és művészeti szabadságot remélve. Kezdetben nem az elvárásainak megfelelően alakultak a dolgok, ám 1856-ban megbízást kapott a II. Sándor cár koronázása alkalmából készülő album illusztrálására. Ezt követően, udvari festőként, a cári család életének megörökítése lett a feladata.
Bár Zichy Mihály egész életében festő szeretett volna lenni, tehetsége a század legjelentősebb magyar rajzolójává tette. 1880-tól Munkácsy Mihály mellett a legismertebb magyar művészként tartották számon.
Előszeretettel jelenítette meg kedvenc irodalmi műveit. A XIX. század '80-as és '90-es éveiben Madách: Az ember tragédiája c. művéhez, illetve Arany János balladáihoz készített illusztrációkat. A Madách-műhöz tervezett illusztrációk elkészítésére 2 hónap szabadságot kapott a cártól. A művész eredetileg mintegy félszáz képet szeretett volna a művel kapcsolatosan elkészíteni, ám a kiadó ebben nem támogatta. 15 szénrajzot készített, amelyet a Műcsarnokban 1886-ban mutattak be.
A Tragédia Zichy Mihály illusztrációival, díszkiadásban 1887-ben jelent meg, egy évvel később már a ma ismert formájában, 20 illusztrációval látott napvilágot. A századfordulóig a Madách-kötet 15 kiadást ért meg.
Az Arany-balladák illusztrálása utolsó, egyben legnagyobb feladatát jelentette. 1892 és 1897 között 24 balladához 180 rajzot készített. Ezek között a szövegbe tördelt kisebb ábrázolástól az egész oldalas illusztrációkig minden megtalálható. A díszkiadás 1899-ben jelent meg.
Petőfi költészete szintén végigkísérte a művészt egész életpályáján. Költeményeinek illusztrációja során elsősorban a forradalmi, politikai tartalmú versek vonzották. Sokszor elszakadt a versek konkrét szövegétől, és azok ihletéséből politikai allegóriákat hozott létre. Zichy 1848 eszméit haláláig megőrizte.
A kiállítás külön fejezetet szentel a Kaukázus különös világának, amely iránt Lermontov irodalmi művei és néprajzi élményei keltették fel kíváncsiságát. 1881-ben személyesen is láthatta Lermontov műveinek helyszíneit. Felkérték a grúz ősi eposz, a Tariel, a párducbőrös lovag új kiadásának illusztrálására is, amellyel óriási sikert aratott.
A Kaukázusból hozott bútorok és fegyverek ma is láthatóak a kúriában.
A rombolás démonának diadala egyetlen kompozícióba sűrítve mutatja be az 1870 körüli Európa politikai konfliktusait, erőviszonyait, Zichy békébe vetett hitét. Miközben folyik az öldöklés, a távolban megjelenik a békét árasztó új kor hírnöke. A mű az 1878-as világkiállításra készült, ám alkotója politikai okokból mégis visszavonta a bemutatását.
A családi kúriát a művész Zsófia nevű lányának gyermeke örökölte, aki 1927-ben férjével, Csicsery-Rónay Istvánnal együtt alapította a Zichy Mihály Ereklyemúzeumot.
A Zalán látható művek egy része a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, valamint a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményéből származnak, illetve a Zichy-örökösök, a Csicsery-Rónay család tulajdonát képezik.
Megjelent a Magyar7 hetilap 36. számában.
