Vonatok filmben és operettben
Valószínűleg a véletlen folytán a hétvégén két olyan filmet is vetített a magyar köztévé, amelyben kiemelt szerepet kapott a vasút. Mindkét történet a vasút hőskorában játszódik, s ha ehhez még hozzávesszük Tóth Endre már az USA-ban forgatott 1952-es Carson City című filmjét is – amely az amerikai vasútépítés hőskorába repít vissza –, akkor akár egy kis vasúttörténetet is összeállíthatunk. Ahogy vasúttörténetet mutat fel a Magyar Kultúra nemrég megjelent Vonat című tematikus száma is.
1846. július 15. – a magyar vasúttörténelem egyik legfontosabb dátuma – ekkor adják át a Pest-Vác (Szob) vasútvonalat, amely elindítja a magyar vasút máig ezerszer dicsért, s ezerszer elátkozott történetét. S bár Petőfi egy évvel később megírja a Vasúton című örökbecsű versét, a vasutat azóta (is) legalább annyian elárkozták már, mint amennyien dicsérték. De idézzük Petőfi versének utolsó három strófáját:
Száz vasútat, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek.
Ezek a föld erei,
Bennök árad a müveltség,
Ezek által ömlenek szét
Az életnek nedvei.
Miért nem csináltatok
Eddig is már?... vas hiányzott?
Törjetek szét minden láncot,
Majd lesz elég vasatok.
Ennek egyik kivitelezője az a Baross Gábor lett, aki a forradalom évében született fent északon, Vágbeszterce mellett Pruzsinán, vagyis Barossfalván, s aki „vasminiszterként” elhíresülve nemcsak a vasúti közlekedést járatta csúcsra a kiegyezés időszakában, hanem magát az egész közlekedéspolitikát. A vasút nemcsak az emberek életének elválaszthatatlan része lett, hanem a művészeté, így az irodalomé is.
A vonat annyira elválaszthatatlan része lett az életünknek, hogy kicsinyített mása karácsonyi ajándékok egyik elválaszthatatlan kelléke lett (hirtelen a Janika című Stella Adorjánvígjáték jut eszembe), ahogy megépült a kisvasút is számos helyen, ahol titokban folyt a vasutas-előképzés. De történelmi és bűnügyi történetek kedvenc színhelye is a vasúti kocsi, mindenki ismeri Graham Greene Az isztambuli vonat illetve Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen című klasszikusait, de számos James Bond- és Derrick-résznek is fontos színhelyéül szolgál a vonat.
Térjünk rá a hétvégén látottakra. Előbb az 1949-ben bemutatott Mágnás Miska című operett „békeffyistvánosított” változatát (természetesen ő írta filmre a Turay Ida címszereplésével sikerre vitt Janikát is) nézhettük meg felújított változatban. A Keleti Márton rendezte film alapjául Szirmai Albert, Bakonyi Károly és Gábor Andor 1916-os operettje szolgát – amely a nagy háború vérgőzös esztendeiben, amikorra már kétszer is lehullottak már a falevelek, de a háború mégsem akart véget érni –, s a Király Színházban a kor nagy sztárjai játszották a főszerepet, így Rátkai Márton, Fedák Sári, Lábass Juci és Király Ernő.
Nos, a kommunista hatalomátvétel után mindkét darabot az utánozhatatlan humorú Békeffy István írta át, természetesen a kor aktuális politikai irányvonalát szem előtt tartva. A végeredmény egy máig az utolsó poénjáig élvezhető film illetve egy több ezres szériát megélt színházi előadás lett a Fővárosi Operettszínházban. Utóbbit egy akkor még főiskolás, Szinetár Miklós rendezte, akit odadobtak az Operettszínház kezelhetetlennek tartott üdvöskéinek.
A hatalom akkoriban nem is sejthette, mekkorát tévedett, Békeffy és Kellér Dezső az egész darabot átdolgozták, mégpedig kiemelt szerepet írva az eredetiben alig szereplő öregebbik csárdáskirálynőnek, vagyis Honthy Hannának. S ahogy azt a rendszer elvárta, mindenki egy kicsit ütődöttebb lett az eredetiben is eléggé deklasszált, már a megírásuk idejében félnótás úri osztálynál.
S hogy mennyire igazuk volt az átdolgozóknak, jelzi, hogy pár éve Eszenyi és Vidnyánszky elővette a Mágnás Miska illetve A csárdáskirálynő eredeti 1916-os változatát a Vígszínházban illetve a Budapesti Operettszínházban, s mindketten csendesen meg is buktak velük.
De térjünk vissza a vasúthoz, hisz a Mágnás Miska egyik központi szála a dzsentri kíméletlen elparentálása mellett a vasútépítés, hiszen ezzel a céllal érkezik Korláthfalvára Baracs István fiatal mérnök (Sárdy János), aki természetesen szerelmes lesz Korláthy gróf (Kemény László és neje (Sulyok Mária) kevésbé korlátolt lányába, Rollába (Németh Marika), aki a történet utolsó taktusaihoz érve magabiztosan jelenti ki, hogy bizony az a fontosabb, ami 650 szegényembernek fontos, s nem az, ami egynek.
Az utóbbi években több Herczeg Ferenc mű is felkeltette a filmesek érdeklődését, s a Horthy-korszak ünnepelt írófejedelme ismét megtalálta a maga rajongótáborát. A Kék róka után – amelynek talán legfontosabb kérdése az volt, hogy járt-e Cecil a Török utcában –, most A Fehér Páva című 1911-es regényét (amely pár éve a pomázi Kráter Kiadó Aranyrög sorozatában látott újra nyomdafestéket) vitte filmvászonra a korszakban otthonosan mozgó Pacskovszky József, aki annak idején az Esti Kornél csodálatos utazásai című, Kosztolányi-életét megidéző filmmel robbant be a magyar filmművészetbe.
Nos, a Kék róka (amelyben Zsigmond Emőke és Fekete Ernő mellett az egyik főszerepeket az érsekújvári Száraz Dénes alakította) tömény unalma után Pacskovszky ezúttal szerencsésebb alapanyaghoz nyúlt. A Fehér Páva kisvárosi sorstörténet, amely két, egymással szemben álló bolticska (A Fehér Páva és a Fekete Elefánt) túlélési küzdelmét mutatja be. De amíg mindkét bolt megszűnik/gazdát cserél, megjelenik a vasút is Varjason, a Budapesttől alig félórányira lévő városkában. Vannak, akik ennek kifejezetten örülnek, s vannak, akik annál kevésbé.
A történet el is jut a templomi esküvőig, ahová a majdnem (meny)asszony nem érkezik meg, inkább elbújik a szerelmi háromszög harmadik tagjának, a Nietzschét Nietzschével olvasó Pankotay báró (Koltai-Nagy Balázs) gépkocsijába. Természetesen ebből a kapcsolatból sem lesz semmi, hisz a báró már nős. Ábel Marika mást nem tehetvén, a feminista mozgalom élharcosa lesz, s a film végén mintegy le is vonja a konklúziót: „csak azért, hogy férjünk legyen, nem érdemes férjhez menni”. Ez mindenesetre pontosabb meghatározás, mint a film nagyon is félreérthető címe, hisz Ábel Marika majdnem asszony lesz a történet végére, a menyasszony-állapotot már „majdnem” túlélte. Mindenesetre Gózon Francisco szemet gyönyörködtető, káprázatosan megkomponált képei mellett jó látni a két Ábel-testvér szerepében Gáspár Tibort és Görög Lászlót, egyúttal azt is sajnálattal kell megállapítani, hogy a karakteres filmszínészek valahogy kihaltak mára.
E sorok szerzője jogosítványa nem lévén élete jelentős részét töltötte el vonatban. S akár ő is írhatta volna azokat a sorokat, amelyet Lőrincz P. Gabriella követett el hangulatos, szívéből tovafolyó verseben:
A vonat ablakát csak az eső mossa,
Padlóját csak az elhagyottak könnye.
Mozdonyok, sínek, állomások,
Minden egyetlen hálózathoz kötve.
A pályaudvarokon ugyanolyan szag van,
A kalauz mindig egykedvű, unott.
Nem hozza lázba egy újabb indulás,
Nem is tudja, hogy nem vagyok ott.
