Viktória királynő és a cigányzene
Nagy-Britannia a 19. század folyamán, Viktória királynő (1819–1901) uralkodása idején vált a világ egyik nagyhatalmává. Az impérium területe közel 26 millió négyzetkilométerre növekedett és Kanadától Indián és Afrikán át egészen Ausztráliáig meghatározó szerepet játszott. Noha az uralkodónak ebben az időben már nem volt olyan szerepe az ország irányításában, mint az évtizedekkel korábban élt elődeinek, hosszú regnálása alatt (63 év 7 hónap) mégis nagy hatással volt a társadalmi szokások alakulására, és általában nagyon népszerű volt az alattvalók körében.
Kilenc gyermeke és 34 unokája volt, ez utóbbiak között számos európai uralkodó is akadt. A történészek szívesen nevezik Viktoriánus kornak uralkodása időszakát, de illik rá az „Európa nagymamája” jelző is, elvégre II. Vilmos német császár, Alekszandra Fjodorovna orosz cárné vagy Viktória Eugénia spanyol királyné is leszármazottja volt.
Számos festmény, rajz, fénykép örökítette meg alakját, ezek sok esetben szép nőnek mutatják, de az igazság az, hogy különösen az idősebb korában készült ábrázolásokon már korántsem látszik olyan vonzónak. 155 cm magas volt, elhízott és nem sokat adott az öltözködésre sem.
70 éven át naplót vezetett, naponta átlagosan 2500 szót írt le, a szöveg végül több mint 120 kötetet tett ki. Sokat olvasott, igen tájékozott volt az irodalomban és a képzőművészetben is. Sok levele maradt fenn, ezekből rengeteg fontos adatot bányásztak elő életéről és gondolkodásáról a kutatók, ennek ellenére csak évtizedekkel halála után születtek meg azok a hiteles életrajzok, amelyek lényegesen módosították például Lytton Strachey Viktória királynő című, 1921-ben megjelent és számos nyelvre lefordított népszerű könyvének jellemzéseit.
Uralkodásának 50. évfordulója (1888) alkalmából nagy ünnepségsorozatot szerveztek Angliában.
A Windsori kastélyban, a londoni királyi rezidencián több fényes bált is rendeztek. Az egyik „legfényesebbet” gróf Károlyi Alajos, az Osztrák–Magyar Monarchia akkori nagykövete szervezte, amelyet magyar bálnak neveztek el. Viktória nagy zenerajongó volt, naponta szívesen hallgatta egyik lánya zongorajátékát.
Károlyi gróf egy akkor igen híres magyar cigányprímást is szerződtetett,
aki muzsikájával teljesen magával ragadta az angol arisztokratákat.
Balázs Kálmán játékának híre Viktória királynőhöz is eljutott és azonnal jelezte, hogy ő is szívesen meghallgatná a „cigány Orpheus”-t.
Feljegyezték egyébként, hogy az ünnepségen Rudolf trónörökös is részt vett, aki mindig maga rendelte a nótákat. Az egyik legnépszerűbb nóta az volt, amelyet Balázs Kálmán druszája, Tisza Kálmán miniszterelnök kortesútjain játszott: Lefelé folyik a Tisza – nem folyik az többé vissza. Az egyik windsori ebéd közben Balázs odalépett Rudolf trónörököshöz, és engedélyt kért, hogy ezt a bihari nótát eljátszhassa a díszes vendégseregnek. Rudolf azonban nem ezt, hanem az Ablakomban három cserép muskátli című palócföldi nótát húzatta. A prímás először tehát ezt játszotta el, majd persze rázendített a többire is.
Balázs Kálmán végül egy héten át szórakoztatta virtuóz muzsikálásával a társaságot és külön az uralkodónőt, aki szerette volna megkapni a dalok kottáját is.
Ugyancsak meglepődött, amikor megtudta, hogy ezek a dallamok nincsenek rögzítve, a muzsikus a fejében őrzi a hangjegyeket. Ezért utasította az egyik udvari muzsikust, hogy jegyezze le számára a legkedvesebb melódiát, amely a palóc nóta volt, az Ablakomban három cserép muskátli. Sokan megtanulták zongorán is játszani, de a muskátli is divatba jött: a zsebkendők széleire gyakran nyomattak muskátli virágot.
Megjelent a Magyar7 2025/37. számában.
