Táskaírógép
Gyermekeimre leírhatatlan hatást gyakorolt, amikor a garázs rendezése során a múltamat tartalmazó, lezárt dobozok egyikéből egy táskaírógép került elő.
Az ezredforduló és környéke számukra valami nagyon távolinak tetsző időtartomány, így nehezen hihették, hogy az első írásaimat az akkor még újság, nem magazin formátumú Vasárnapba írógépen írva, borítékban küldtem el.
Az írógép sokáig elválaszthatatlan volt a sajtótól, a szerkesztőségekben a kéziratokat gépírónők gépelték át, hogy aztán a szerkesztők tovább dolgozhassanak velük... A létező szocializmusban volt idő, mikor nem lehetett írógéphez jutni. Egyidőben Koncsol László is küzdött az írógéphiány problémájával, míg végül kéz alól sikerült szereznie egyet.
Az írógép eltűnésével nemcsak a gépírókisasszonyok munkája szűnt meg, hanem az írógépműszerész szakma is kihalóban van. Hagytam, hogy kipróbálják, de csak óvatosan, nehogy elrontsák, mert hol találok írógépműszerészt? Aztán egy hosszú, mély sóhajjal visszatettem a táskájába, majd a dobozába, leragasztottam. Majd ha eljön a zombiapokalipszis, lehet, még előkerül…
Megjelent a MAGYAR7 30. számában.
