2024. október 27., 13:07

Színes Golyó, színes könyv

Mezey Andrásnak, másnéven Golyónak, a G6-os kabin című kötet szerzőjének a neve utal a novellák tartalmára és a szerző izgalmas életére is. A könyv olyan, mint az író neve és jelleme, a kettősség jellemzi. Mezey egyrészt egy komoly budapesti ügyvéd, immár nyugalmazott, Golyóként másrészt egy nagy bohém, régebben a budapesti éjszakai és nappali élet közismert alakja, hatalmas baráti körrel, számtalan kalanddal, élménnyel. Mici néni kettős élete? 

irodalom
Fotó: pixabay.com

Saját bevallása szerint 1965-ben kezdett el eszmélni, nagyjából akkor, amikor a beatkorszak elkezdte meghódítani az egész világot, közte Kelet Európát, és benne érintőlegesen a mi „szocialista” országainkat is. Addig szorgalmas diák volt, de a mindent elsöprő új hullám - a beat, a rock benne is mindent felborított, hanyagolta az iskolát, csak a zene és az új életérzés érdekelte - a farmer, a hosszú haj és persze a lányok, a szerelem.

Csodálatos évei voltak ezek, száguldott az új eszmékkel, hirdette és vallotta őket, beatnikből rocker lett, majd hippi, a szeretet, a béke és a szabadság filozófiájának hirdetője, és még az sem érdekelte, hogy a tanulmányai zátonyra futottak, habzsolta az életet a novellái helyszínein: Budapesten főleg a Klinikák környéke, a Lukács fürdő, az Ifi-park (mai Várkert Bazár) Agárd és a Balaton. Egyetemi felvételiről egy ideig nem is álmodhatott.

Verseket írt, novellákat, filmrendező szeretett volna lenni, a művészetek érdekelték, titokban arról álmodozott, hogy egy napon rocksztár lesz, persze ezért nem tett semmit. Hatalmas társaságok, bandák, galerik tagja volt, kiélvezte a barátság ízét. Aztán pár év múlva mégiscsak besodródott az egyetemre, ügyvéd lett, családot és egzisztenciát alapított. De az igazi rock szellemiségének még ekkor sem fordított hátat, bár az életkora miatt már nem volt többé az a vad lázadó, aki kamaszkorában volt.

Elmondása szerint a másik meghatározó élménye a kommunista rendszer és a megszálló szovjet birodalom gyűlölete volt. Így természetesen magával ragadta a csoda - amikor már szinte már nem is hitte, - összeomlott a bolsevista rendszer és kitakarodtak a megszálló szovjet csapatok az országból. Életre szóló, meghatározó élménye volt a demokrácia megszületése és kibontakozása, minden ellentmondásosságának dacára. Élvezte a szabadság friss fuvallatát. Aktívan politizált a Magyar Demokrata Fórumban, mert bennük látta leginkább a nemzeti ügy elkötelezettjét.

Viszont a legfontosabb számára a felvidéki és határon túli magyarság ügyéhez való csatlakozása volt. Alapító és választmányi tagja, jogásza és kuratóriumi elnöke volt a Rákóczi Szövetségnek. Családi szinten is erősek a gyökerei a Felvidékkel: édesapja, Mezey Lajos színművész Komáromban született 1918-ban, és apai ágon számtalan felvidéki nemesi családot mondhat őseinek: többek között a Görgei, Szinyei Merse, Draveczky, Berzeviczy, Máriássy családokat.

Nagyszerű embereket ismert meg a mozgalomban: Halczl Józsefet, a Rákóczi Szövetség elkötelezett és mecénás elnökét, Göndöcs Lászlót, a kárpátaljai nagyszerű kulturális szervezőt, Kun Ferenczet, a Felvidék és a határon túli magyarság ügyének mindenesét, a nagyszerű szónokot, az irodalmár és nyelvész Szőke Pista bácsit, a történész Vígh Károlyt, az élharcos Duray Miklóst, Grendel Lajost a kiváló lévai írót, Csáky Pált, az elkötelezett politikust és írót, a párkányi Himmler Györgyöt, Agg Zoli bácsit és a csemadokos Török Frédit Léváról, Száraz Dénes tanárt Érsekújvárból, Újváry Lászlót, a lévai színjátszás és előadóművészet zászlóvivőjét,  Németh Zsigát és Fülöp Zsigát a két nagyszerű borászt Dunamocsról és Kéméndről, Balázs Györgyöt a nagyszerű néprajztudóst, Lukács Feri bácsit a Szövetség doyenjét, Lukács Ferenc magyarvalkói tiszteletest, a körösfői Péntek Lászlót, Vasvári Pál kiváló ismerőjét, a szövetség tehetséges és lelkes fiatal tagjait és még sok más, a hazáért és a magyarságért elkötelezett embert.   

Nagy élményt jelentett számára, hogy bekapcsolódhatott a Felvidéki Honismereti Kerékpártúrákba, csodás tájakat ismert meg. Kun Ferencczel együtt megalapították a Göndöcs László emléktúrát a Garam és Ipoly közötti Burda hegységben. Itt is nagyszerű társaság jött össze évente, és nem csak kirándultak, iszogattak és bográcsoztak, hanem irodalmi igényű felolvasásokat is tartottak, amelyeken egymásra talált a felvidéki és az anyaországi magyarság!

Gyerekkorában régész, színész, filmrendező, költő, író, rocksztár szeretett volna lenni. Ezeket az álmokat nem valósította meg, nem találta meg Attila sírját, de végül egy izgalmas, szép, tartalmas hivatást választott: ügyvéd lett. Szakmája hitvallásának az embereken való segítséget, az igazság keresését és az intellektuális kihívásokat tartotta. Boldognak tartja magát, hogy aktív élete spirituális megpróbáltatásokkal teli, és nehéz munka teljesítésével telt el.

Jelenleg az írás teszi ki nyugdíjas életének nagy részét. Elsősorban a saját élete, családja és barátai példája jelentik számára az élményanyagot.

Nem annyira fiction, mint inkább non fiction alkat, kevésbé hagyatkozik a fantáziájára, inkább a valóságot kívánja bemutatni. Prózát ír, azon belül novellákat. Eddig négy könyve jelent meg: két művészettörténeti kismonográfia, egy hosszabb lélegzetű memoir a Magyar Hippi című kiadványban, és legutóbb egy novelláskötet. Több írása jelent meg újságokban, folyóiratokban.

Törvénytisztelő polgár lett, de a mai napig sokat jelentenek számára az egykori barátai és a rockzene, a hippi kultúra, a szabadság, de ugyanígy élete meghatározó része a magyarságtudat, a Felvidék és a határon túli magyarság.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.