Schmidt Mária: Kérdések nélkül nincs szabadság
A kérdéstilalom korszakában élünk, már pedig, ha nem merünk kérdéseket feltenni, elveszik a szabadságunkat – fogalmazott Schmidt Mária csütörtök este Budapesten, a Terror Háza Múzeumában tartott könyvbemutatóján. A Széchenyi-díjas történésznek, a Terror Háza Múzeuma igazgatójának Világrendetlenség címmel jelent meg legújabb, 8. esszékötete, melynek már a borítója is figyelemfelkeltő, hiszen René Magritte belga szürrealista festő képe pontosan kifejezi a világban eluralkodott fejetlenséget, káoszt.
A közel 400 oldalas kötet olvasható politikai-filozófiai műként, tudományos munkaként, de akár egyetemi tankönyvként is. Olyan fontos világeseményeket vesz górcső alá, mint a háború, a világjárvány, az Európai Unió, a wokeizmus, Kína vagy Németország helyzete, avagy az USA önző geopolitikai ténykedése, azzal a céllal, hogy rámutasson a körülöttünk lévő világ visszásságaira, a zsákutcás döntésekre, egyúttal választ is kínálva, hogyan lehet kikerülni az önsorsrontó helyzetből, abból az útvesztőből, amibe a nyugati világ belelavírozta magát.
Az újmarxisták amellett, hogy elhallgatják a világproblémákat, mindent megtesznek, hogy lerombolják a hit, a család és a nemzet szolidaritási közösségeit. Ebben a világban nem a minőség és a hozzáértés a rendező elv, másokra kényszerítik ideáljaikat, miközben átnéznek afölött, hogy világválságot okoznak – fogalmazott Giró-Szász András, aki szerint ezt a világnézetet csak úgy lehet ellensúlyozni, ha a nemzeti érdeket helyezzük a fókuszba. „A nemzetállam megőrzése az utolsó esélyünk a túlélésre, ebben a felbolydult, értéktelen világban”.
A laudációt követően a szerzővel Békés Márton történész, a XXI. Század Intézet igazgatója, és G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója beszélgetett.
Békés Márton Schmidt Mária ciklusokba szervezett munkáira utalva - előző kötete Korszakváltás, a jelenlegi Világrendetlenség címen jelent meg - jegyzete meg, hogy mi jöhet ezután, de kellő optimizmussal hozzá is tette, „most határkorszakban élünk, és nemcsak romokon járunk, hanem új vetésen is”. G. Fodor Gábor viszont úgy fogalmazott, a könyv a Nyugat végéről szól, amely „rá akarja kényszeríteni a felfogását mindenre”.
Schmidt Mária szerint az egyik alapvető gond, hogy a világ könnyen lemond a kereszténységről, és a nihilizmus követői nem gondolnak bele, mi lenne a világgal kereszténység nélkül, akik ennek a lebontásán dolgoznak, nem is tudják, miről mondanak le, fel sem fogják, mit jelent a lét hit nélkül.
Adódik a kérdés, hogy a szerző, miután kellő nyersességgel teszi fel a kérdéseit és fogalmazza meg a ténymegállapításait, provokálni akarja-e az olvasót. Schmidt Mária állítja, nem szándéka provokálni, de vannak kérdései, kételyei – ahogy vélhetően sokan másoknak is – és ezeket fel kell tenni, vagyis a szerző arra biztat mindenkit, ne fogadjunk el mindent, amit a fősodor elénk tesz, ők ugyanis már a kérdésfeltevést is tilalomlistára tennék.
– mondta a szerző, hozzátéve, bármiről is legyen szó, ha az kellemetlen a fősodor számára, azonnal jön a megbélyegzés, a ledorongolás, ami az emberek nagy részét visszatartja attól, hogy merje megfogalmazni a gondolatait, kétkedéseit.
Békés Márton is azt hangsúlyozta, hogy a nyugati világban tetten érhető a kérdéstilalom, mint mondta, „elnyomnak minden demokratikus vitakezdeményt”.
G. Fodor Gábor éppen ezért tartja ebben az intellektuális küzdelemben, más néven szuverenitási harcban fegyvernek Schmidt Mária könyvét, mert szellemi muníciót, vagyis érveket és méltóságot ad a vitához. Maga a szerző is abban bízik, hogy azok is elolvassák majd, akik alapból nem értenek vele egyet, de reméli, hogy a gondolatai vitafelületet generálhatnak.
„Bátorság kell a vitához, bátorság nélkül semmi nincs. A vita hiánya egyértelműen a másik semmibevételéről szól” – mondta Schmidt Mária.
Magyarországon az elit egy része a jobboldali gondolkodókat nem tartja vitaképesnek, holott ők zárkóznak el a vitától, talán mert érzik, hogy a világnézetük már gyenge lábakon áll.
Ennek ellenére ő bízik a vitában, a hasznos eszmecserékben, azok ugyanis újragondolásra késztetik az embert. „Vita nélkül egymás mellett élünk, nem egymással” – állapította meg összegzésképp a szerző.
Aki tehát szereti az intellektuális kihívásokat, Schmidt Mária könyvét segítségül hívva, bátran induljon el rendet rakni ebben a világrendetlenségben.
