Radikális változások a dunaszerdahelyi kultúrközpontban – interjú Takács Tímeával
Nem tétlenkedtek a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban a koronavírus által „megfertőzött” időszakban, hiszen amikor a 2020-as év első felében pár hét alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a kulturális rendezvényeknek egy jó ideig búcsút kell mondaniuk, nagy lendülettel belekezdtek azokba a fejlesztésekbe, illetve új ötletek megvalósításába, amelyeknek eredménye a tavalyi évben már megmutatkozott. Portálunkon pár hónapja nagy vonalakban már beszámoltunk az intézmény berkeiben történt felújításokról, most azonban a részletekre is fény derül az intézmény igazgatónője, Takács Tímea segítségével.
45 évvel ezelőtt adták át a jelenlegi épületet, ezt az eseményt ünnepelték meg tavaly novemberben...
Az évfordulóra már 2020-tól kezdtünk készülni, s itt nemcsak arról van szó, hogy ünnepi díszbe öltöztettük az épületet, rengeteg mindent átalakítottunk, szépítettünk, újítottunk, hanem új kulturális programokat is indítottunk. A Kortárs a Csaplárban című rendezvénysorozatot 2021-ben kezdtük el, ennek keretében művészeti ágaktól és stílusoktól függetlenül korunk művészeit hívjuk meg. Legutóbb Szakál Mária és lánya, Noémi volt a vendégünk, s ezzel az ünnepélyes kiállításmegnyitóval kezdődött mag a jubileumi gálaest műsora, amelyre nagyon sokan eljöttek. Péntek István méltatta a két művésznőt.
A 45. jubileum tiszteletére nemcsak gálaműsorral készültek, hanem egy ünnepi füzetet is megjelentettek, amelyben összefoglalják az intézmény négy és fél évtizedének történetét, s egyben hangsúlyos szerepet kapott a legutóbbi három év is, hiszen a füzet másik része ezzel foglalkozik.
Igen, ez az ünnepi füzet a 45 évet öleli fel, s külön kiemeltük benne az elmúlt évek fejlesztéseit, de ezenkívül a dunaszerdahelyi tévével karöltve egész évben kisfilmek készültek azokkal, akik régen itt dolgoztak, és hajlandók voltak nyilatkozni. Mivel Molnár József volt az intézmény első igazgatója, egy elég tartalmas hanganyag készült róla, amelyet legépeltünk és egy 18 oldalas brosúrában külön is megjelentettünk. Megtudhatjuk belőle, hogy mi zajlott a kultúrházban egészen a megnyitótól a nyolcvanas évek közepéig, ugyanis Molnár József tíz éven át volt igazgató. Maximálisan egyet tudok érteni a mondással, hogy múlt nélkül nincs jelen, és nem lesz jövő sem. Patassy Sándor kollégánk, PR-menedzserünk készített egy új dizájnt, ami valamilyen formában a 45 éves jubileum köré épült programjaink mindegyike során tetten érhető volt.
Milyen változások történtek a kinevezése óta?
2019 decemberében vettem át a kultúrház irányítását. Három és fél hónap volt, amíg aktívan, teljes erőbedobással tudtunk működni, utána jöttek a korlátozások. Az elején fel sem fogtuk, hogy mi van, teljes sokként hatott ránk, hogy a rendelkezések napi szinten változtak, nem tudtuk, mi legyen, nyissunk, ne nyissunk. Ez is egy akkora káoszt idézett elő, a bizonytalanság pedig stresszt, mire aztán nagy nehezen letisztult, hogy teljes körű lezárásra lesz szükség...
Ez ugye nem egy szokványos állapot, de arra jó volt, hogy elkezdjünk gondolkodni a jövőn. Ekkor elhatároztuk, hogy tesszük a dolgunkat, de nem azt, amiért valójában nyitva vagyunk. A többiek segítségével elkezdtem annak a megvalósítását a kultúrházban, amit annak idején pályázatban beadtam: likvidáltuk a több évtized alatt felgyülemlett felesleges és használhatatlan kacatokat, kitakarítottunk, kialakítottuk az új termeket, kifestettünk. A legelső az volt, hogy elővettem a VMK tervrajzát és végigjártam mindent a pincétől kezdve a legkisebb felső termekig. Felmértem, hogy miben szenvedünk hiányt, min kell változtatni. Volt, amikor jöttek a diákok is a Közös Igazgatású Szakközépiskolából (Szabó Gyula 21), akiknek ezúton is szeretném megköszönni a segítséget.
Mivel kezdődött a felújítás?
Amit elsőre át szerettem volna alakíttatni, az a színházterem melletti két helyiség. Az egyik a kamaraterem, a másik pedig Ringatóként működik, ami addig a fenti tükörteremben működött, és oda nagyon nehézkes volt feljutniuk a kismamáknak a gyerekekkel. Nagyon meg vagyok elégedve a végeredménnyel, csodálatos lett mind a két terem. A Ringató helyisége szép, világos, pont ideális a foglalkozásokhoz, a Rácz Tibor Kamaraterem pedig 100 fő befogadására alkalmas, itt lehet kisebb koncerteket, író-olvasó találkozókat szervezni.
A termet felszereltük hang- és fénytechnikával, továbbá egy csodálatos fehér szárnyas zongora is helyet kapott benne, amit a Bethlen Gábor Alap finanszírozott. A székek megvásárlását és a felújítást már a bevételek visszaforgatásával, önerőből valósítottuk meg. A felvonót is felújítottuk, mert a régi nagyon veszélyes volt, és gyakran meghibásodott. Ezt teljes mértékben az önkormányzat állta, csakúgy mint a kültéri LED-falakat. A számítás- és irodatechnikát, valamint a kreatív eszközöket önerőből szereztük be. A nagy multifunkciós nyomtatót szintén a Bethlen Gábor Alap jóvoltából tudtuk megvásárolni. A kamaratermen és a Ringató helyiségén kívül 3 öltözőt alakítottunk át, van egy nagy technikai raktár, és egy kisebb fitneszterem, és a két tükörterem is felújításon ment keresztül. Természetesen a hivatal és az önkormányzat hatalmas segítséget nyújtott.
Milyen fejlesztések zajlottak a színházteremben?
A színházteremben egy helyre került a hang- és fénytechnika, ez a XXI. századnak már egyfajta elvárása. Eddig külön, emeleti helyiségekben voltak elhelyezve az irányításhoz szükséges eszközök, ahonnan nemcsak hogy korlátozott volt a rálátás, hanem teljesen más vizuális és akusztikai hatások érkeztek a színpadról, mint amit a közönség java része érzékelt, így eleve nem lehetett optimális az onnan irányított technika. A színházterem utolsó két széksorát kiszedtük, és ott alakítottuk ki a hang és a fény irányítóközpontját. A padlót felvágtuk, a kábeleket ugyanis alatta helyeztük el, ezenkívül a decens „tájékozódási” világítást, szaknyelven a jelzőfényt, illetve annak folyamát is kialakítottuk a széksorok és a lépcsők mentén. A fénynél tartva megjegyezném, hogy a Bethlen Gábor Alap pályázata segítségével fénypultot vásároltunk. Sikerült automatizálni a folyamatos fényerősödést és elhalványulást, továbbá robotlámpákat helyeztünk el a felfüggesztéseken.
A függöny már távirányítással működik, ami a 2020-as években egy járási központ kultúrházában már alapkövetelmény kell hogy legyen. Éveken keresztül, létra segítségével feszítették ki a kollégák a bannereket, s bizony ez balesetveszélyes és lassú művelet volt. Decemberben a székeket is kitisztítottuk, és idén januárban a színpadot is újrafestettük.
A kultúrház honlapja is megújult és sikerült megoldani az online jegyárusítást is.
Igen. Többféle rendszer tanulmányozása után 2020 végén egy dunaszerdahelyi székhelyű céget kértünk fel a program elkészítésére. Az internetes jegyárusítás a https://ticket.csaplarkult.sk/ oldalon érhető el. Mára ott tartunk, hogy a legtöbb jegyet online értékesítünk, de természetesen a jegypénztárunkban továbbra is lehet belépőt váltani.
Jól gondolom-e, hogy talán nem is lett volna ennyi mindenre idő, ha nincs a koronavírus miatti leállás?
Valóban, mert amikor sok program van a kultúrházban, akkor kizárt dolog, hogy ilyen nagy volumenű beavatkozást meg lehessen valósítani. Próbáltam a rosszban is a jót látni, s hogy erre maradt elég időnk, az talán egy pozitív hozadéka volt a Covidnak. Együtt dolgoztunk, együtt cipekedtünk, együtt festettünk, és volt idő összeszokni.
Jelenleg milyen csoportok tevékenykednek a művelődési központban?
Az Aranykert bábszínház társulata 2004-ben jött létre óvodapedagógusokból, és a VMK alagsorában lévő bábterem lett az otthonuk. Népmeséket, dramatizált gyermekirodalmat visznek színpadra. A Csallóközi Táncegyüttes 1954-ben alakult, jelenleg 140-en hat korcsoportban ropják a néptáncot. A 2018-ban alakult Csill & Dance tánciskola a modern táncok otthona, 2020 óta már a VMK támogatásával működik. A Dunaszerdahelyi Sakk Klub 70 éves múltra tekint vissza, de hivatalosan csak 1994-ben jegyezték be a belügyminisztériumban. Jelenleg 40 regisztrált tagja van.
A Gyémánt Ászok oktatói alkalmazott felnőtt és kezdő néptáncot tanítanak, ami azt jelenti, hogy itt nem a fellépésekre való felkészítés a cél, hanem a tánclépések megtanítása, a szabad improvizációs készség elsajátítása, hogy egy táncházban mindenki jól érezze magát. A 2004-ben alapított Novus Ortus Diákszínpad a középiskolások számára kínál színjátszási lehetőséget. Heti rendszerességgel Ringató foglalkozásokat is tartanak a legkisebbek számára. A Shadows Club DS zenekar 2015-ben jött létre az idősebb generáció képviselőiből. Műsorukban a 60-as évek instrumentális gitármuzsikáját szólaltatják meg. A Tiszta Forrás Népdalkör idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját, tagjait hölgyek alkotják. A Vox Camerata kamarakórus 1990-től létezik, ám az ezredforduló környékén 13 évig szüneteltek. A kórus 2011-ben alakult újjá, tavaly pedig megjelent első hanghordozójuk is.
A felújításokról, a technikai fejlesztésekről és a kultúrházban működő csoportokról már esett szó. Beszéljünk egy kicsit a megújult Csaplár céljairól.
A jubileumi füzetünkben helyet kapott néhány idézet is nagyjainktól, amely igazán kifejezi azt, hogy mit szeretnénk elérni. Wass Albert például a következőket mondta:
De idézhetnénk Benedek István orvos-művelődéstörténészt, Benedek Elek unokáját is:
A kultúrát nem szabad bezárni, elrejteni, hanem ki kell vinni az emberek közé. Jó példa erre Hodossy Gyula legutóbbi könyvbemutatója, ami szokatlan módon a kultúrház előterében zajlott, de épp emiatt vált élővé, megidézve az irodalmi kávéházak hangulatát. A Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika rendezvénysorozatát is kihoztuk a városháza udvaráról a kultúrház előtti térre, egyrészt mert kinőtte magát, másrészt pedig így azok is részesei lehetnek, akik eddig nem tudtak róla, hiszen ezentúl nem egy zárt udvarban, hanem egy nyílt téren szól majd a muzsika. Én is úgy gondolom tehát, hogy a kultúra mindenkié, és akár egy igényesebb kultúrprogram is lehet sikeres, ha megtaláljuk a megfelelő módot a közvetítéséhez.
