Popély Gyula, az egyszemélyes intézmény
Dr. Popély Gyula történészt, egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia doktorát aligha kell bemutatni az olvasóknak, hiszen az elmúlt évtizedekben született fontos könyvei vitathatatlanul alapműveknek számítanak és megkerülhetetlenek.
Mégis úgy érezzük, hogy keveset tudunk róla, és nem azért, mert rejtőzködő ember lenne, aki kerüli a nyilvánosságot. Éppen ellenkezőleg, egész életében tevékenyen munkálkodott a köz javára, és a rendszerváltást követő első évtizedben egyik aktív szereplője volt a felvidéki magyar politikai életnek. Az 1990-es évek elején parlamenti képviselő volt Prágában, és nevéhez fűződik a Magyar Néppárt megalapítása, amely azonban 1998-ban beolvadt az Együttélés politikai mozgalomba.
Ezt követően elsősorban Magyarországon dolgozott, 2000-től a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára, dékán-helyettese, majd rektor-helyettese volt. 2004-ben lett egyetemi tanár. De mielőtt még bővebben is szólnánk tudományos munkásságáról, következzen néhány életrajzi adat.
80 évvel ezelőtt, 1945. június 8-án Abarán született, és az akkori idők kényszere folytán szlovák iskolába járt, a nagymihályi gimnáziumban érettségizett 1963-ban. A pozsonyi Comenius Egyetemen magyar-történelem szakon szerzett tanári oklevelet és négy évig tanított is: előbb Szencen, majd Pozsonyban, a magyar gimnáziumban. 1972 és 1980 között a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének aspiránsa volt és megszerezte a történettudományok kandidátusa fokozatot. A következő évtizedben, 1981 és 1990 között a Szlovák Szakszervezeti Iskola tudományos kutatójaként dolgozott.
Még a kommunista diktatúra idején publikálta nagy feltűnést keltő és a hatalom által a könyvesboltokból gyorsan eltüntetett művét a két világháború között létrejött csehszlovákiai magyar tudományos intézményről, a Masaryk Akadémia néven elhíresült Csehszlovákiai Magyar Tudományos és Irodalmi Társaságról.
Következő munkája a pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület történetét foglalta össze. Ezekben az években különböző folyóiratokban számos tanulmányt is közreadott és a rendszerváltás követően is gyakran közölt történelmi cikkeket, tanulmányokat, rendszeresen tartott előadásokat Szlovákiában és Magyarországon. Mindeközben az 1980-as években egyik tagja volt az illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának, ami nem volt éppen veszélytelen abban az időben.
Popély Gyula tudósi pályája igazán a közép-európai rendszerváltásokat követően bontakozhatott ki a maga teljességében. A Népfogyatkozás címmel 1991-ben kiadott könyvében a két háború közötti csehszlovákiai népszámlálások elemzésével és kisebbségellenes vetületeivel foglalkozott.
Ezeknek a köteteknek mintegy záródarabjaként adta ki 2006-ban a Hazatéréstől a hazavesztésig. Magyar oktatásügy és oktatáspolitika a visszatért Felvidéken 1938–1945 című munkáját, ezzel is jelezve, hogy az 1919–1945 közötti csehszlovákiai és közép-európai vonatkozások állnak érdeklődése előterében.
A kiváló történész vitathatatlanul a legalaposabb ismerője azoknak az eseményeknek, amelyek a szlovákiai magyarsággal kapcsolatosak a két háború közötti és a második világháború alatti esztendőkben. Miután az 1918–1945 közötti időszak a Felvidéken sokáig elsősorban az irodalomtörténészek és a sajtótörténettel foglalkozó kutatók terepe volt, a politikatörténet pedig a kommunista diktatúrában, ha nem is számított tabutémának, a legtöbb Csehszlovákiában megjelent dolgozat, tanulmány vagy könyv a kommunista párt szemszögéből vizsgálta a kérdéskört, ezért egyoldalú, sőt nemritkán torz képet vetített az olvasók elé. Egy teljesebb vagy objektív összefoglaláshoz először is rendet kellett teremteni a hamis állításoktól vagy féligazságoktól hemzsegő információk dzsungelében, de elmondhatjuk azt is, hogy sok esetben tiszta lappal kellett indulni, mert a kutatók látszólag fontosabbnak tűnő összefüggésekre fókuszáltak. Popély erre a feladatra vállalkozott.
Mi az, ami Popély munkásságában egyedi és egyben döntő módon meghatározó? Az a nézőpont és alapállás, ahogyan és ahonnan láttatja és összefüggésrendszerbe építi a tényeket, az események főszereplőinek a cselekedeteit, sőt igen gyakran a kimondatlan vagy az eltitkolt gondolatait is. Mivel felvidéki magyar és magyarországi kollégáinak többségétől eltérően szlovákul is tud, ezért olyan dokumentumokat is volt lehetősége közvetlenül tanulmányozni, amelyekről a többiek csak közvetett információkkal rendelkezhettek.
Tulajdonképpen körbejárta az 1914 és 1945 közötti időszak csehszlovákiai magyar vonatkozásait és ezt több monografikus műben jelentette meg. Felsorolnánk néhány címet is, mert sajnálatos módon ezek a kötetek itt Szlovákiában csak igen szűk körben ismertek. A sorozat címe Felvidék és minden kötetet két évszám keretez, ezek jelzik a tárgyalt időhatárokat. Az első az 1914–1920 közötti mozgalmas és a magyarság számára különösen tragikus esztendők eseményeit foglalja össze. A második kötet alcíme: Az első évtized csehszlovák uralom alatt és az 1918–1928 közötti évek summája. A harmadik kötetben az 1929-től 1939-ig terjedő időszakot vizsgálja, ez volt a második évtized csehszlovák uralom alatt. Nyilván ezek az alcímek sokakban emóciókat keltenek, pedig csak tényszerű megnevezései annak az állapotnak, amelyet az egymillióról fokozatosan 700 ezerre olvadt csehszlovákiai magyarság kénytelen volt elviselni.
2019-ben napvilágot látott könyve a kissé szokatlanul hangzó Szövetségben az ellenséggel címet kapta, és ebben az első, Tiso-féle Szlovák Köztársaság és a Magyar Királyság közötti furcsa viszonyról ír, bőségesen dokumentálva a korabeli sajtóban megjelent cikkekkel. Lényegében egy újabb Esterházy János monográfiáról is beszélhetünk, hiszen „főszereplője” tulajdonképpen a Magyar Párt elnöke, aki az adott helyzetben igyekezett elfogadható bánásmódot kiharcolni az önálló szlovák államban maradt mintegy 70 ezer magyarnak. Nem rajta múlt, hogy ez az igyekezete csak kevés eredményt hozott.
Az eddigi kötetek egyfajta összegzéseként 2020-ban egy olyan könyvet is az asztalunkra tett, amelyet nemcsak a szakemberek, hanem a történelemtanárok és a diákok is haszonnal forgathatnak, sőt nagyon üdvös lenne, ha minél többen ismernék.
A címe: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1914–1945. A kiváló tudós jelenleg már befejezte azt a művét is, amely az 1938–1945 közötti években az anyaországhoz visszakerült felvidéki magyarságot érintő történéseket foglalja össze. Ez egyelőre kiadóra vár.
Tavaly jelent meg az a könyve – A felvidéki politika forgatagában – 1989–2000 – , amely valamiképp kilóg az eddig említettek sorából. Ebben az 1989-es rendszerváltás után, a felvidéki magyar politikában játszott szerepéről ad számot, mindezt személyes vallomásokkal és önkritikával fűszerezve. A szóban forgó időszakot más politikusaink is igyekeztek valamiképpen értékelni, s talán a saját szerepüket pozitívabb megvilágításba állítani, velük ellentétben Popély Gyula nagyon kritikus volt nemcsak önmagával szemben, de politikustársairól is kifejtette őszintén a véleményét. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a felvidéki magyar politikai életben 1998 után már nem kapott szerepet. Ezt követően elsősorban a tanításnak és a kutatásnak élt, és az alkotó és feltáró munka máig minden napját meghatározza. Isten éltesse a 80 éves Popély Gyulát!
Megjelent a MAGYAR7 23. számában.
