Petőfi-emlékszámmal indította harmadik évadát a Magyar Kultúra

Hármas kétszázas évforduló jegyében vette kezdetét a 2023-as esztendő, amelyről nem feledkezik meg a Magyar Kultúra sem, sőt első két írását Kölcsey Himnuszának (Batta András), valamint Madách Imrének (a lap munkatársa Csesztvén járt, ahol Madách a boldog éveit élte) szenteli. A lap maradék 100 oldala plusz a melléklet viszont már Petőfi emléke előtt tiszteleg. Az előtt a Petőfi előtt, akinek az ideológia hatásoktól sem mentes utókora külön fejezetet érdemelne. Így volt ez 1923-ban is (Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?//Ki meri meglátni, ki meri idézni//az igazi arcát?), a százéves évfordulón, ahogy minden rendszer próbálta a saját zászlajára tűzni, a saját képére formálni. Valószínűleg nem lesz másképp az idén sem, az emlékév alkalmából számos könyv, film, színdarab idézi meg az emlékét. Veszprémben a minap mutatták be Topolcsányi Laura és Szomor György musicaljét (PETŐFiFJÚ) a nevét viselő színházban, a köztévé A helység kalapácsa című hőskölteményének új, westernbe oltott változatát (Domrowski Linda) készítette el, s jövőre kerül a mozikba az 1848-as márciusi napokat feldolgozó Most vagy soha! című kalandfilm.

De térjünk vissza a laphoz (amelynek egyik szerzője a felvidéki Leczo Bence), amely nemcsak az 1848-as márciust megelőző eseményeket vázolja fel, de bemutatja a márciusi hősöket is, köztük a felvidéki gyökerekkel rendelkező Bulyovszky Gyulát, s nem hallgatja el hőseink forradalmi utókorát sem.

Ebben többek között Szilágyi Márton irodalomtörténész áll a lap rendelkezésére, akinek A magyar romantika ikercsillagai című monográfiája a közeljövőben lát napvilágot, amely Petőfi mellett Jókai Mór pályáját idézi meg. Az 1848-as magyarországi forradalom nem a semmiből jött, hisz egész Európa forradalmi lázban égett akkoriban, így a lap segítségével megismerkedhetünk az európai, kiváltképpen a lengyelországi, az olaszországi eseményekkel, s azok aktoraival. Kiemelkedő fejezete a lapszámnak a velünk együtt élő népek helyzetének felvázolása, mégpedig Petőfi kortársainak megidézésével. Tudni kell, nem mindegyik szomszéd nép fogadta kitörő örömmel a magyarországi forradalmat, s ahogy a lap egyik szerzője önkritikusan elismeri, sajnos, a magyar politika nem biztosította a nemzetiségek jogait, ezért bőven akadtak esküdt ellenségei is a magyar szabadságharcnak, akik népük jövőjét inkább a bécsi udvarral való együttműködés keretében remélték. Így volt ezzel a szlovákok és a románok, ahogy a horvátok egy része is. Igaz, ahogy később gúnyosan megjegyezték, ezek ugyanazt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül. A tény ettől persze tény marad, a magyar kormány nem ismerte fel az egyedülálló lehetőséget, s így magára maradt a Habsburg-udvar elleni küzdelemben. Bár – ahogy a szlovákok példája is mutatja – nem mindenki állt a magyarok ellen harcolók közé, amíg például Ján Francisci a magyarok ellen lázadó szlovák csapatok élére állt, addig mások, mint Ján Kalinčiak vagy Ján Palárik nem értett egyet vele. De függetlenül a politikai hozzáállásuktól, Petőfi mindenkire kiemelkedő hatást gyakorolt, így pár évvel az eltűnése után románra, szerbre és szlovákra is elkezdték lefordítani a műveit, ahogy  eljutott egészen Kínáig, sőt a kínaiak egyik kedvenc világirodalmi költője lett. A lapban Zób Kati divattervező jóvoltából megismerhetjük a korabeli pesti divatot (Petőfi egy időben a Pesti Divatlapok élő reklámja is volt), de megtudhatjuk azt is, mik is voltak elődeink  kedvenc étkei, mit is takar a rest asszony derelyéje, az abrudbányi bálmos, a boszorkánypogácsa vagy a katakönyöke, s a lap segítségével akár még el is elkészíthetjük ezeket. Külön szó esik az ún. mozgó emlékművekről, vagyis a filmekről, amelyek már némafilmes korszakuktól kezdve szívesen ölelték keblükre Petőfit. Nemcsak egy-egy művét (a János vitézt többször is megfilmesítették), de Petőfi életének egy-egy mozzanata is gyakran került filmvászonra. Ezek közül mi most emeljük ki Jankovics Marcell rajzfilmjét vagy a szintén felvidéki származású Zsabka Kálmán 1942-ben készített Szeptember végén című játékfilmjét. Ahogy foglalkoztatta a közvéleményt és a filmeseket is Petőfi és Szendrey Júlia kapcsolata, sőt Júlia még akkor is, amikor már eldobta az özvegyi fátyolt, Petőfi titokzatos eltűnése, az itt-ott feltűnő Petőfi-hasonmások (ezt örökíti meg például a Gyárfás Miklós Kastély csillagfényben című történetéből készült tévéfilm is), Segesvártól Barguzinig bezárólag. A pár éve elhunyt  Makkai Ádám például Petőfi Zoltán kiadatlan költeményeit teszi közkinccsé, amelyek Alekszandr Sztyepánovics Petrovics sírjából kerültek elő a barguzini ásatások alkalmával, és a Morvai-expedíció tudtán kívül a Burját-Mongóliában kutató hongkongi barátok segítségével kerültek el Makkai chicagói otthonába.

Micsoda bekeretezett életút: Alexander Petrovičtól Alekszandr Sztyepánovics Petrovicsig, s a közte lévő 26 év Petőfije, a magyar nép-magyar irodalom máig egyik  legismertebb kultuszfigurája. 

A Magyar Kultúra rossz szokása, hogy minden cikk elé odateszi, hány percet vesz igénybe egy-egy cikk elolvasása (mintha nem bíznának eléggé az olvasóikban). Nos, a Petőfi-szám esetében ez több mint 250 percet tesz ki, de e sorok írója ezt is képtelen volt betartani, hisz minden egyes cikknél újabb és újabb kapcsolódási pontokat fedezett fel, s nem egyszer külön nyomozásba kezdett, továbbolvasva ezáltal egy-egy cikket. Nem akármilyet dobbantott első idei számával a Magyar Kultúra, amelyet mind a Petőfi-rajongók, mind a kor iránt érdeklődők lelkesen forgathatnak, de azok is, akik arra kíváncsiak, hogyan élték meg az 1848-as forradalmi eseményeket (Közép-)Európa más népei, s hogyan élt tovább az emlékezetben Petőfi Sándor. Nálunk és más nemzeteknél.