Pest első fürdője
A budapesti rádió reggeli műsoraiban rendszeresen tájékoztatják a hallgatókat a magyar főváros aktuális közlekedési helyzetéről. Bár nem vagyok érintett, időnként én is kíváncsi vagyok, hogy mire figyelmeztet a BKK infó ügyeletese. Elsősorban a különböző utcanevek érdekesek számomra: Sibrik Miklós utca, Podmaniczky Frigyes utca vagy éppen Rumbach Sebestyén utca. Bevallom, meg kellett néznem a lexikonban, hogy kik volt ezek a férfiak.
A harmadikként említett Rumbachról eléggé szűkszavúan írnak, de némi utánajárással azért sok mindent meg lehet tudni róla. Nagybányán született 1761-ben és Bécsben, 1788-ban szerzett orvosi oklevelet. Ezt követően Pesten telepedett le, ahol közel öt évtizeden át praktizált. 1835-ban, felesége halála után Bécsbe költözött az egyik lányához. 83 éves korában, 1844-ben hunyt el.
Persze az, hogy valaki gyógyít egy nagy városban, önmagában még nem indokolná, hogy utcát nevezzenek el róla, elvégre szép számmal voltak már akkor is orvosdoktorok Pesten. Rumbach Sebestyén 1800-ban egy árverésen szerzett meg a várostól egy sivár területet azzal a feltétellel, hogy művelésbe veszi.
Azt tervezte, hogy szőlőt telepít, ám amikor kutat ásatott a telken, váratlanul forrásra akadtak, amelynek vize különösen sok vasvegyületet tartalmazott. Ezt a királyi egyetemi kar is megerősítette, és ezzel megnyílt a lehetőség, hogy létrehozzák Pest városa első gyógyfürdőjét.
A török uralom idején a Duna jobb partján, Budán már több fürdő is volt, de a bal parton Rumbach Sebestyén volt az, aki olyan forrásra bukkant, amely elláthatta Pest első közfürdőjét. Természetesen évekbe tellett, amíg sikerült a forrás körül olyan „infrastrukturális feltételeket” teremteni, amelyek lehetővé tették, hogy a legelőkelőbb urak és hölgyek megmártózzanak a „ferdő” gyógyhatású vizében. Mint Rumbach egy 1808-ban keletkezett memorandumában írja:
A 19 méter mély kútból feltörő forrás vizét elsősorban az aranyér, a reuma és a különböző „női bajok” kezelésében tartották hasznosnak. Egy időben nagy divat volt Pesten, hogy az előkelő hölgyek reggel csoportosan felkerekedtek és felkeresték a „vasas feredőt”, ahol egy jót fürödtek, majd megreggeliztek és felüdülve visszahajtattak a városba.
Feljegyezték, hogy 1809-ben, amikor Ferenc császár és udvartartása Budán időzött, öccsével, József nádorral és lányával, Mária Lujza főhercegnővel kikocsizott Rumbach fürdőjébe, amelyet szépen feldíszítettek és a tulajdonos ékes köszöntővel üdvözölte az előkelő vendégeket.
A híre ellenére a fürdő nem hozott komolyabb nyereséget Rumbach doktornak. Ahogy a korabeli forrásokban olvasható: a rövid látogatásokhoz messze feküdt a várostól, aki viszont hosszabban szeretett volna itt elidőzni, azt alighanem zavarhatta, hogy a szobák berendezése nem volt túlságosan kényelmes. Emellett sokkal drágább is volt, mint a budai termálfürdők, ezért a század közepére felszámolták és ma már a pontos helyét sem ismerjük.
Rumbach Sebestyén nevét csak a róla elnevezett utca őrzi. Itt áll viszont a mór stílusjegyeket viselő „kis zsinagóga”, amelyet 1872. október 1-jén avattak fel. Az 1960-as évektől kezdve elhagyatottan állt, és a sok huzavona után a 2010-es évek második felében sikerült helyreállítani.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/47. számában.
