Ozsvald Árpád, a múltba révedő lírikus
A dicső nagysallói csata színhelyétől alig 15 kilométernyire fekszik Nemesoroszi, a mára már nagyrészt szlovákok lakta falucska. Ott látta meg a napvilágot 1932-ben Ozsvald Árpád felvidéki magyar költő, műfordító és szerkesztő. Élete nagy részét azonban Pozsonypüspökiben élte le, ahol irodalmi összeállítással emlékeztek rá.
Talán a közelség a szabadságharc fontos csatájának helyszínéhez is befolyásolta Ozsvald költői énjének alakulását, ki tudja? A trianoni békeszerződés, majd a háborút követő hontalanság évei, az őslakosok kitelepítése és deportálása, a munka utáni elvándorlás megnyomorították ezt a falut is, ahol Ozsvald Árpád első verseinek élményanyagát szerezte. Talán ezért is a lírikus hang, a folyamatos töprengés és tűnődés a világ és a múlt történései felett, ami Ozsvald költészetét jellemzi.
Ozsvald Árpád élete jelentős részét Pozsonypüspökin élte le. Meg nem élt 90. születésnapja előtt a Pozsonypüspöki Csemadok az Ozsvald Árpád – a múltba révedő lírikus című irodalmi összeállítással tisztelgett, Csanaky Eleonóra rendezésében. A remek irodalmi összeállítás a költő egykori munkahelyére, a ma már nem létező A Hét szerkesztőségébe repített vissza bennünket, hogy az „egykori munkatársai” tolmácsolásában elhangzó verseken keresztül betekintést nyerjünk nemcsak Ozsvald érzelmi világába, hanem a korabeli történésekbe, a kor szellemiségébe is.
„Megélt élményeit az egész Felvidék magyarságának sorsára kivetítve foglalta versekbe” – hangzik el az összeállítás során, s valóban, Ozsvald versei mind-mind a részen keresztül láttatják az egészet, az egyéni emberi sorsokon keresztül az egész magyarságét is.
A felkért versmondók: Kovács Gáspár, Pék Judit, Jégh Izabella, Mészáros Alajos és Mészáros Dávid örömmel vállalták a szereplést, tudtuk meg az összeállítást rendező Csanaky Eleonórától, aki A Hét szerkesztőségében munkatársa is volt Ozsvald Árpádnak.
– 1983-ban én egy nagyon erős szerkesztőgárdába kerültem, ez volt életem legszebb időszaka, csupa író, költő, műfordító, a felvidéki magyarság vezéregyéniségei dolgoztak akkor a Hétben. Olyan alkotói légkör volt ott, amelyet nem lehetett megzabolázni. Ezek közt az erőteljes egyéniségek között a maga szelídségével, nyugodtságával tudott irányt adni a lapnak Ozsvald Árpi bácsi – fűzte hozzá Csanaky Eleonóra.
A megemlékezés részvevőit Szili Katalin miniszterelnöki megbízott levélben köszöntette. „Miközben írom e sorokat, arra gondolok, akár személyesen is ismerhettük volna egymást, sajnos ez nem adatott meg nekünk, így most Önöknek mondom el, hogy lírájának tisztasága, emberközelsége, természetessége mindig csodálattal töltött el. Ő nemcsak a Felvidék, hanem az egyetemes magyarság költője is” – írta Szili Katalin.
Az emlékműsort megtisztelte jelenlétével a költő lánya, Ozsvald Zsuzsanna is.
– Meghatódva néztem az előadást, amely összefogta édesapám életpályáját. Nagy-nagy hálával tartozom ezért a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének – fogalmazott lapunknak.
aki az említetteknél maradandóbban énekelte meg az emberi kiszolgáltatottságot, a bölcselet divatszavával élve: a létbevetettséget” – ezt már Tőzsér Árpád író, költő írta, aki személyesen sajnos nem lehetett jelen a megemlékezésen.
Ozsvald Árpád második otthona, Pozsonypüspöki életében is megbecsülte a költőt, és halála után is tisztelettel adózik neki – ezzel az összeállítással is.
