Önjelölt nemesek
A 19. századi magyar történészek körében alighanem Nagy Iván (1824–1898) volt a legismertebb, de mindenképp a legkeresettebb. Ezt úgy kell érteni, hogy gyakran kapott különböző okmányokat tartalmazó leveleket vagy a lakásán adták egymásnak a kilincset a magukat nemesi származásúaknak tartó, nemritkán még kutyabőröket is felmutató személyek.
Hogy ennek mi volt az oka, azt könnyen beláthatjuk, ha emlékeztetünk rá, hogy Nagy Iván 1857–1868 között egy 13 kötetet számláló sorozatban adta közre egyedülálló genealógiai művét Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal címmel. Mint könyve bevezetőjében írja:
Ez a vállalkozás ma is alapvető forrása a családfakutatóknak. A szerző mindenképpen elismerést érdemlő munkát végzett, amikor a magyarországi központi és családi levéltárakban, könyvtárakban, sőt külföldön is kutatva gyűjtötte az adatokat. Persze a családi levéltárakban olykor valótlan tartalmú irományok vagy legendákra alapozott feljegyzések is akadtak. A Királyi Curia peres anyagai is fontos és nemegyszer hiteles forrásoknak bizonyultak, elvégre a különböző örökösödési ügyek leírásában szerepeltek a peres felek címükkel, rangjukkal, valamint a családfájukkal.
A 13 kötetes mű megjelentetése persze komoly kiadással járt, a kifizetését nem lehetett halogatni, ezért a kiadó Ráth Mór azt találta ki, hogy azok az „újnemesek”, akik nem szeretnének kimaradni Nagy Iván munkájából, járuljanak hozzá ezeknek a költségeknek a fedezéséhez. Ennek váratlan, de korántsem meglepő eredménye lett: a Nagy Ivánt addig állandóan kéréssel bombázó levelezők és látogatók hada egy csapásra felszívódott. Még azok is meggondolták magukat, akiknek a családfája bekerült valamelyik kötetbe. Elvégre egy magyar nemes ilyen potomságokra nem költi a pénzét!
Nagy Iván az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc idején részt vett a csatákban és főhadnagyi rangig jutott. A bukást követően bujkálni kényszerült, majd néhány évig külföldön élt. Kutatta a magyar történelemben fontos szerepet játszó személyiségek életét, és számos ismeretlen tényt, összefüggést publikált. Mivel Balassagyarmaton született, talán nem meglepő, hogy megírta Nógrád vármegye középkori történetét is. Egyik-másik család okleveleit önálló kötetekben adta közre. Értékes forrásmunka Mátyás király korának diplomáciai emlékeit egybegyűjtő műve is. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban levelező, 1874-ben rendes tagjává választotta.
Megjelent a Magyar7 2025/22. számában.
