2022. április 29., 15:34

Nyolcszáz éves az Aranybulla

Nyolcszáz éve, 1222-ben, a hagyomány szerint április 24-én bocsátották ki az Aranybullát, a magyar társadalom fejlődését évszázadokon át meghatározó okmányt. Nevét a rajta függő hitelesítő királyi pecsétről, az aranybulláról kapta.

aranybulla emlékmű
Fotó: Wikipedia
Az Aranybulla-emlékmű Székesfehérváron

Hogy milyen előzményei voltak az Aranybulla kiadásának, azt akkor érthetjük meg igazán, ha megismerjük a magyar társadalom helyzetét, amely kiadását indokolttá tette.

Szerviensek és bárók
Az államalapításkor kialakult politikai és gazdasági szerkezet III. Béla (1172–1196) idején érte el teljes fejlettségét, válsága is ezután kezdődött, és fia, Imre, illetve II. Endre idején teljesedett ki. A Magyar Királyság patrimoniális jellegű volt, vagyis az ország a király tulajdona volt. A benne lakó népek társadalma pedig alapvetően a szabadok és szolgarendűek csoportjára tagolódott.

A szolgáltatásokkal terhelt szolgarendűek, összefoglalóan várnépek alkották a társadalom legnépesebb rétegét. A szabadok legfelsőbb csoportját az előkelők alkották, az ispánok és főpapok, illetve azok, akik már Szent István idején földbirtokot nyertek. A személyükben szabad katonáskodó elemekből alakult ki a 12. század végére a magukat királyi szervienseknek (szolgáinak) nevező népes csoport, mely csak a királynak tartozott, elsősorban katonai szolgálattal. Egy másik csoportot a várjobbágyok alkották, vagyis a szolgarendű várnépek elöljárói, akik egy idő után már kisebb birtokkal is rendelkeztek. Nos, ebben a társadalmi struktúrában álltak be jelentős változások már Imre (1196–1205) de leginkább II. András (Endre) (1205–1235) idején. 

A 13. század elejére jelentősen megnőtt az „előkelők” hatalma. Ekkor már nemcsak a tisztségekből (ispánok, országnagyok) nyertek jövedelmet, hanem jelentős földbirtokaikból is. Őket nevezték már a 13. század elején az ország báróinak. A királyi szerviensek pedig egyre inkább szinte önálló hatalmi csoportosulást alkottak, ők lesznek majd az egységesülő nemesség legjelentősebb rétege.

Ezek a változások egy új politikai struktúra kialakításának igényét hordozták magukban.

A válság először a gazdaságban jelentkezett

A várispáni rendszer – amelyen az uradalmi gazdálkodás nyugodott – azzal került először válságba, hogy ezekből az ispánságokból egyre kevesebb jövedelem jutott a királyi udvarba. II. András „új intézkedések” néven ismertté vált politikája próbált rajta változtatni. Ez tulajdonképpen a királyi birtokoknak a nagymértékű eladományozása volt, így csökkentve a hagyományos ispánságok megnövekedett hatalmát, s kialakítva az újonnan megadományozottak királyhoz hű csoportját.

Az a mozgalom, amelyet az Aranybulla kikényszerítőjeként szoktak említeni, a birtokadományozással félreállított (korábban Imréhez hű) csoport tagjaiból állt össze. Az Aranybulla kikényszerítőinek másik csoportját a királyi szerviensekben jelölték meg egészen a legutóbbi időkig. A szerveinsek azonban nem gazdasági érdekeiket akarták érvényesíttetni, sokkal inkább politikai jogaik egységesítését várták el a királytól.
aranybulla
Fotó:  Wikipedia
II. András kihirdeti az Aranybullát
Miről rendelkezett az Aranybulla?

Az Aranybullának 31 cikkelye volt. Az első cikkelyek a sérelmesnek tartott birtokadományozással foglalkoztak. Ezek egy része megtiltotta egész ispánságok (a latin comes szót rosszul értelmezve egész vármegyék eladományozásáról szóltak korábban) eladományozását, elsősorban a szolgálattal szerzett (ún. Szent István-i adományok) uradalmakról volt szó.

Megszüntette a külföldiek számára birtokok és tisztségek adományozását (ez elsősorban a Gertrudis királynéval bejött merániaiakra vonatkozott). Ez a tilalom nem vonatkozott a II. Andrástól addig szerzett adományokra. Nem érvényesült azonban a király addigi gazdaságpolitikai intézkedéseinek a vám- és adópolitikára vonatkozó része. Az Aranybulla szerint csakis az ország nemesei lehettek kamaraispánok, adó- és vámszedők, valamint pénzverők, izmaeliták és zsidók nem.

A legjelentősebb változások a királyi szerviensekkel foglalkozó 11 cikkely nyomán indultak el a magyar társadalomban. Ebből öt olyan elvet fogalmazott meg, amely a rendi társadalom kialakulásához vezetett. Egységesítette a nemesi előjogokat: az adómentességet, a katonaállítási kötelezettséget, a nemesek fölötti ítélkezés módozatait. Sőt előírta a „törvénylátó napok” évenkénti megtartását, ahol a szerviensek is személyesen megjelenhettek, s az lett a rendi országgyűléshez vezető úton az első lépés.
Az Aranybulla utóélete

Az Aranybullát 7 példányban készítették el. (Eredeti példány egy sem maradt az utókorra, csupán későbbi átiratai. Pár évvel ezelőtt azonban szakemberek elkészítették hiteles, rekonstruált változatát.) Aláírói között ott voltak az akkori világi és egyházi elit jeles képviselői. Az oklevél leglátványosabb eleme a mindkét oldalán mintát viselő arany függőpecsét, az aranybulla. Az Aranybullát 1231-ben II. András, 1267-ben IV. Béla és 1351-ben Nagy Lajos újíttatta meg. Legfontosabb tételei ott szerepeltek Werbőczy István Tripartitumában, amely a 19. századig a magyar jogszolgáltatás egyik alapja volt.

A leghíresebb rendelkezés az utolsó, ellenállási záradékként ismertté vált 31. cikkely, amely kimondta, ha András király és utódai nem tartanák be az oklevélben leírtakat, akkor az ország egyházi és világi méltóságai a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak neki. Ez azonban a középkorban, minden hiedelem ellenére, soha nem volt hivatkozási alap a királyi hatalom ellen fellépők számára. Ez csak a Bocskaival kezdődő rendi felkelések idejétől válik rendszeressé.

Zárszóként elmondhatjuk, hogy a 800 éve kiadott Aranybulla a magyar alkotmányos jogfejlődés első fontos állomása volt, s az évszázadokon átívelő többszöri megújításával maradandó hatást gyakorolt a későbbi jogalkotásra és a parlamentarizmus alapjainak lefektetésére is.

Megjelent a Magyar7 2022/17. számában.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.