Mit olvas a mai fiatalság? IV. rész
Sorozatunk negyedik részében is az egyetemisták jutnak szóhoz. Megkérdeztük őket, mi alapján választanak olvasnivalót, kik azok, akik hatnak rájuk és azt is megtudhatjuk, milyen olvasmányélménnyel gazdagodtak a hallgatók.
Az előzőekben kiderült, a hallgatók már nagyon szívesen túlesnének a vizsgaidőszak gyötrelmein. Arra is fény derült, hogy számukra az olvasás és a könyvek mindig valamilyen többlettel bírnak, amelyet nagyon fontosnak tartanak, ezért is szeretnek belemélyedni a könyvek világába.
Mi az, ami hatni szokott rátok egy-egy kötet kiválasztásánál?
Péter: Különböző ajánlások a tanáraink, vagy ismerősök/barátok részéről, illetve a pillanatnyi hangulat is közrejátszik benne.
Magdi: Mások, főleg barátaim olvasmányélményei. Ha nagyon tetszett egy olyan barátomnak egy könyv, akivel hasonló az ízlésem, érdekelni kezd a mű. Viszont működik ez fordított pszichológiával is... előfordul, hogy pont azért olvasok el egy könyvet, mert másnak nem tetszett, és kíváncsivá tesz, hogy miért. Emellett maga a műfaj is, valamint a mű írója. Ha ismerem az írót, ha már olvastam tőle olyat, ami tetszett, akkor azt a bizonyos könyvet is minden bizonnyal el fogom olvasni.
Kitti: A borító és a fülszöveg. Persze előfordul, hogy egy szembetűnő marketing eléri a „na megnézem mit reklámoznak ezen ennyit“ reakciót. Nagyon fontos az ember hangulata is, élethelyzete és a tantárgyainak mibenléte. Ha sok fárasztó, unalmas órát kell végigülnöm, akkor inkább valami lazább, vidámabb történetbe kezdek. Viszont, ha túlpörgök, akkor inkább valami elgondolkodtatóbb művet emelek le a polcról.
Milyen érzések szoktak kavarogni bennetek egy könyv elolvasása után?
Péter: A könyv hangulatától függ.
Magdi: Vegyesek. Azt hiszem minden olvasni szerető ember ismeri a „ki akarom olvasni a könyvet, de nem akarom kiolvasni a könyvet“ érzést egy jó sztori során. Egyrészt boldogsággal és sikerélménnyel tölt el a tudat, hogy elolvastam egy újabb könyvet, másrészt viszont nagyon tud hiányozni egy-egy világ, pláne ha egyrészes a mű, vagy a befejező kötete volt egy többrészesnek.
Kitti: Van, hogy magához láncol a könyv és az elolvasása után sem enged, napokig a gondolataimban motoszkál. Van, amikor viszont csak egy csalódott „ehh“-re telik.
Milyen olvasási élményeitek voltak az egyetem alatt? Hatottak rátok?
Péter: Miután elkerültem az egyetemre (magyar nyelv és irodalom szakra) kitárulkozott előttem az irodalom világa. A legnagyobb hatással az volt rám, amikor felismertem, hogy eddig az általam tökéletesnek elképzelt irodalom burkában éltem.
Magdi: Főleg kötelező olvasmányok, amiket kiemelnék. Tudom, hogy sokaknak nem tetszik a dolog, főleg a kötelező jelleg miatt, de néha meglepett, hogy kötelező olvasmányok is lehetnek jók, főleg mert magamtól nem biztos, hogy kézbe vettem volna őket. A Don Quijote, a Frankenstein, vagy az Üvöltő szelek például, amik elnyerték a tetszésemet, és amiknél el tudtam felejteni, hogy kötelező jelleggel olvasom őket. Mindenképpen hatottak rám abban az értelemben, hogy rájöttem, az irodalmi klasszikusok is lehetnek szórakoztatóak.
Kitti: Az egyetemen töltött közel két évem során viszonylag kevés „hobbi“ olvasásra volt lehetőségem. Néha a tananyagok sokasága vagy épp a kötelező olvasmányok blokkolták a szabad olvasást. Mindezek ellenére, minden könyv, történet hat az emberre. Vagy motivál, vagy épp csak kikapcsol.
