Mit olvas a mai fiatalság? III. rész
A fiatalok olvasási szokásait a napokban vettük górcső alá, amelyből eddig kiderült, hogy mit és hogyan olvasnak az alapiskolások, valamint a középiskolás diákok. Sorozatunk harmadik részében az egyetemistákat kérdeztük, azon belül is a magyar illetve más párosítású (vagy kiadványszerkesztő) szakos hallgatókat.
Az egyetemistáknak és főiskolás hallgatóknak elkezdődött a vizsgaidőszak, ráadásul akik idén fejezik be tanulmányaikat alap- vagy mesterfokon, azokat még az államvizsgák, munkavédések is várják. Ezért nem is olyan egyszerű megtalálni az olvasásra szánt szabadidőt. A jó hír azonban, hogy a fiatalok szeretnek olvasni, és még a rájuk váró nehézségek ellenére is megpróbálják az idejük fennmaradó részét a könyvek világában tölteni.
A pozsonyi Comenius Egyetem egyik fiatal doktorandusza is bevallotta portálunknak, hogy az egyetem folyosóján néha megtalálják őt, hogy megkérdezzék, nincs meg véletlenül valamilyen kötet a könyvtárban: ,,Például – nyilatkozta – egy másodikos diáklánynak Jack Kerouac: Úton című kötetét adtam kölcsön, egy ötödéves meg kortárs verses köteteket kér tőlem állandóan. Átlagban az a tapasztalatom, hogy csak a főiskolán ismerkednek meg a hallgatók igazán olyan klasszikusokkal mint a Švejk, vagy a Don Quijote, esetleg Camu Közönye, Kafka Átváltozása. Ritkaságszámba megy, hogy valaki kortársat kezd el olvasni önszorgalomból.“
Az egyetemisták pedig így válaszoltak kérdéseinkre.
Szerettek olvasni még a sok vizsga ellenére is?
Nándor: Szeretek, de igazából csak az egyetem alatt kezdtem el – és ezt fizikailag is megérzem. Eleinte szó szerint csak néhány oldalt tudtam egyszerre elolvasni. Valamit már fejlődtem, de nem túl sokat. Egy olyan könnyen olvasható kötetnél mint az 1984 esetében is egyszerre körülbelül 25-30 oldal, amit kellemesnek érzek, utána kell egy kis szünet. Ami a legfontosabb, hogy nagyon bánom, hogy közép meg alapsuliban nem ,,kényszerítettek rá", hogy olvassak – úgy érzem, hogy ilyenkor már nehezebb fejlődést elérni abban, hogy fizikailag ne legyen megterhelő. Tényleg csak az utóbbi egy évben kerültem oda, hogy olvasmányélményem volt, és ez nem jó dolog.
Kitti: Igen. Persze sokszor már elegem van a papírra vetett betűkből, mondatokból, szövegekből, de a könyvek mindig tudnak valami többet adni, mint a nyers tudással átitatott megtanulandó papírhalmazok.
Magdi: A vizsgák mellett persze kevesebb idő jut rá, de ennek ellenére is igyekszem időt szakítani az olvasásra. Előfordult nem egyszer, amikor egy kiadós tanulás után megszólaltam, hogy „Akkor most megyek olvasni”, anyukám meg csak nézett, hogy nem szeretnék-e pihenni inkább, és minden egyes alkalommal magyaráztam neki, hogy de az teljesen más, amikor a vizsgákra készülve olvasok, és teljesen más amikor lazításképp.
Mi az, ami mostanában leköti a figyelmeteket?
Nándor: Ha egyetemista haveroknál felmerült a könyvtéma, akkor általában az orosz realisták kerülnek előtérbe, de azok, gondolom, még a gimis évekből, mint kötelező olvasmány. A tapasztalatom azt mondja, hogy csoporttársnőim kezében néha láttam vonaton krimi-félét. Erika Lilla verseket olvas. Rékáról tudom, hogy Jane Austen rajongó, B. Réka kedvence (talán) a Büszkeség és balítélet. Személy szerint valójában 10 könyvet se olvastam el, de amit igen, abból a Hamlet (Shakespeare), a Feljegyzések a holtak házából (Dosztojevszkij), Állatfarm és az 1984 (Orwell) mind tetszettek. Illetve olvastam Jordan B. Peterson bestsellerjét: 12 rules for life (12 szabály az élethez) – műfaját tekintve nem tudom beazonosítani. Pszichológus a szerző, és a legegyszerűbb dolgokról ír az életben, például, hogy miért fontos a munka, miért fontos a hierarchia a társadalomban, hogy neveljünk gyereket stb. Eddig ez tetszett a legjobban. Vagy még olvastam egy olyat, hogy ,,szkeptikus környezetvédő útikalauza a globális felmelegedéshez“.
Kitti: Az online oktatás letudása. Szeretném, ha minél hamarabb vége lenne.
Magdi: Hát mostanában és mondhatni általánosságban is, egy jó kis fantasy mindig le tudott kötni. Emellett nagyon szeretem a mitológián (azon belül is főként a görögön) alapuló könyveket, de az életrajzok, verseskötetek, krimik és thrillerek is jöhetnek bármikor.
Melyik műfaj a mérvadó az egyetemisták körében?
Nándor: Műfajokban még nincs nálam kirajzolódott sablon. De elolvasásra vár még egy Dosztojevszkij, illetve egy könyv Viktor E. Frankl-től – azt hiszem második világháborús sztori azzal a központi gondolattal, hogy bármennyire is elviselhetetlen a helyzeted, boldogságot lelhetsz, ha másnak segítesz. Annyit még elmondhatok, hogy az alapképzéses szakdolira metaforaelméletből kellett okosodnom, és a George Lakoff-Mark Johnson: Metaphors we live by nagyon le tudott kötni, azt is élveztem. Vagyis szeretek angol köteteket forgatni, és leginkább a reális történetek fognak meg.
Kitti: Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Személy szerint szívesen olvasok rövid novellákat, mert gyors kikapcsolódást biztosítanak.
Magdi: Elsősorban a kötelező olvasmányok (haha!). Viccet félretéve, erre nehéz válaszolni, mert főleg a személytől is függ milyen könyv köti le a figyelmét. Ennek ellenére úgy vettem észre, sok egyetemista kezében megfordul egy-egy önéletrajzi regény, valamint a krimi és a fantasy műfaja, ami örökké veretlennek látszik a fiatal olvasók körében.
