Milyen úton jár a MAMSzE?
Négyéves mandátumának második évét kezdte meg 2023-ban a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének elnöki posztján Kovács Csonga Anikó. Elődje, az elismert Kopócs Tibor festőművész, illetve a korábbi vezetőség a bölcsességet, a kijelölt és követendő értékrendszert, illetve szellemiséget, a kapcsolati tőkét és a képzőművészetben való jártasság jelentőségének hangsúlyozását hagyta örökül az új vezetőnek.
A megújított egyesület számos csoportos és egyéni kiállítást valósított meg az elmúlt évben, és hasonló tervekkel vágtak neki ennek az évnek is. Pomothy László több mint tíz éve akvarellistaként erősíti a MAMSzE munkáját, és az új elnök megválasztásakor lett az egyesület vezetőségi tagja. Az átalakulóban lévő egyesületről és kihívásairól kérdeztük.
Az új vezetőség egyik aktív tagjaként mit tapasztalt, mi a legnagyobb különbség a régi és az új MAMSzE között?
Korábban tagként vettem részt az egyesület életében, de most, hogy vezetőségi tag vagyok, jobban belelátok folyó ügyeinkbe, jelenünkbe.
Az új elnök vezetésével sok olyan dolog vált valóra az elmúlt egy évben, ami eddig hiányzott. Lett aktív Facebook-oldala az egyesületnek, a weboldal is átalakulni látszik, és sikerült két katalógust is kiadni csaknem 500 példányban. Emellett Kopócs Tibor hagyományát is folytatták, és 2022-ben erdélyi képzőművészekkel „paroláztak” a MAMSzE művészei. Véleménye szerint miben kellene még fejlődnie az egyesületnek és az új vezetőségnek?
Nagyon sokat kell még azon dolgoznunk, hogy bekerüljünk a köztudatba. Ennek három szintje van, de a legfontosabb az országos szint, hogy Pozsonytól Királyhelmecig ismerjenek minket és a működésünket. Emellett jobban kellene integrálódnunk a mai szlovák művészeti életbe és intézményrendszerbe. Fel kell tennünk a kérdést, vajon tud-e rólunk a szlovák közszolgálati tévécsatorna kultúrával foglalkozó rovatvezetője, vagy az ország bármelyik képzőművészeti egyetemének rektora? A Csemadokkal sincs olyan szoros együttműködésünk, mint amilyenre szükség lenne. De ide tartozik a volt tagságunkkal való megújult kommunikáció is.
A következő szint a magyarországi képzőművészet intézményrendszere. Mielőbb be kell mutatkoznunk Budapesten, Szentendrén vagy Debrecenben, és jó kapcsolatokra kellene törekednünk az anyaország képzőművészettel foglalkozó intézményeinek a vezetőivel, de a Magyar Művészeti Akadémiával mindenképpen. Az utolsó, de nagyon fontos szint, Komárom városa. Ebben a városban van a galériánk, ez a város sokat adhat nekünk, ha megtaláljuk az együttműködésünk optimális módját.
Ha három jelzővel kellene összefoglalni a jelenlegi működést, melyek lennének azok?
Dinamikus, célirányos, korszerű. Mindhárom közül ebben az utolsóban vagyok a legbiztosabb.
Hogy látja az egyesület jövőjét?
Olyan még nem volt, hogy a munkának hosszú távon ne legyen gyümölcse. Így lesz ez a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületével is.
Ön mivel járul hozzá az egyesület aktív tevékenységéhez?
Én egy kicsit „kakukktojás” vagyok a vezetőségben, mert egy tag kivételével, nekem van olyan menedzseri tapasztalatom, amivel a művészek általában nem rendelkeznek.
Talán ezen a területen tudok a legtöbbet hozzátenni a közös ügyhöz.
Megjelent a Magyar7 2023/9. számában.
