Mikor építették Bolondóc várát?
Bolondóc vagy közismertebb nevén Beckó várának építéséről a nagy erdélyi mesemondó, Benedek Elek adott közre egy érdekes történetet. Ebben elmeséli, hogy a Vág mentét birtokló Stiborici Stibor vajda (1347–1414), Luxemburgi Zsigmond rendíthetetlen híve volt az építtető, akinek a kedvenc tartózkodási helye – sőt birtokainak központja – Beckó volt.
Egyszer egy sikeres vadászat után jókedvében – és egy kissé könnyelműen is – arra biztatta udvari bolondját, hogy kívánhat tőle bármit, ő teljesíti. A bolond azt kérte, hogy a Beckó fölött magasló sziklára egy várat építtessen számára (állítólag innen a Bolondóc név). A nagyúr beváltotta az ígéretét és egy év alatt megépült a vár, amelyhez nemcsak a környékbeli alattvalók, hanem még az arra tévedt idegenek is kénytelenek voltak a köveket cipelni. Igaz, ők csak egy hétig, aztán mehettek tovább.
A vár annyira szép lett, hogy Stibor megtartotta magának és a bolondjának egy másikat ajánlott fel helyette. A monda szerint a vajda nagyon kegyetlen ember volt és a vár fokáról a mélybe dobatta az egyik hajtóját, mert rácsapott Stibor kedvenc kutyájára, amit ő nem tűrhetett. Hiába könyörgött a szerencsétlen az életéért, nem kegyelmezett neki.
Erre a hajtó megátkozta Stibort, és megjövendölte, hogy egy év múlva ő is hasonló módon hal meg.
Valóban, egy évvel később nagy mulatság volt a várban és borozgatás közben a vajdának eszébe jutott a jóslat. Kiment a friss levegőre, hogy kiszellőztesse a fejét és közben hanyatt feküdt. Ekkor váratlanul két kígyó mászott elő a bokorból és a fejére tekeredve „kiszúrták” a szemét. A megvakított Stibor fájdalmában ide-oda szaladgált a vár udvarán, majd a vár fokáról a mélybe zuhant.
Elek apó persze csak a szájhagyomány útján terjedt legendát öntötte mesébe, de a valóság ettől sokkal prózaibb.
Hogy Stibor vajda mennyire volt kegyetlen vagy sem, azt ennyi idő után nehéz lenne kideríteni. A nagyurak, ha érdekük úgy kívánta még a rokonaikat is rabságba vetették vagy akár meg is ölették.
Viszont a vár építésével kapcsolatban határozottan állíthatjuk, hogy azt nem Stibor udvari bolondja „kezdeményezte”, mivel már Anonymus 1200 táján keletkezett Gesta Hungarorum című krónikájában közöl egy jegyzéket azokról a várakról, amelyeket a honfoglalás során vettek birtokba őseink, és ebben Trencsén, Galgóc stb. mellett szerepel „Blundus” vára is, amelyet később Bulunduc vagy Bolondoch néven is emlegetnek. IV. Béla királyunk 1247. november 26-án kelt oklevelében például „castri Bulunduc” néven szerepel, hatvan évvel később a váradi káptalan oklevelében Bolunduch néven említik.
Még a család előnevébe is felveszi a bolondóci nevet (Stiborius de Stiborcziz alias Bolondoch).
A királyát híven szolgáló és szorult helyzetéből többször is kimentő vajda később további, közeli és távolabbi várakat is kapott (Ugróc, Csejte, Holics, Detrekő, Korlátkő, Éleskő, Oroszlánkő stb.) a különböző tisztségek mellé (pozsonyi, trencséni ispán, Erdélyi vajda). Ez azt bizonyítja, hogy Stibor vajda az ország északnyugati részeinek legjelentősebb ura volt, és amikor a magyar főurak egy csoportja fellázadt Luxemburgi Zsigmond ellen, Stiborici Stibor komoly erőket mozgósítva segített a királynak helyreállítani a hatalmát. Bolondóc–Beckó vára a későbbiekben sokszor cserélt gazdát és az ellenségnek sosem sikerült bevennie. Az elemi csapásoknak azonban még ez a büszke építmény sem tudott ellenállni. 1729-ben tűzvész pusztított Beckón és ez átterjedt a várra is, amely teljesen leégett.
Megjelent a Magyar7 hetilap 49. számában.
