Mélyvíz, csak megúszóknak
Fenyő Miklós halála után első dolgom volt, hogy beszerezzem életrajzi könyvsorozatának eddig megjelent első két kötetét. Mit mondjak? Nem csalódtam. Hozza a stílust rendesen. Az egész tele van pajkos szóviccekkel, egyedi „fenyős” szókreálmányokkal és a rock and roll életérzés is tökéletesen átjön.
Egy Amerikát megjárt angyalföldi jampi élettörténete tárul elénk, aki megvalósította az álmát. Egy olyan világba vezette igencsak népes rajongótáborát, ahol jó volt létezni, ahová jólesett kiszabadulni a mindennapok mókuskerekéből. Ezt úgy hívták, Hungária…Ő maga a színpadon élt igazán, magánemberként már nem annyira szerette a reflektorfényt.
Könyveiben őszintén vall a zene melletti másik nagy szenvedélyéről is. Gyermekkorától igencsak élénk érdeklődést mutatott a gyengébb nem iránt, és azt is bevallja, nem volt a hűség mintaszobra.
Bár a kötetek alapvetően kedélyes hangulatúak, itt-ott azért felsejlenek drámák, tragédiák is, melyeket Fenyő nagyon finoman, szinte jelzésszerűen fogalmaz meg. Aki akarja, megérti. Remélem, lesz folytatás, mert állítólag további kötetek vannak előkészületben…
Megjelent a Magyar7 2026/13. számában.
