2021. november 15., 19:52

Magyar Kultúra – Kortársak közelről

Júniustól új, igényes kivitelezésű kulturális magazin jelent meg a magyarországi folyóiratok palettáján, a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában. Novembertől pedig már a Felvidéken is elérhető lesz a Magyar Kultúra, melynek egyik legfőbb vállalása, hogy közérthető nyelven, élményszerűen, megjelenését tekintve pedig egy időtálló művészeti album igényességével ismertesse meg a magyar kortárs kultúra értékeit.

Magyar Kultúra
Fotó: magyar-kultura.hu

Bonczidai Éva főszerkesztő portálunknak elmondta, arra törekszenek, hogy a magyar kultúra értékeit és érdekességeit közérthető módon tárják az olvasók elé, megkérdezve napjaink alkotóit. Bemutatva magát az embert, az ő világlátását és gondolatait, hiszen műveik velünk maradnak még hosszú évtizedekig, évszázadokig, az egyszeri emberi lét viszont jóval törékenyebb annál, hogy ne figyeljünk oda egymásra.

„Ma is nagy élmény elolvasni egy riportot Fadrusz János műterméből. Mi is erre törekszünk, hogy megszólítsuk a mai festőket, írókat, szobrászokat, rendezőket, akiket csodálhatunk és felnézhetünk rájuk. Talán nyolcvan év múlva is érdekes lehet az, amiről mi 2021-ben beszélgetünk egy-egy alkotóval” – meséli. Viszonylag ritka a lapban a puszta könyv- vagy műismertetés, ezeket inkább egy-egy portréba szövik bele.

Az új lap az egyetemes magyar kultúra végtelenül gazdag tárházából kíván meríteni, teszi hozzá a főszerkesztő, aki maga is a partiumi Szilágyságból származik. A teljes Kárpát-medence, sőt az egész világ belefér a magazinba, nemrég például egy Svédországba elszármazott festőművész alkotása került a címlapra.

Magyar Kultúra
Fotó: magyar-kultura.hu

A család témája köré épülő lapszámban górcső alá vették, vajon az online tér mennyire engedi, hogy egymás életében jelen legyünk. Éppen a járvány volt az, ami megmutatta, hogy ezzel nem pótolható a jelenlét, távolból nem lehet a beteg édesanya lázát csillapítani. Az első lapszámokat még a harmadik hullám idején szerkesztették, és ennek lenyomata bizony felfedezhető a lapban, miközben a működő családokra irányították a figyelmet. Elbeszélgettek a Gryllus és a Bagossy fivérekkel, és megpróbáltak rájönni annak titkára, hogy tudnak éveken, évtizedeken át együtt dolgozni, mennyire inspirálják egymást.

Nagy törekvésünk, hogy érhetően, emberien a kultúrában élést szorgalmazzuk. Aki kézbe veszi a Magyar Kultúrát, az egy A4-es formátumú, 120 oldalas, valóban impozáns kiadványnak örülhet. Bár ez egy magazin, de mégsem sekélyes, hanem valódi értékeket közvetít. Kitűnő fotókkal dolgozunk, és a kortárs képzőművészet is visszaköszön a hasábokon. Hosszúfény rovatunkban versek, novellák irodalmi művek kapnak helyet, amelyeket mindig valamilyen képzőművészeti alkotás társaságában mutatunk be, méghozzá kiváló minőségű papíron, hogy az olvasó ne érezze azt, hogy amit a lapban lát, az halovány másolata csupán az eredetinek”

– szövi tovább a beszélgetés fonalát a főszerkesztő.

Magyar Kultúra - lapbemutató
Fotó: Hartyányi Norbert
Bonczidai Éva főszerkesztő, Pál Dániel Levente lapigazgató és Juhász Anna irodalmár a kulturális magazin júniusi bemutatóján

Elmondja azt is, a magyar kultúra nemcsak irodalomból, festészetből áll, hanem abban ott van a tudományos életünk, az alkalmazott alkotások, ott vannak a divat- és ékszertervezők, vagy akár az építészek, a tájépítészek munkája is, de akár a gasztronómia és az étkezési szokásaink is. Az első lapszám témája a Duna köré épült, ahol kiváló lehetőség mutatkozott felhívni a figyelmet a környezetvédelmi szempontokra is. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatót keresték fel, aki mindent tud az egykor volt ártéri gazdálkodásról és nagyon közérthetően tudta elmondani azt, milyen rossz döntések vezettek el odáig, hogy manapság magyar pusztáról beszélünk, holott a középkori feljegyzésekben ugyanezt a területet még egy virágzó gyümölcsösnek és zöldségesnek írták le.

A novemberi számban pedig egy fiatal méhészspecialistával beszélgetek arról, mit is jelent az, hogy veszélyben vannak a méhek. Amitől igazán izgalmas az ő története, hogy egy huszonéves fiatalemberről van szó, akit ugyan csábítottak a kutatói pályára, de ő hazament és a családi vállalkozásukban dolgozik, méhkirálynő-neveléssel foglalkozik, missziójuk a kárpáti méh genetikai állománya tisztaságának megőrzése. Lehet, hogy tucatnyi szakmai konferencia során nem tudnánk meg annyit, mint a vele való beszélgetésből.

A család témájú lapszámunkban pedig Kovács Gyula pomológussal, a Kárpát-medencében őshonos gyümölcsfák nemesítőjével beszélgettünk nemcsak a génbankok jelentőségéről, hanem arról is, hogy a Tündérkert projekt hogyan épít közösségeket. Mindez ugyanúgy a magyar kultúra része, mint a művészet” – zárja a beszélgetést Bonczidai Éva.

Megosztás
Címkék