Magyar emlékek nyomábasn: Breuer Marcell – Weimar, Párizs, New York
A Bauhaus-stílusjegyektől a párizsi UNESCO-székházig, a csőbútoroktól a neves amerikai múzeumokig számos helyen találkozik az építészet és a belső megformálás iránt érdeklődő a pécsi születésű Breuer Marcell (1902-1981) nevével és alkotó tevékenysége eredményeivel.
Hősünket az alsó iskolák elvégzése után az erősödő antiszemitizmus korszakában nem vették fel a Műegyetemre, így 1920-tól a bécsi Művészeti Akadémián tanult szobrászatot. Tanulmányait félbehagyva előbb egy bécsi építészcégnél dolgozott, majd Németországban a weimari Bauhaus iskola tanítványa lett. Itt az előkészítő kurzus után az asztalos részlegbe került, ahol mestervizsgát tett. Több bútort tervezett, munkáit kiállításon is bemutatták. Ekkor kezdett el foglalkozni a csővázas székekkel: 1925-ben álmodja meg első, biciklikormány ihlette modelljét, amely Kandinszkij orosz absztrakt festő, író keresztneve után a Vaszilij-szék (külföldön Wassily-szék) elnevezést kapta, s amely azóta is világszerte fellelhető a lakóterekben. Ez idő tájt belső berendezéseket tervezett többek között a dessaui Bauhaus épületeibe.
Breuer széke először polírozott nikkelezett hajlított csővázzal, később krómbevonatos csővázzal, az ülés és háttámla-rész pedig textilből vagy bőrből készült.
Asztalokat, sőt szekrényeket is tervezett, amelyek kiválóan megfeleltek a kor követelményeinek, rugózat alkalmazása nélkül is kényelmes bútorok váltak belőlük.
Breuer Marcell 1927-ben társalapítója lett a Standard Möbel cégnek, amely sorozatban gyártotta csővázas bútorait. 1928-ban Walter Gropiusszal és Moholy-Nagy Lászlóval együtt elhagyja a Bauhaust, és építészként kezd el praktizálni Berlinben; főleg lakásbelsőket, bútorokat, kiállítási tereket tervez. Három év múltán üzleti nehézségek miatt bezárja irodáját és 1934-ben Budapestre költözik. A Magyar Mérnök Kamara azonban származása miatt nem veszi fel tagjai sorába, így itthon nem folytathat tervezői tevékenységet, jóllehet több pályázatot is megnyer tervezőtársaival. 1935-ben Londonba, 1937-ben pedig az Egyesült Államokba költözik, ahol a Harvard Egyetem professzora lesz, Massachusettes-ben Gropiusszal építészirodát alapít. Számos lakóházterv kerül ki a kezük alól, és az ő nevükhöz fűződik az 1939-es világkiállításra készült Pennsylvania Pavilon.
1941-ben saját építészirodát indít, amelyet 1946-ban New Yorkba költöztet. A 40-es, 50-es évek elképesztően termékeny időszak: hetven családi házat tervez, köztük a sajátját. 1947-ben a MOMA felkéri egy modell-otthon összeállítására, amelyet az átlagos amerikai családnak szánnak: Breuer rétegelt lemez bútorokkal rendezi be a házat.
1953-58 között épült fel a párizsi UNESCO-székház, amelyen hősünk más nagynevű építészekkel bábáskodott. További középületei közül kiemelkedik a New York-i Whitney Museum of American Art, a washingtoni Amerikai Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Szent János apátság Collegeville-ben és a Szalézi Szent Ferenc templom Muskegonban, de dolgozott a New York-i UNESCO épületen is. Breuer Marcell 1975-ben vonult vissza, New Yorkban hunyt el.
