Magyar emlékek nyomában: Huszár és ulánus – Przemysl (Lengyelország)
A Margit-híd budai végénél 1932-ben emelt oroszlán-szobor emléket állít az I. világháború egyik legnagyobb csatájának, amely az akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott Przemyśl birtoklásáért folyt. A csata helyszínén 2016-ban avattak közös emlékművet a magyar és a lengyel parlament vezetői.
A monarchia egyik legjelentősebb erődvárosát túlnyomórészt magyar katonák védték, több mint százezren! Az oroszok háromszor harcoltak érte az első világháború alatt. Az első, sikertelen támadás 1914. szeptember 17-től október 12-ig tartott. A második ostrom november 2-án vette kezdetét és 1915. március 23-án a védők kapitulációjával ért véget. Az Osztrák–Magyar Monarchia azonban német szövetségesével még 1915-ben, a május 16-a és június 3-a közötti harcokban visszavette Przemyślt.
A rendkívüli szenvedéssel és véráldozattal kísért összecsapásokról az ott jelen volt Gyóni Géza vallott „Csak egy éjszakára… című drámai erejű költeményében.
A 18. század végén három részre szakított Lengyelországnak ez a délkeleti szeglete a Habsburg birodalomhoz került. A lengyelek a megosztottság közel másfél évszázadában végig az újraegyesülést tartották alapvető feladatuknak.
A magyarok Lengyelország felosztásának 123 éve alatt következetesen kiálltak a lengyel függetlenség visszaállítása mellett, sőt a lengyel felkelésekben fegyveresen is részt vettek – és viszont (gondoljunk csak Bem tábornokra és más lengyel 48-asokra).
Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének eredményessége egyik lényeges előfeltétele volt a Lengyelországért folyó harc sikerének. Nem véletlen, hogy Józef Piłsudskinak - a független Lengyelország későbbi újraalapítójának - légiói 1914 őszétől az osztrák-magyar hadsereg oldalán küzdöttek. Ugyanakkor a magyarok közvetlenül is harcoltak a lengyel szabadságért, jelentős volt azoknak a száma, akik később Piłsudski légióihoz csatlakoztak. 1920-ban pedig a Vörös Hadsereg támadását meghiúsító visztulai csatában a magyar lőszerszállítmányok segítették Piłsudski (leendő) marsallt a győzelemhez Tuhacsevszkij tábornok (később Sztálin utasítására kivégzett szovjet katonai vezető) csapatai felett.
„A magyar huszár és a lengyel ulánus Przemyślben felavatott szobra a magyar-lengyel sorsközösségtudatnak, fegyverbarátságnak, szolidaritásnak kíván emléket állítani - jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke az egykori harcok helyszínén, ahol Marek Kuchcińskivel, a lengyel szejm (alsóház) akkori elnökével közösen felavatták a két alkotást. Kövér László arra kérte Przemyśl városát, fogadja a Magyarország által neki adományozott huszárszobrot olyan szeretettel, amilyennel azt a magyarok adják. A térplasztikák a katonaélet hétköznapjai közepette ábrázolják a harcosokat; a magyar és a lengyel nyelvben a huszár, vitéz és kard (lengyelül: huzar, witez, kord) szavak is hasonlóan hangzanak...
A magyar, azaz a huszáros szobrot Győrfi Lajos, a lengyel ulánusét pedig Piótr Zbrożek szobrászművész készítette.
