Magyar emlékek nyomában: Az üldözöttek mentője – New York
Manhattan közepén, az ENSZ New York-i székházával szemben található a gránitoszlopokból álló, 1998-ban felavatott Wallenberg-emlékmű. Az oszlopokon feliratok ismertetik Raoul Wallenberg (1912-1947?) budapesti tevékenységét, majd az elhurcolását a Szovjetunióba. Az emlékmű a budapesti gettóból származó macskakövekre épült. Mellette áll a svéd diplomata bronzból készült, stilizált aktatáskája.
E sorozatunk közvetlen témája a távolba szakadt magyarok emlékének megörökítése. Wallenberg esetében mégis kivételt teszünk. Indoklásként idézzük Kati Marton magyar születésű amerikai írónőt, aki így fogalmazott: „Raoul Wallenberg valójában magyar hős volt, mert 1944-ben magyarokat mentett meg Budapesten.”
Az írónő könyvben foglalta össze a svéd diplomata embermentő tevékenységét, műve – jókora késéssel – Magyarországon is megjelent.
Kati Marton ebből az alkalomból hangsúlyozta: a nácik nem küldhettek volna százezreket – köztük az ő nagyszüleit – a halálba, ha nem kaptak volna magyar támogatást. „Beszélnünk kell erről a nagyon sötét fejezetről, mivel ez a történelmünk része” – jelentette ki.
Wallenberg példájának aktualitásáról pedig így fogalmazott: azért kell beszélni róla, mert a gyűlölet, a rasszizmus, a nacionalizmus nem tűnt el a világból. Mint mondta, a svéd diplomata története „figyelmeztető tanmese arról, hogy mi történik akkor, ha a gyűlöletet, amely a beszéddel kezdődik, és aztán cselekvéssé fejlődik, nem fékezik meg”.
