Leporolt históriák: Tisza István esete a szivarozó férfival
Sorozatunkban ezúttal Tisza István, Magyarország miniszterelnökének egyik legendás történetét vesszük elő.
Gróf Tisza István (1861–1918) két ízben volt Magyarország miniszterelnöke (1903–1905, illetve 1913–1917 között), négyszer kíséreltek meg ellene merényletet, és az utolsó végül tragikusan végződött. Befolyásos politikus volt, de tevékenysége sokak szemében ellenérzéseket, sőt komoly gyűlöletet keltett. Eduard Beneš, aki Masaryk-kal együtt az Osztrák-Magyar Monarchia szétbomlasztását szorgalmazta az antant hatalmaknál, Tisza Istvánt a világháború fő okozójaként igyekezett beállítani. Elhallgatta azt a tényt, hogy a magyar miniszterelnök sokáig ellenezte a Szerbia elleni hadüzenetet a Ferdinánd trónörökös elleni merénylet után, csak német és osztrák nyomásra egyezett bele. Ettől függetlenül a magyar baloldali ellenzék gyakran szervezett ellene tömegtüntetéseket, amelyek halálos áldozatokkal is jártak. Az általános választójog bevezetését megakadályozó parlamenti szavazásokért Tisza volt a felelős. Igyekezett keresztbe tenni ennek a törvénynek, és az egyrészt azzal magyarázható, hogy el akarta kerülni a szociáldemokraták térnyerését, másrészt ezzel is akadályozta a nemzeti kisebbségek képviselőinek a számottevőbb megjelenését az országgyűlésben.
A korabeli lapokban gyakran írtak róla, sokszor nem éppen hízelgően, amit, ha nem is könnyen, de igyekezett tudomásul venni. Adódtak azonban olyan helyzetek, amikor már elfogyott a türelme.
A következő eset akkor történt, amikor hét évvel első miniszterelnökségét követően, 1912-ben kinevezték az országgyűlés elnökévé. Vidéken tartózkodott és üzenetet kapott, hogy sürgősen utazzon Pestre valamilyen fontos ügy miatt. Tisza felszállt a menetrend szerint közlekedő gyorsvonatra, és mivel nem volt dohányos, az első osztályon egy „Nem dohányzó” feliratú üres fülkében foglalt helyet. Néhány perc múlva egy férfi nyitotta ki a kupé ajtaját és helyet foglalt a politikussal szemben. Tiszát talán már ez is felidegesítette, de egyenesen mérges lett, amikor az illető szivarra gyújtott és jóízűen pöfékelt. „Kultúrember betartja a szabályokat” – jegyezte meg erélyes hangon és a feliratra mutatott. Utastársa azonban rezzenéstelen arccal ült tovább és nagyokat szívott a szivarból, gondosan ügyelve, hogy a hamu ne essen le.
A házelnök erre még jobban feldühödött és így rivalt rá az útitársára: „Nem hallja, kérem? Ez mégis felháborító! Úgy látszik, nem tudja, kivel van dolga…” Felpattant a helyéről, a tárcájából előrántotta a névjegyét és a férfi ölébe dobta. A szivarozó szemügyre vette a névjegyet, szótlanul zsebre vágta, és zavartalanul pöfékelt tovább. Tiszát elöntötte a pulykaméreg, hirtelen mozdulattal felrántotta a fülke ajtaját és kilépett a folyosóra. Keresni kezdte a kalauzt, aki csakhamar elő is került. „Nézze, kérem – szólt hozzá – ebben a nem dohányzó szakaszban már fél órája szivarozik egy úr. Többször is figyelmeztettem, de úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna. Menjen be hozzá és azonnal intézkedjen!” A kalauz maga is látta, mi a helyzet és belépett a fülkébe. Néhány perccel később kijött, mire Tisza idegesen megkérdezte: „Nos, elintézte?” A kalauz félrevonta és megmutatta neki a névjegyet, amit Tisza adott a szivarozó úrnak:
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/36-os számában.
