Könyv Erzsébet királyné bártfafürdői gyógyútjáról
„Ide jöttem gyógyulni, pihenni, s megtaláltam mindazt, amit vártam és itt jól is aludtam” – írja bártfai tartózkodása utolsó napján Wittelsbach Erzsébet, vagyis Erzsébet királyné, még közismertebb nevén Sissi, I. Ferenc József osztrák császár, magyar király felesége. Bár folyamatosan menekült a „népszerűség” elől, ez vezette az állandó fürdőútjait is, mégse kerülhette el a korabeli sajtó meg-megújuló rohamait, így bártfafürdői útjáról is ódákat zengtek. Ez egyébként az arisztokrácia fürdőjének is nevezett sárosi fürdőhelynek kifejezetten jót tett. Kerényi Éva történész míves kivitelű magyar–szlovák nyelvű kötetében a fürdő részletes bemutatása mellett arról a nevezetes 1895-ös királynéi látogatásról, sőt annak utóéletéről is beszámol.
Kerényi Éva, aki jelenleg a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója, nem először foglalkozik balneológiával, vagyis fürdőtörténettel, amelynek gazdag múltja van a Felvidéken is. A különböző bajokra ajánlott gyógyfürdőket már századokkal korábban igénybe vették tájainkon, s ha a gyógyvíz kellemes környezettel párosult, a gyógyulni vágyók egyúttal ideális kikapcsolódási helyet is találtak maguknak napi gondjaik elől menekülve.
S hogy nemcsak szórakozni lehetett ezeken a helyeken, azt bizonyítja már Wesselényi Ferenc példája is az 1600-as évek közepéről, aki stubnyafürdői gyógykezelését a császár elleni felkelés megszervezésére használta fel, privát szerencséjére a gyógykezelés nem használt, így meg sem élte a róla elnevezett felkelés kirobbanását, míg a mit sem sejtő titkára, Göngyösi István urának egykori murányi szerelmi hódítását írja meg fürdőkádi magányában.
Hunyady Sándor Havasi napsütés című színdarabja és Téli sport című regénye viszont már a 20. századi felvidéki fürdőélet mindennapjait mutatja be a tátrai
Fenyvesháza példáján keresztül. Ez utóbbiból két film is készült, előbb a Havasi napsütés Tolnay Klári és Csortos Gyula főszereplésével, majd Téli sport címmel egy másik aspektusból Esztergályos Cecília remeklésével. Ez utóbbit csak azért említem, mert valahogy így kell elképzelni Erzsébet bártfafürdői fürdőlétét is, aki első s egyúttal utolsó alkalommal látogat el felvidéki fürdőhelyre, s az egész környék felhevülve várja a híres látogatót. Noha nem ő volt az első a hírességek között, hisz előtte már a kalapos király, II. József is eljutott a sárosi fenyvesekbe, míg 1821-ben II. Sándor orosz cár gyógykezeltette magát a helyi fürdőben.
A bártfafürdői látogatásról a korabeli sajtó bőségesen beszámol, a Bártfa és Vidékétől kezdve az Eperjesi Lapokon át a Vasárnapi Újságig, így ezekből pontosan értesülhetünk minden lépéséről. Fényképet nem enged magáról készíteni, még a környék akkori helyi paparazzója, Divald Károly is csak hátulról tudja lefényképezni.
A látogatás természetesen nem múlt el nyomtalanul, szobrok jelzik Erzsébet látogatásának nyomát, bár ezeket a csehszlovák állam képviselői már nem nézik felhőtlen örömmel, de a múzeumon belül átvészelték a zavaros időket.
Erzsébet kultusza azóta is töretlen, alakját a Gömör-Kishonti Múzeumban is kiállítás eleveníti meg. A Légy fitt, mint Sissi! különös című kiállítás előszavában olvashatjuk: „A császárné gyönyörű volt, aminek tudatában volt és élete végéig megfelelően ápolta szépségét.
A képeken gyönyörű barna hajával és karcsú alakjával látható. De ahogy mondani szokták, a szépségnek ára van. Amellett, hogy minden nap több órát töltött hajának ápolásával, alakjára is vigyázott, ami ideális volt. Szeretett lovagolni, a palotában konditerme volt és ügyelt arra, hogy 172 cm-es magassága mellett súlya ne haladja meg az 50 kilót. Derékbősége 52 cm volt”.
De mielőtt elindulunk, nem árt elolvasnunk Kerényi Éva míves kiadványát, s ha már ott járunk, érdemes megkeresni a Sissi-emlékeket is, amelyeket Mikszáth Kálmán által idézünk ide: „Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony őrködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szívéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel. A másik szőke asszony az isten anyja, akinek az alakja a pénzeinkre van verve, csak édestestvére ennek a mi érzéseinkben. Egyforma rangban él a kettő a hármas halom és kettős kereszt országában”.
Kerényi Éva: Erzsébet királyné és Bártfafürdő (Éva Kerényi – Spa & Bath Kiadása, Rimaszombat, 2024)
Megjelent a Magyar7 2024/32. számában.
