Költő lenni vagy nem lenni – A Petőfi-kiállításon jártunk
Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója tiszteletére január 14-étől új állandó kiállítás tekinthető meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban Petőfi 200 – Költő lenni vagy nem lenni címmel. A kiállítás újszerűsége abban áll, hogy a jelenből feltett kérdésekre próbálnak a költő életművén keresztül válaszokat találni. A tárlat alkotóinak az volt a másik célja, hogy megjelenítsék a Petőfi Sándor-kutatás friss eredményeit.
A tárlaton nagy hangsúlyt kap a képzőművészet is, hiszen a festő és a költő egyaránt a közösség érzéseinek kifejezője, kultúrájának megőrzője és továbbadója.
A kiállítás nyitótere felidézi a költő életének fordulópontjait, bemutatja Petőfi portréit és személyes tárgyait.
Itt tekinthető meg például Petőfi kedvenc kocsonyástálja, sétapálcája, pipája, billiárddákója, századosi kardja, Szendrey Júlia jegygyűrűje, belsejében a felirattal: J.S.1847 (Júlia és Sándor, valamint házasságkötésük éve), Júlia várandós ruhája, a murányi várterem ajtajának egy darabja Petőfi és Tompa aláírásával, hiszen a két költő 1847. július 5-én, egy kirándulás alkalmával örökítette meg nevét a várterem telefirkált ajtaján.
A további termek egy-egy kulcsfogalom köré rendeződnek, ezek fókuszában pedig a költői életmű áll. A Kötelék kulcsszóval jelzett terem bemutatja a költő rendkívül széles kapcsolati hálóját, feldolgozza társas viszonyait. A híres kortársak egy-egy emblematikus tárgy vagy szobor által jelennek meg. Például Jókai Mórt, aki a pápai évektől kezdve kapcsolatot ápolt a költővel, egy Szendrey Júliától kapott piros házisapka jelképezi. A biedermeier korában ez a barátság, az érzelmek kifejezésének hagyományos eszköze volt.
A Róna megnevezést viselő terem Petőfi tájélményeit járja körül. A terem egyik falán egy videóinstalláció látható, amellyel azt mutatják be, hogy Petőfi esetében a táj nem pusztán egy téma, amelyet csak le kell írni a maga valóságában. Ő a róna egyik legismertebb művészi megformálója. Annak végtelensége az ember szabadságát jelképezi. Jelzői: szépséges, termékeny, viruló, boldog, ékes, egyenes. A róna tartozéka a betyár is, aki a romantika idején a szabadság jelképévé vált.
A tájba kilépő ember maga mögött hagyja a társadalom bajait, átlényegül, és ráismer saját határaira. Végtelensége mindig az élők szabadságvágyát fejezi ki.
A következő kettős tér külső része a Rémek elnevezést kapta. Köztudomású, hogy a romantika vonzódik a misztikumhoz, a halálhoz, a pesszimista víziókhoz. Petőfi pályáján is folyamatosan vissza-visszatérnek ezek a motívumok.
A kettős tér másik felét az Otthon fogalma határozza meg, amely Petőfi zsánerköltészetét idézi fel. Bemutatja, hogyan lehet művészetté emelni mindennapi életünk apró-cseprő dolgait. Ennek a költő esetében két területe van, egyrészt szülőföldje, ahonnan származott, valamint egy vágyott polgári életforma, amit megpróbált Pesten megteremteni. Az utóbbi hangulatát a kiállított biedermeier bútorok mellett olyan személyes tárgyak elevenítik meg, mint például az Arany Jánoséktól kapott kávéscsészék.
Petőfi szülei gyakran költöztek, de mindenütt szeretettel várták haza fiukat. Sándor 1844-ben Pestre költözött, hogy polgári egzisztenciát teremtsen magának. 1847-ben megnősült, ez új életformát jelent számára. A gyerekkor a falusi életformához köti, sok műve elevenedik meg ebben a környezetben. A fővárosban, a Dohány utcában, ahol egy ideig Jókai is velük lakott, a polgári jólét eszközei vették őket körül, kávéházi társaságok ismert alakja lett, színházlátogató, lapszerkesztő. Egy modern értelmiségi házaspár mindennapi életét élték.
Az Áldozat címet viselő terem politikai szerepvállalására utal. A 19. században a cselekvő áldozatvállalás fontos értéknek számított.
A költő költészetének egyik kulcsfogalma a szabadság, amelyért bármilyen szenvedést érdemes felvállalni. Hiszi: az egyén szabadsága garantálja a nép szabadságát is. Az áldozat kettős értelmű szó, lehet áldozatot elszenvedni és áldozatot hozni valamiért. Petőfinél ez a kettősség folyamatosan jelen volt.
Az utolsó tér az Erő megnevezést kapta, ami szintén kettős jelentésű: a szabadságharcban Petőfi képes volt erőt mutatni, és az élre törni, ugyanakkor egy forradalom mindig együtt jár az erőszakkal és az agresszióval, így a költő megítélése saját korában is kettősnek volt nevezhető.
A kiállítás a végére is tartogat meglepetést, ugyanis egy három falon helyet kapó multimédiás élmény során a Pilvax kávéházban találhatjuk magunkat az asztal alatt megbújó kutyát simogatva, vagy a korabeli módszerek segítségével kinyomtathatjuk saját újságunkat.
Ehhez mindössze a falat kell megérinteni. Ugyancsak izgalmasan elevenedik meg Táncsics kiszabadítása, ahogyan a börtön falai a virtuális térben fokozatosan leomlanak.
A Petőfi 200 kiállítás sokrétegű, rengeteg tárgyat vonultat fel. Ezek a képzőművészet mellett az iparművészet, a bútorkészítés és a hétköznapi használati tárgyak sorából kerülnek ki. Merőben eltér a hagyományos kiállítások látványvilágától, hiszen egy-egy terem központi elemeiként színházi, filmes díszlet, interaktív videóinstallációk és korabeli képzőművészeti alkotások emelik a látogatói élményt.
A kiállítás középpontjában az életrajz helyett a sokhangú életmű, a költő legkiemelkedőbb szövegei állnak, melyek új megvilágításba helyezik Petőfi alakját, aki számára elsősorban a világ megértése és a boldogság útjának megmutatása volt a cél.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/27. számában.
