2021. október 10., 20:02

Kismácséd Beneš árnyékában

Egy szerény ember, a kismácsédi Varga Ferenc szavakban kifejezhetetlen óriási munkája helytörténeti kutatásainak harmadik kötete, amely a Kismácséd Beneš árnyékában  - Kismácséd története 3. címmel jelent meg.

KIsmácséd

A kötet négy nyelven: magyarul, angolul, szlovákul és németül mutatja be Edvard Beneš 1945. május 4-én Kassán kihirdetett kormányprogramjának és az 1945. augusztus harmadikán megjelent dekrétumainak hatását a Mátyus-földi kisközség mindennapjaira. Házszám szerinti lakhelyét alapul véve sorolja fel, hogy a település egyes lakóit melyik dekrétum érinti (a tizenhárom közül), és hogy a ház lakóinak mi lett a további sorsuk. Sőt, nemcsak magyar szempontból, hanem a betelepült szlovákok szempontjából is bőséges tájékoztatást nyújt arról, Magyarország mely községeiből jöttek Kismácsédra, és a faluból melyik magyarországi településre költöztették át annak a háznak a lakóit. 

A kiadványt, amelyet Varga Ferenc saját költségén és támogatók segítségével jelentetett meg, minden felvidéki magyar és idetelepült volt magyarországi leszármazott figyelmébe ajánlom.

A könyv nemcsak nekik, de rólunk is íródott. A leírt sorok közt emberi sorsok húzódnak meg, azok testi-lelki fájdalmai. Ezeket az embereket szeretném – ha másként nem is, legalább képzeletben – hazahozni.

A sorsukon keresztül szeretném bemutatni az azóta felnőtt harmadik-negyedik nemzedéknek, kik is voltak Kismácséd őslakói, és miért kellett őseik földjét elhagyniuk. Deportálás és kitelepítés – értjük a két szót, de vajon megértjük-e a lényegét? Családok lettek elszakítva, szülők a gyermekektől, rokonok, szomszédok, ismerősök egymástól! Csehországi kényszermunka és egy „fehérlap”, mely annak tulajdonosát megalázva, emberi méltóságától és vagyonától megfosztva a törvény által felhatalmazta, hogy elhagyni kényszerüljön az ősök által örökölt földet, házat. A Hazát!” – mondta a szerző hozzáfűzve,

az első csoport 1947. április 12-én, az utolsó transzport 1948. december 4-én indult útnak Magyarország felé a kismácsédi kitelepítettekkel.

S történt mindez alig 73 éve, de még ma is élnek az elszakított családok, testvérek, rokonok, ismerősök és azok leszármazottjai. Rájuk és velük emlékezünk a Felvidékről kitelepítettek napján, minden április 12-én, az évfordulón, és szerzője szerint ezt a célt is szolgálni kívánja a könyve. Mert emlékezni fontos!

A könyv szeptember 11-én került bemutatásra egy kiállítás keretében Kismácsédon, a mintegy 600 lakosú kisközségben, amelynek ma már több mint fele szlovák nemzetiségű.

A kiállítás a falu 1945-1950-es éveit mutatta be, az érdeklődők rengeteg dokumentumon kísérhették végig a Beneši-korszak borzalmait – a deportációt, a reszlovakizációt, a kitelepítést és a kollektivizálást.

A rendezvényen elhangzott néhány élet írta történet, és bemutatásra került egy kitelepítésre emlékeztető személyes tárgy is – a Monyoródra kitelepített Biliczky Miklós ládája, melyben még érintetlenül várt a "hazaköltözésre” néhány személyes fotó, feljegyzés.

Én nem történelmet akartam írni, hanem a történelem névtelen statisztikáiból, a feledésből kiemelni Kismácséd Beneš-áldozatait.  Olyan kötetet kínálok a leendő olvasóimnak, amilyen a monográfiák jegyében a rendszerváltás óta nem íródott”

– mondta Varga Ferenc hozzáfűzve, sajnos a szlovákiai politikai akarat hiánya Beneš felvidéki áldozatait a mai napig nem kárpótolta. „Bocsánatot tőlük senki nem kért... A könyvemmel azt szerettem volna elérni, hogy legalább Kismácséd egykori lakosai némi erkölcsi kárpótlásban részesüljenek általa. Ne csak a statisztikák névtelen szereplői legyenek a történelem tengerében, hanem e könyv által éljenek tovább...”

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.