Két színésznő, aki felvidéki gyáros oldalán találta meg a boldogságot
Egyikük Hevesből, másikuk Erdélyből érkezett a Felvidékre. Mindketten voltak ideiglenes sztárprimadonnák Budapesten, mindkettejük végzete Iván Sándor kassai társulata lett, s mindketten ideje előtt felhagytak a hivatásos színészettel. Pontosabban, egyikük fia (Miklósy György) vitte tovább a színészdinasztia hírnevét, másikuk Losoncon évekig rendezett amatőr színjátszókat. Molnár Aranka és Kovács Kató – akik egy-egy felvidéki szeszgyáros oldalán találtak párra és boldogságra.
Kettejük közül csak egyiknek a nevét őrzi a magyar filmográfia. Kovács Katóét, aki 1942 novemberében – amikor már javában zajlott a második világháború – berobbanhatott volna a filmes sztárok közé. Ekkor mutatták be a magyar mozik a Bob herceg filmváltozatát, amelyben a címszereplő Szilassy László mellett ő játsza a másik főszerepet, Anniet. De ahogy pár éves budapesti színészi lét mellett megmaradt a „leghíresebb vidéki primadonnának”, úgy nem lett belőle filmsztár sem. Sőt, a Kalmár László rendezte, Kőváry Gyula forgatókönyve által írt film emlékét is kitörölte Keleti Márton harminc évvel később készült, immár színes játékfilmje. Igaz, ekkor már senki sem tudta, ki is az a Kovács Kató.
A kérdés tehát jogos, ki is volt Kovács Kató, akire, amikor a rendszerváltás után jó két évvel Losoncon meghalt, már legfeljebb Ardamica Ferenc emlékezett, aki az egykor létezett Nógrádi Szóban az élettörténetét is megírta A szőke csoda címmel.
– írja róla Ardamica, s talán ennek is köszönhette, hogy rendkívüli tehetsége ellenére nem egy társulati helyéről botrányosan távozott.
120 éve született Balázsfalván egy tehetős székely úri családban, akik apácának szánták. Ennek megfelelően nyolc évig a nagyváradi zárdában nevelkedett, amelyet önhatalmúlag otthagyott, s próbaéneklésre jelentkezett Stefanidesz Károly kolozsvári karmesternél. Nemsokára már az Atlantic nyári kabaréműsorában jeleskedik, majd leszerződik a kolozsvári társulathoz.
Előbb operákban (Rómeó és Júlia, Parasztbecsület) énekel kisebb szerepeket, de rájönnek, hogy hangilag sokkal inkább az operett műfaja felel meg a számára, így előbb szubrettszerepeket kap, de két év múlva már vidéki primadonnaként jeleskedik.
Róla zengenek a vidéki színházi lapok, s minden adottnak tűnik ahhoz, hogy hamarosan meghódítsa Budapestet is. Ez majdnem sikerült is. Kolozsvár után Nagyvárad, Arad és Marosvásárhely következik, de bizony több helyről is botrányos körülmények között távozik. Rövid időre szóló házasságot is köt a kor egyik népszerű vidéki táncos komikusával, Pattantyús Marcival, miközben játsza maradandó s kevésbé maradandó operettek primadonna szerepeit. Sybill, Marica grófnő és számos más, mára teljesen nevesincs operettek – amelyek vagy silányságuk vagy csupán peches mivoltuk miatt mára alkotóstul együtt eltűntek a feledés süllyesztőjébe. Megkockáztatom, ezek között akár számos remekmű lehet.
Akkoriban többnyire magán színtársulatok működtek, amelyeknek központja egy-egy városban volt, s innen kiindulva járták az országot. Kovács Kató is egyre közelebb kerül a fővároshoz, megfordul Szegeden, Szombathelyen és Pozsonyban is – ez utóbbi helyen a Cirkuszhercegnő címszerepét adja tisztes sikerrel.
Innen már csak egy ugrás Budapest, ahová Sebestyén Géza szerződteti a Városi Színházba, de meghívást kap a Royal Orfeumba is, mégpedig Kálmán Imre Tatárjárás című operettjébe. Az előadást maga a szerző is látja, aki elragadtatással nyilatkozik a játékáról: „Meglepődtem, milyen friss ez az előadás. Na és Kovács Kató: a szép szőke primadonna: nem is értem, miért nem játszatják Pesten ezt a dekoratív tehetséges primadonnát?. Bécsben attrakció lenne a fellépése!” De Kálmán Imre dicsérő szavait se hallgatták meg a budapesti színidirektorok, bár fellépett még a Budai Színkörben is pár jelentős szerepben, így a már korábban is játszott Marica grófnő címszerepében, de a Tabáni orgonákban is, ahogy Dajka Margittal közösen a Sok hűhó Emmyért című Aszlányi-Fényes zenés darabban is, de nemsokára már Kassán találjuk Iván Sándor társulatában, ahol egy losonci likőrgyáros, Herczog György képében eléri a végzete.
Ez a kapcsolat se tart sokáig, de ezért már a történelem a felelős. A gazdag zsidó fiatalembert ugyanis munkatáborba viszik, ahonnan már nem tér haza. De Kovács Kató élete végéig hű marad az ő imádott „Gyurikájához”.
Losoncon éli le élete második felét, s nem tér vissza a hivatásos színpadra. Nem mond viszont nemet a losonci Csemadok színjátszóinak, számos előadás rendezője, koreográfusa, jelmeztervezője és zenei kísérője lesz egy személyben.
János vitéz, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Bástyasétány 77, Anna Frank naplója, valamint a hatalmas sikert elérő Csárdáskirálynő, amelyet Losoncon és vidéken is 25-25 alkalommal mutattak be. Utoljára a Fanni hagyományait rendezte, aztán valamivel megsértették és visszavonult a süteményei és a hímzései közé. 1979-ben létrejött ugyan a Kármán József Színház, de az sincs már évek óta, ahogy tetszhalott állapotát éli a csekélyke losonci magyarság is.
Amíg Kovács Kató a zárdából indult el a világot jelentő deszkákra, másik mai hősünk, Molnár Aranka a színházba született bele. 17 évesen anyjával együtt szerződött el Balla Kálmán soproni társulatába, ahol ő is karkötelezettségű színésznőként kezdte, de korán kitűnt a karból, a szezon harmadik hónapjában már naivaszerepekben is láthatta a közönség. Később játszott Kecskeméten, újfent Sopronban, majd Pécsett, ahol a barsi származású Kürthy György volt a direktora, s nagy sikert aratott a Tökmag címszerepében, amelyet huszonkétszer játszott el egy idény alatt. 1925-ben kerül Miklósy Aladár társulatához, aki idővel az első férje lesz, s aki kereken száz éve fiúgyermekkel ajándékozza meg.
Úgy tűnt, Kovács Katóhoz hasonlóan ő is megvet(het)i a lábát Budapesten, játszanak egy színpadon is. A Városi Színházban a Balatoni legenda című daljátékban szubrettprimadonnaként, a Cseregyerekben primadonnaként szerepel nagy sikerrel.
Később játszik Újpesten és Óbudán is, de ahogy Kovács Katót, őt is eléri a végzete Iván Sándor kassai társulatában, ugyanis ő is megismerkedik egy szeszgyárossal, Bauernebl Andorral, akinek sörgyára volt Kassán. 1931-ben Budapesten kötöttek házasságot, de természetesen Kassán éltek és Molnár Aranka soha többé nem tért vissza a színpadra. Férjével egy évben, 1982-ban hal meg 80 éves korában.
Ahogy már említettem, Molnár Aranka első házassága (Miklósy Aladár) révén igazi színészdinasztiába csöppent bele, a Miklósyaknál (néhol két s-sel írják) szinte mindenki ezt a megélhetésre ugyan szinte teljesen alkalmatlan, mégis annyira csodálatos hivatást művelte. Miklósy Aladár apja, Gyula volt a dinasztiaalapító, de testvérei, György, Gábor, Ilona és Margit mind a színház bűvkörében maradtak, s alkalmi társulataikkal bejárták az egész akkori Nagy-Magyarországot. Nem véletlen, hogy a papa még Kaposváron született, míg gyerekei már Iglón, Máramarosszigeten, a Terézvárosban vagy épp Keszthelyen születtek, Ilona például a tollat is remekül forgatta, több regénye és színdarabja is megjelent.
Száz éve, Aladár és Molnár Aranka frigyéből fogant a kis György, s a szülők semmiképpen se szerették volna, ha belőle is színész lesz, ezért elfelé terelgették a színháztól, s a Pázmány Péter Tudományegyetemre íratták be.
De ők még nem tudták, hogy az 1925-ös esztendő a magyar színház szempontjából meghatározó évjárat lesz, amely kiválóságok egész sorát adja majd a magyar színháznak. Darvas Iván, Kállai Ferenc, Szirtes Ádám, Kálmán György, Raksányi Gellért, Szatmári István, Keres Emil, Inke László (többükről is írtam már ezen az oldalon), s Miklósy György, aki apjával együtt szerencsésen túléli a világháborút, két év után beiratkozik a Színiakadémiára, mintegy másoddiplomakén Gellért Endre osztályában el is végzi azt, s úgy dönt, ő is inkább a színpadot választja a katedr helyett. Szegedre szerződik, de már akkor kissé köpcös alkata miatt sejthette, apjához hasonlóan ő nem lesz se Ádám, se Rómeó, sőt még Cyrano sem, sőt valószínűleg, ahogy későbbi vígszínházi kollégáinak, Szatmári Istvánnak, Prókai Istvánnak, Farkas Antalnak vagy Pándy Lajosnak, be kell érnie kisebb-nagyobb, de inkább kisebb szerepekkel. De azért Szegeden egy szerelmes szépfiút, Demetriust még eljátszik a Szentivánéji álomban, de megfellebbezhetetlen sikert Gorkij Ellenségek című darabjának ellenszenves kishivatalnokaként szerez magának.
Szegedi rendezője, Ádám Ottó hozza fel Budapestre, ahol első nagy sikere ismét egy hivatalnok, egy rendőrtisztviselő az akkor alakult, Szinetár Miklós vezette Petőfi Színház Az üvegcipő című elzenésített darabjában, amelyet szintén Ádám Ottó rendez, s amelyben a Budapesten ezzel az előadással berobbanó csilingelő hangú Domján Edit mellett Agárdy Gábor robban be a magyar színházi életbe, de feledhetetlen volt Lorán Lenke kuplerosnéja, akarom mondani Proticsnéja is.
Innen viszi őt el Várkonyi Zoltán a Vígszínházba, ahol egészen 1989-ig marad, majd szinte élete utolsó napjáig a Bálint András vezette Radnóti Színház tagja lesz, de nem egyszer visszatér a Vígbe is.
A kilencvenes években számos nagyszerű alakítását láthattam, így a Macskajáték Csermlényi Viktoraként, Moldova György Az ifjú gárda, avagy ugyan már Ibolyka! című szatírájában a Játékszínben Lehoczky Zsuzsa partnereként, de a Radnótiban ő volt Lebkowitz Tábori György végletekig fanyar groteszkjében, a Mein Kampfban (érdekes, hogy a Nyugaton élő magyar szerző darabját előbb mutatta be a pozsonyi Nemzeti), de ő volt Berci bácsi a Rokonokban, s Firsz is a Cseresznyéskertben. Mivel a „kulturális diktatúra” idején tényleg nem sajnálták a pénzt a kultúrára, a nagyközönség is megismerhette, hisz számos filmben, tévéfilmben nyújtott emlékezetes alakítást, de a szinkron is sokszor foglalkoztatta. Nem hiányozhatott a Szomszédokból sem, ahol évekig egy vissza-visszatérő gyerekorvost alakított, a Linda több epizódjában bíztak rá izgalmas feladatot, s hangját adta a Mézga családhoz is. Három lánya közül a legidősebb, az idén 75 esztendős Judit vitte tovább a színészi örökséget, öregbítve a Miklósy-dinasztia jó hírét.
– írta róla minap, a 100. születésnapján Bóta Gábor színikritikus. Amíg édesanyja élt, rendszeresen látogatta őt kassai otthonában.
Kovács Kató és Molnár Aranka – két remek színésznő, akik nem tudták megvárni, míg felérnek a csúcsra, s a szakmából korán kiöregedett vidéki primadonnákként, s felvidéki szeszgyárosok párjaként merültek a teljes feledésbe.
Köszönet a cikk megírásához nyújtott segítségéért Puntigán Józsefnek.
