2025. június 11., 20:11

Kalocsai Szandi, az egyik Tűzvirág

A minap új énekes-zenés csapat jelent meg tájainkon, amelyben némi meglepetésre ötvöződik a klasszikus versmondás, az énekelt vers és a kortárs tánc. A csapat a Sorsvirág örökébe lépett Tűzvirág, amelyben a kortárs táncot a rimaszombati Magánkonzervatórium ötödikes diáklánya, Kalocsai Alexandra biztosítja, akinek nemcsak szakmája, élete is a tánc.

Kalocsai Szandi
Fotó: Családi archívum

A várgedei és cakói gyökerekkel rendelkező Kalocsai Alexandrának, vagy ahogy mindenki hívja – Szandinak nem volt egyszerű a gyerekkora, a szülei a tisztes megélhetés érdekében külföldön, Ausztriában vállaltak munkát, ahol egy olasz étteremben találták meg a számításukat, míg őt a két öccsével együtt a nagyanyja nevelte. Az alapiskola befejezése után mindenképpen szeretett volna továbbtanulni, s mivel imádott táncolni, a helyi Magánkonzervatóriumot választotta, ahol táncszak ugyan nem nyílt (az új tanévben már erre is lehetőség nyílik), de drámapedagógia/színészet igen, így erre a szakra iratkozott be. S nem bánta meg. Színésznő ugyan nem lesz belőle, de tanár s táncoktató igen. Meséli, fantasztikus társaságba került, amelyen belül remekül kiegészítették egymást. Amíg ő a táncban jártas, addig Illés Lídia, Havran Alexandra vagy Bohó Markusz a színészetben. Utóbbi felvételizett is a budapesti Színművészeti Egyetemre, s bár elsőre nem vették fel, nem adja fel, s jövőre újra megpróbálja.

Legalább addig is együtt marad a csapat, hisz mindannyian folytatjuk az ötödik-hatodik osztályban, s ha a hatodik évfolyamot is sikeresen elvégezzük, akkor tanári diplomát is kapunk. Szeretnénk egy magyar nyelvű színkört is létrehozni az iskolában, hiszen a diákok többsége magyar, s főleg egy színésznek nagy előnyt jelent, ha az anyanyelvén mondhatja a szöveget, míg egy táncosnak ez nem jelent akkora akadályt”

– mesél a terveiről Szandi, aki tavaly érettségizett, s az iskola mellett már most is dolgozik, mégpedig a cakói óvodában asszisztensként.

„Nagyon szeretem ezt a helyet, hisz édesanyám innen származik, s remekül kijövök a kolléganőkkel, de a gyerekekkel is” – újságol, amikor leszáll a buszról, de rögtön hozzáteszi, azért a tánc sokkal jobban izgatja, s örömmel fogadta el Botos Renátónak, a Heuréka Művészeti Iskola igazgatójának az ajánlatát, s ha minden igaz, ősztől Kálosán és Fügében vezethet majd tánc szakkört a helyi alapiskolákban.

Kalocsai Szandi
Műsorvezetőként
Fotó:  Családi archívum

Az elbűvölően csinos fiatal lánynak hároméves kora óta mindene a tánc, s bár nagyon sok akadállyal kellett szembenéznie, sose adta fel egy pillanatra sem.

Soha ne add fel az álmaidat! Még akkor se, ha senki más nem hiszi, hogy valóra válna, csak te”

– olvasom az idézetet a közösségi oldalán, amelyhez rögtön hozzá is teszi, hogy a romáknak nem erősségük a kitartás, s példaként a két öccsét hozza fel. A nagyobbik, Roman kitűnően hegedül, járt is egy fél évet Budapesten, a Rajkó Talentum iskolába Budapestre, de nem érezte jól magát, s inkább most raktárosként dolgozik. Kisebbik öccse, Krisztián 16 éves, kint van a szüleinél, de szeretne beiratkozni a Magánkonzervatóriumba.

Tudja, nekem is mondták a szüleim, hogy menjek ki hozzájuk dolgozni, ebből sokkal jobban meg lehet élni. Ki is próbáltam az egyik nyári szünetben, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én utam, s nem ettől leszek boldog. Lehet, hogy 3-400 euróval nagyobb lenne a havi bevételem, de nem vagyok telhetetlen, és sokkal fontosabb számomra, hogy azt csináljam, amit szeretek”

– mondja Szandi, s büszkén sorolja, hogy a családban számos neves zenész volt és van. „Be kell vallanom, apám nem nagyon támogatta, hogy táncot tanuljak, ő ugyanis mindig racionálisan gondolkodott, s azt mondta, olyan szakmát válasszak, amelyből gond nélkül meg lehet élni. S egy táncos élete mindig bizonytalan” – mondja, de mikor látta, hogy a lánya hajthatatlan, nem ellenkezett tovább. „Nagyon sok roma barátom, főleg lányok szenvednek attól, hogy a szüleik nem hagyják őket művészileg kibontakozni, mondván, hiába tehetségesek, abból nem lehet megélni” – teszi hozzá szomorúan. Édesanyja – akinek a családjában számos művész van – viszont más véleményen volt, s mivel Szandi már alapiskolás korában számos versenyen indul –, nem ellenezte lánya elhatározását. Karol Radič, Kaločai Igor vagy Várady Zsolti – ők mindannyian a tehetségükkel keresik a kenyerüket, míg Gazso Zita roma aktivistaként ismert szerte a régióban – sorolja Szandi azokat a családtagokat, akikre nagyon büszke, s akiknek a példája a szeme előtt lebeg.

Zita nagynéném évek óta szervez Rimakokaván táborokat hátrányos helyzetű roma gyerekeknek, s ha lehet, én is ott vagyok vele, segédkezem, s táncot tanítok”

– meséli, s hozzáteszi, hogy ezek a nagyon szegény környezetből érkező gyerekek sokszor olyan alapdolgokkal sincsenek tisztában, hogy működik az angol WC vagy hogy kell megnyitni egy vízcsapot.

Itt ismerkedett meg Vörös Attilával, Veres János költő fiával is, aki akkor Rák Magdával együtt egy új csapaton gondolkozott, amely vállalkozott Veres János életművének a bemutatására is. Merész vállalkozás volt Rák Magda részéről, hogy a klasszikus versmondás és énekelt versek mellé kortárs táncot is beépítsen a műsorába.

Tűzvirág formáció
Tűzvirág formáció
Fotó:  Családi archívum
Imádok velük dolgozni, s nagyon meglepett, hogy a diákok milyen jól fogadták a műsorunkat. Jártunk már Feleden, Rimaszombatban, Rimaszécsen és Bátkában, de szeretnénk bejárni egész Gömört és Nógrádot is”

– mesél az együttes terveiről. Mindezt megerősíti Rák Magda is, aki szerint az új formációs igen ütős lett, s már most számos meghívásuk van az őszi hónapokra is. Szandi remekül beépült a csapatba, de mivel számos elfoglaltsága van, előfordult már, hogy az utolsó pillanatban kellett lemondanunk róla, s átalakítani a műsort. „Üzenem neki innen is, hogy ezúttal minden fellépést írjon be a naptárába!” – s ezt bizony ezen sorok írója is csak megerősítheti, mert ez a beszélgetés is csak második alkalomra jött össze.

Szandi szeretne egy saját táncstúdiót nyitni, s mivel imádja a latin táncokat, a salsát és a szambát, szeretné magát ezekben is kipróbálni. „Minden vágyam, hogy együtt táncolhassak a régió legismertebb táncosával, Ligárt Ivánnal, s egyik nagy álmom, hogy egy tengerjáró hajón is kipróbáljam magam. Természetesen nem örökre, csak egy időre, aztán jönnék haza táncot tanítani. Mert számomra csak a tánc, a tánc, a tánc létezik” – ismétli meg háromszor is, bár én elsőre is elhiszem neki. S gondolom, önök is.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék