2021. december 19., 12:13

Jókai Mór, a zsoké

A nagyváradi születésű Lázár Béla (1869–1950) újságíróként működött a 19. század utolsó évtizedeiben. A Jókai Mór által főszerkesztőként jegyzett kormánypárti Nemzetnek volt a munkatársa és ebben a minőségében sokszor eljutott külföldre is, elsősorban Franciaországba, ahol rendszeresen találkozott Munkácsy Mihállyal és más külföldön élő magyar művészemberekkel. Később elsősorban a képzőművészekről írt életrajzaival hívta fel magára a figyelmet. Egyaránt foglalkozott a régebbi és az újabb mesterekkel és elévülhetetlen érdemeket szerzett a fiatalon Párizs közelében elhunyt Paál László (1846–1879) tájképfestő életművének felkutatásában és bemutatásában.

Jókai Mór - zsoké

Az első világháború után vagy tíz éven át a magyar kortárs képzőművészetnek kiállító helyet biztosító Ernst Múzeum igazgatója is volt. Közel 45 könyvet írt, ezek egyikében, amelynek címe Írók és művészek között száz érdekes, helyenként mulatságos történetet hagyott ránk. Ő meséli el például, hogyan szeretett volna Munkácsy Mihály egy vérbeli betyárról képet festeni. Felkereste az egyik alföldi csárda bérlőjét és arra kérte, hogy értesítse, ha betyárféle népek tévednének be a kocsmába. Az illető hamarosan üzent is a mesternek, aki az ivó egyik sarkában az asztal mellett ülve vázlatokat készített a legényekről. Ők rá sem hederítettek, de aztán egyikük mégis gyanúsnak találta a dolgot, és arra gondolt, hogy a rajzok alapján a zsandárok akár fel is ismerhetik őket. A bandavezér azonmód intézkedett is. Munkácsy hasztalan bizonygatta, hogy ő nem a csendőröknek dolgozik, egykettőre az utcán találta magát és még szerencsésnek is mondhatta magát, mert rosszabbul is végezhette volna. 

Jókai Mór - zsoké
Lázár Béla
Fotó:  Polya Tibor karikatúrája

Lázár Béla egy másik története szerkesztőségi főnökével, Jókai Mórral kapcsolatos. Valaki hosszas unszolással rávette a kiváló írót, hogy vegyen részt egy brüsszeli interparlamentáris konferencián, ahol sokan kíváncsiak rá, és már alig várják, hogy személyesen is megismerjék. Most adjuk át a szót Jókainak:

Reggel, hogy a brüsszeli szállóban felébredek, sietve az öltözködéssel, mert a hallban adtunk egymásnak találkozót. A megbeszélt helyen az ipse nincs sehol. Kérdezősködök utána, hallom, hogy már rég elment, egész társasággal, mégpedig női társasággal. Nahát ha női társaságban, nem lehet őt bevárni. Indulok egyedül s meg is érkezem a tanácskozóterembe, mely félig már meg is telt.”

Ott azonban hiába mutatkozik be minden szembe jövő alaknak, senki sem örvendezik a láttán, szinte tudomást sem vesznek róla. Ez lenne az a nagy érdeklődés a személye iránt? – morogja magában Jókai, amikor váratlanul felbukkan az őt Brüsszelbe csábító Pázmándy nevű fickó, aki már messziről kiabálta:

Móric bátyám, hol vagy? Mind csak téged keresünk, hát mért nem vártál rám a hallban? Az urak már égnek a türelmetlenségtől, hogy megismerhessenek.”

Jókai erre ugyancsak mérges képet vágott, és jól kitálalt Pázmándynak, megjegyezve, hogy bárkinek is mondta a nevét, ez senkit nem hatott meg. – Mégis hogyan mutatkoztál be? – kérdezte Pázmándy. – Hát a nevemen: Jókai Mórként. Mire Pázmándy a fejéhez kapott és rögtön felpattant egy székre a terem közepén és jó hangosan, ahogy csak a torkán kifért, ezt kiabálta az egybegyűlteknek:

Uraim, van szerencsém bemutatni önöknek a magyar regényírót, Zsoké Móricot.”
Jókai Mór - zsoké
Fotó:  Lázár Béla grafika MNG tulajdona

Lett erre nagy zsibongás és hadd el hadd. „Zsoké! Zsoké!, vivát Zsoké!” – kiáltotta sok torok, majd megragadták Jókait és vitték az elnöki pulpitushoz, mert most már tudták, hogy ki is ő. Csak szegény Jókai nem tudta, hogy ő Zsoké.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/50. számában.

 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.