Jacobi Viktor és a pozsonyi operettszerzők
A magyar operettet Huszka Jenő indította el a hírnév útján, de Lehár Ferenc és Kálmán Imre hozta el számára a világhírt bécsi színekben. Közel állt a világsikerhez Ábrahám Pál és Jacobi Viktor is, akik a dzsessz beépítésével angolszász vonalon próbálkoztak, de egyiküket a világháború, másikukat pedig korai halála akadályozta meg abban, hogy szárnyra kapja nevüket a világhír. De érdemes szólnunk a magyar operett szárnypróbálgatásairól is, hisz az elindulásban több pozsonyi zeneszerző is fontos szerepet vállalt, s ha alaposan megkésve is, de a cseh és szlovák nyelvű operett is kiforrta magát.
A magyar operett hódításának kezdetét sokan – s nem is alaptalanul – Huszka Bob hercegének 1902-es bemutatójához kötik. De az ehhez vezető út nem bársonypárnákkal és táblás házakkal volt kirakva, az operett művelőinek ki kellett lépniük az opera, majd a zenés népszínmű, valamint az XIX. század második felére a magyar színpadokon is tért hódító francia és bécsi operett árnyékából. S ez nem is volt olyan könnyű, már azért sem, mert a kiegyezés utáni időszakban a magyar fővárosban még a német nyelv volt divatban, s bizony sokan gondolták úgy, elég, ha a magyar nyelvet házon belül, afféle konyhanyelvként gyakorolják. De 1875-ben megalakult a Népszínház, s a zenés népszínművek mellett voltak szerzők, akik a német és francia operettek mellett úgy gondolták, érdemes lenne megpróbálkozniuk eredeti magyar nyelvű operetteket is írni.
Bár az első magyar nyelvű operett Huber Károly nevéhez köthető (sokszor még erősen keveredik az opera és az operett műfaja), 1882-ben színre került a pozsonyi születésű Serly Lajos Ingyenélők – Nőemancipáció című darabja is. A cím ugye ismerős Csiky Gergelytől, a szerző nevét ma viszont legfeljebb a Kék nefelejcs című örökzöldjéről ismerjük, s talán még a losonciaknak rémlik valami, ahol a kétezres évek elején alakult egy női kar, amely a nevét viseli. Serly 1855-ben született Pozsonyban, apja egy időben tímárnak szánja, de ő mindenáron zenész akar lenni. Nyughatatlan természete egyik helyről a másikra űzte, volt gimnazista Pozsonyban, Besztercebányán, Losoncon, de még Rimaszombatban is, s már tizenévesen színi pályára lépett, s bejárta gyalog Felvidék északi városait, majd végül mégis a zene mellett döntött, s a karmesteri pályát választotta.
Egy évvel az Ingyenélők bemutatója után mutatták be a Csókon szerzett vőlegény című operettjét, majd a Titilla hadnagyát, de mire operettszerzőként befuthatott volna, 1898-ban előbb Angliába, majd pár évvel később az USA-ba vándorolt ki, s ott próbált szerencsét. Bár alkalmanként zenét is szerzett, az operettkarrierje feledésbe merült.
Fia, Tibor is maradt az apai hivatásnál, de leginkább arról lett ismert, hogy Bartók Béla halála után befejezte annak 3. zongoraversenyét és a Brácsaverseny hangszerelését. De nemcsak Serly volt az egyetlen pozsonyi, aki kacérkodott az operett műfajával, a tőle 15 évvel fiatalabb Czobor Károly is megpróbálkozott a könnyebb műfajjal, Karen című daljátékát Somogyi Péter és a Szepességből származó Kern Aurél közreműködésével alkotta meg, s azt a Millennium évében, vagyis 1896-ban a Magyar Királyi Operaház mutatta be. Hosszú élete során még több említésre méltó operettet és daljátékot elkövetett, ezek közül 1904-ben a Magyar Színházban mutatták be nagy sikerrel A hajdúk hadnagya című háromfelvonásos operettjét, két évvel később a Rab Mátyás című daljátékát (mindkettő szövegkönyvét Rajna Ferenc írta), majd közel két évtized elteltével a Szépasszony kocsisa című operettjét, amelyet már Kulinyi Ernővel együtt jegyzett.
A szolid siker mindhárom esetben garantált volt, de ekkor már Lehár, Kálmán, Szirmai és Jacobi volt a sztár. De mielőtt megidéznénk a majdnem világhírnévig jutó Jacobit, még egy pozsonyi nevet okvetlenül említsünk meg, a Serlytől csak egy évvel fiatalabb Máder Rezsőét, aki szintén komolyabb műfajokkal kezdte, de a siker reményében megpróbálkozott az operettel is, igaz, nem sok eredménnyel.
Ki emlékszik ma már a Kadétkisasszony, a Szerelmi kaland, a Das Garnisonsmädel vagy a Der selige Vinzenz című operettjeire? Egyedül talán a Csiky Gergely Nagymama című művéhez írt zenei kísérete maradt meg, az is elsősorban a címszerepet adó Blaha Lujza miatt. Fennmaradt a neve viszont mint igazgatónak, többször vezette, méghozzá sikeresen a Magyar Királyi Operaházat, de a Népszínház-Vígoperát és a bécsi Volksopert is.
Jacobi egy évvel volt fiatalabb Kálmán Imrénél, de amíg zeneszerző kollégái többsége úgymond tisztességes polgári pályát is választott magának, addig ő büszkén csak zeneszerzőnek készült, s ha egy fikarcnyi szerencséje lett volna, a világhír sem kerüli el. Pedig milyen reményteljesen indult a pályája, a Zeneakadémián együtt tanult Weiker Leóval, Bartókkal, Kodállyal és Kálmánnal (azt hiszem, az ő keresztnevüket fölösleges leírni), s alig 21 éves, amikor a Népszínház a magyarosított Jakabfi (ál)néven bemutatja A rátartós királykisasszony című zenés mesejátékát. Innen kezdve, ahogy Huszka, ő is többnyire Martos Ferenccel dolgozik együtt, s hét évvel később a Király Színházban színre kerül a Leányvásár című operettje. Az előadás főszerepeiben Rátkai Márton, id. Latabár Árpád és Fedák Sári. A darab eredetileg a vadnyugaton játszódik, de mint általában a többi operett, ez is meglehetősen mobilis darab, a belőle készült 1941-es zenés hangosfilmet (mert a tízes évek végén már némafilmváltozata is elkészült) Hegyi Barnabás Erdélyben fényképezi, s a főbb szerepekben Szeleczky Zitát, Sárdy Jánost, Latabár Kálmánt és Kiss Manyit láthatjuk. Négy évtizeddel később a tévében Zsurzs Éva viszont ismét az eredeti szövegkönyvet és a vadnyugatot választja.
Pár hónappal a nagy háború kitörése előtt ismét Jacobi nevétől hangos a magyar színházi élet (még a Csárdáskirálynő bemutatója előtt vagyunk), a Király Színházban egy újabb Jacobi-operett, a Sybill, amely Oroszországban játszódik, s többszörös szerepcsere az alaptörténete.
A bemutatón ismét Fedák Sári, id. Latabár Árpád és Rátkai Márton brillírozik, a Nagyhercegnő szerepében a Trencsénből származó Haraszti Micit láthatják a nézők. Neki majd a Hyppolit, a lakáj filmváltozata hozza meg az országos hírnevet, ugyanis a filmben ő Schneider Mátyás hulladékszállító kisiparos, vagyis Kabos Gyula felesége. Jacobi a siker hatására előbb Angliába, majd az Egyesült Államokba költözik. Itt Fritz Kreisler hegedűművésszel közösen megírja az Almavirág, majd A félhold és A szerelmeslevél című operettjeit, de ezen műveinek fogadtatása messze elmaradt a budapesti sikerektől. Egy időre hazatér, de gyógyíthatatlan fehérvérűsége alig 38 évesen sírba teszi. Bár félbemaradt munkáiból már a halála után Vincze Zsigmond összeállított még egy előadást Miami címmel, a neve idővel szinte teljesen feledésbe merült. A Sybillből 1980-ban készült egy remek zenés tévéfilm Seregi László rendezésében Pitti Katalinnal, Bende Zsolttal, Maros Gáborral, Zsadon Andreával, Kovács Zsuzsával és Maros Gáborral a főbb szerekben, s 2015-ben Szabó Máté rendezésében ismét bemutatta a Budapesti Operettszínház is, de nagyjából ennyi…
Ja és a csehek is. A különös körülmények között elhunyt (állítólag kiesett egy zágrábi balett-terem ablakán) Oscar Nedbal volt a cseh operett úttörője, akinek Lengyel vér című operettje magyar nyelvterületre is eljutott (a szövegkönyvét a Leo Fallnak, Lehárnak és Kálmánnak is dolgozó Leo Stein írta, magyarra pedig Gábor Andor fordította), míg az első szlovák operetteket Miloslav Francisci követte el, de a pozsonyi Nemzeti a szlovák könnyűzene jeles bohémjének, a besztercebányai Ján Mórynak a nevét jegyzi első operettszerzőjeként, aki Budapesten és Berlinben is folytatott zenei tanulmányokat, de miközben írta a zeneműveit és a könnyed hangvételű dalait, az apjától örökölt családi boltot is vezette Besztercebányán. Később egy szállodát működtetett a Csorba tónál, ahol a szlovák művészélet apraja-nagyja megfordult. Még Bartók Béla, Gwerk Ödön és Eugen Suchoň is megfordult a szállodában.
A Sors kisasszony címmel még magyar nyelvű operettet is elkövetett, amelynek szövegkönyvét Kardos Andor írta, de sose mutatták be. Nem úgy, mint a Téli románc című darabját, amely 1932-ben az első operett volt a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház színpadán.
Három évvel később ugyanitt jelentkezett az első operettjével Gejza Dusík, akit Pavol Braxatorisszal és František Kričtof Veselýel együtt a szlovák operett megteremtőjének is neveznek. S ha mát Francisci és Braxatoris nevét említjük, előbbi apja a neves štúrista költő, Ján Francisci-Rimavský volt, míg utóbbi nagyapja Andrej Sládkovič, a Marína halhatatlan költője. František Krištof Veselý nevelőapja miatt szorosan kötődött Budapesthez is, sőt egy ideig játszott a Király Színházban és a Budapesti Operettszínházban is, de kezdeti sikerei ellenére visszaköltözött Pozsonyba, ahol 1946-ban egyik alapítója lett az Új Színpadnak (Nová scéna), ahová az operett is áttette a székhelyét.
Dusík több száz slágert és 12 operettet írt, köztük az elhíresült, s hellyel-közzel máig játszott Kék rózsát és Fazekasbált (mindketztőből szlovák tévéváltozat is készült) is. Az 1907-ben Zavaron született szerző századik születésnapjára a pozsonyi Aréna Színház mutatta be Rastislav Ballek színrevitelében Az idegen zászló alatt című nem túl sikerült, háborús időkben játszódó operettjét.
De hiába jelentkeztek időnként eredeti szlovák nyelvű operettszerzők, a közönség, ha igazi operettre vágyott Szlovákiában, akkor Lehár és Kálmán művei után kiáltott, Pozsony mellett Besztercebányán és Kassán is máig rendszeresen játsszák a két szerző örökzöld darabjait, de a kevésbé ismerteket is előveszik néha, s nem lesz ez alól kivétel a 2026-os év sem. Ősszel Ján Ďurovčík rendezésében a pozsonyi Nemzeti tűzte műsorára a megunhatatlan Csárdáskirálynőt. Méghozzá az eredeti, 1915-ös változatban.
