Igaz, jó és erős magyar volt

2021. május 8., 11:11
Lacza Tihamér

Eötvös Károly (1842–1916) ügyvéd és politikus 1901-ben adta ki Magyar alakok című könyvét, amelyben kortárs politikusoknak és közéleti személyiségeknek állított emléket. Egyik írásában Bittó István főrendiházi ténykedését méltatta. Itt olvasható az „Igaz, jó és erős magyar volt minden ízében” jellemzés.

Bittó István

Bittó István emlékét szülőfalujában, a csallóközi Sárosfán ma is ápolják, annál is inkább, mert végső nyughelye is itt található. 1822. május 3-án született köznemesi, de tehetős családban. Édesapja, Bittó Benő Pozsony vármegye alispánja volt. Tizennégy gyermeke közül csak hatan élték meg a felnőttkort, négyen közülük fontos közéleti tisztséget viseltek.

Bittó István a pesti piarista gimnáziumban érettségizett. 1843-ban a fővárosban szerzett jogi doktori oklevelet és ügyvédi képesítést. Első munkahelye Moson vármegye volt, ahol aljegyzőként szolgált, majd 1847–1848-ban Pozsony vármegye főszolgabírája volt. Az 1848/49-es szabadságharc idején Dunaszerdahely képviselője volt az országgyűlésben, majd a bukást követően emigrált.

Előbb Törökországba menekült, ahonnan Franciaországba ment, ahol a gróf Teleki László vezette emigráns egyesület titkáraként működött. 1851-ben amnesztiát kapott. Hazatért, és 10 évig drávafoki birtokán gazdálkodott, a politikától azonban távol tartotta magát. Bach belügyminiszter 1861-es bukását követően visszatért a közéletbe, és Deák Ferenc híveként többször országgyűlési képviselővé, sőt a képviselőház alelnökévé is megválasztották. 1871-ben az Andrássy-kormányban igazságügyi miniszter lett, majd 1872-ben Deák Ferenc javaslatára megválasztották a képviselőház elnökévé.

Ebből a tisztségéből nevezte ki őt I. Ferenc József Magyarország miniszterelnökévé 1874. március 21-én. Nem szívesen vállalta ezt a feladatot, az uralkodó szinte rátukmálta a kinevezést. Eötvös Károly szerint így történt a dolog: „A király sok embert megkérdezett: ki legyen a miniszterelnök. Akkor hallgatta meg először Ghyczy Kálmánt és Tisza Kálmánt is. Meghallgatta Bittót is, a ház elnökét. S egyszer csak azt mondja neki: – Önt bízom meg a minisztérium megalakításával. Hejh aki adta! Most ijedt meg már igazán Bittó István. Hát hiszen az igaz, hogy ő házelnök volt, igazságügyminiszter is volt, Somogy vármegyének főszolgabírája is volt s a függetlenségi harc után bujdosó is volt, de elvégre mégis csak táblabíró volt. Hogy lehessen ő miniszterelnök? – Fölség, köszönöm kegyességét. Fölséged parancsának engedelmeskedem is, de azt Fölséged se parancsolhatja, hogy arabul beszéljek, mikor én arabul nem tudok. Mosolygott a Fölség. – Csak próbálja meg kedves Bittó, tud ön még arabul is. Igy lett miniszterelnök.”

Egy évig volt kormányfő, ezalatt egyik legemlékezetesebb tette az volt Eötvös szerint, amikor megakadályozta, hogy az erdélyi románok mindenféle „dakoromán képviselőkkel árasszák el az országgyűlést”. Egy év után lemondott, később pedig nyíltan az ellenzékhez csatlakozott. 1884-ben már nem vállalt képviselőséget. Utolsó éveiben a főrendiház tagja lett, 1881-től a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének az elnöke is volt. Felesége feltehetően távoli rokona lehetett, mert Bittó Irmának (1839–1921) hívták. Barabás Miklós megfestette mind Bittó István, mind pedig a neje arcképét. Ez az utóbbi kép az egyik legsikerültebb portréja.

Bittó Istvánné
Bittó Irma (Barabás Miklós festménye)

Bittó István 1903. március 7-én hunyt el Budapesten. Földi maradványait szülőfalujába szállították, ahol a családi sírboltban helyezték el. Ezt a 2000-es évek derekán felújították, a család kastélyát azonban új tulajdonosa átalakította, bár továbbra is családi házként szolgál.

(Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/18. számában)

Kövesse facebook oldalunkat is!