Holdfényben
A Nagyfödémesen élő Száraz Pál májusban lesz hetvenéves. Eredeti szakmája szerint építész, de aki ismeri, tudja, hogy kultúraszervező, igazi közösségi ember, és emellett már fiatal kora óta ír.
Mindenekelőtt elbeszéléseket, meséket, helytörténeti cikkeket. Már legalább tucatnyi könyvet tett az olvasók asztalára.
A címben idézett könyvét műfajilag nehéz lenne meghatározni, hiszen krimibe illő rövid, de izgalmas történetek, az Ezeregyéjszaka mesevilágát idéző pillanatképek és hajdani szerelmek emlékeit visszapergető tűnődések egyaránt sorjáznak benne.
Az író célja a történetmesélés. Nincsenek formabontó allűrjei, nem akarja mindenáron bonyolult eszmefuttatásokkal intellektuális erőfeszítésre késztetni az olvasókat. Arra is ügyel közben, hogy ne beszélje túl a dolgokat, legtöbb írása alig néhány oldal. A mai posztmodern „irodalmi kánonba” persze nem kapna belépőjegyet, de ez talán őt zavarja a legkevésbé.
Megjelent a Magyar7 hetilap 11. számában.
