Halkínzó vagyok!
A gasztronómia ugyanúgy a nemzeti kultúránk része, mint az irodalom vagy a zene.
Olvasom a minap, hogy a Fonyódon tartott harcsafesztiválra kivonult vagy féltucatnyi „jogvédő” (bár ők magukat vegánoknak, húst nem fogyasztóknak titulálták), és tiltakozott a halak jogaiért. Szerintük a horgászat és a halászat állatkínzás. Gondolkodóba estem, és rájöttem, mi lappang bokruknak megette.
Évekkel ezelőtt szintén „jogvédők” tiltakoztak a libatömés ellen, aztán kiderült, honnan fúj a szél: a konkurens osztrák libatenyésztők „jogait” védték, azért indítottak lejárató kampányt a magyar libamáj ellen. Vajon ki állhat ezek mögött?
A tengerihal-forgalmazók? Kevesebb fogy a hekkből, mint a balatoni fogasból, keszegből? Mert az állatkínzás nevetséges érv. Jelentem: magam is szenvedélyes állatkínzó vagyok, legkedvesebb hobbim a horgászat.
Megjelent a Magyar7 2022/36. számában.
