Gömörről, de nemcsak gömörieknek szól a múzeum 20. évkönyve
Gömörről, Gömörnek – üzeni a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum (GKM) immár 20. évkönyve bevezetőjében Kerényi Éva, az intézmény igazgatója túl szerényen. A könyv gazdag anyaga ugyanis tényleg Gömörről szól, de azt nemcsak gömöriek forgathatják érdeklődve, hanem mindazok, akiket Gömör érdekel, de tágabb kitekintésben azok is, akiket az évkönyvben felbukkanó témák (a bányászat, madárvilág, iparművészet, a divat vagy a Szlovák Nemzeti Felkelés) kötnek le, hisz garantáltan egész izgalmas és új információkhoz juthatnak.
Immár 20 éve, hogy úttörő vállalkozásként még Oľga Bodorová igazgatása alatt útjára indult a Gömör-Kishonti Múzeum évkönyve azzal a nem titkolt szándékkal, hogy lehetőséget adjon a múzeum munkatársainak kutatásaik felmutatására. Mint Kerényi Éva előszavában írja, egykor Gömör tényleg Magyarország volt kicsiben (ezt már Petőfi is észrevette, amikor 1845-ben errefelé járt), de Trianonnak sikerült ezt is darabokra szaggatnia.
Ez a társulás Nógrádban adja ki pár éve hasonló céllal az évkönyvét. A 2024-es, immár 20. évkönyv a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával jelent meg, s újabb lépést tett a teljes kétnyelvűség felé. Évekig csak a tartalomjegyzék volt olvasható magyarul és angolul, a legújabb viszont már rövid magyar és angol nyelvű tartalmi összefoglalót kínál (mindkettő Kerepesi Igor érdeme), de Kerényi Éva bevezetője már magyarul is teljes egészében elolvasható, s mint megtudtuk, tervezik, hogy idővel akár az egész kötet kétnyelvű legyen, hisz szeretnék azt a szlovákul nem tudó, de Gömör iránt érdeklődő olvasókhoz is eljuttatni.
S higgyék el, érdemes. A 20. évfolyam 286 oldalon 18 izgalmas tanulmányt kínál, amelyben a régészeti tanulmányoktól kezdve olvashatunk az elmúlt évszázadok gömöri történéseiről, Andrássy Franciska textíliáiról, de ritka, európai védettségű bagolyfajtákról is.
A könyv szerkesztői a múzeum munkatársai mellett ezúttal is együtt dolgoztak rozsnyói muzeológusokkal, de pozsonyi, nyitrai, kassai és magyarországi szakemberekkel is. Ez a rövid ismertető természetesen teljesen önkényes és a recenzens ízlésvilágát tükrözi, de talán így is kedvet csinál a Gömör iránt érdeklődőknek, hogy kezükbe vehessék a könyvet (amely a múzeum tájékoztató irodájában vásárolható meg nyitvatartási időben).
Hárman (Samuel Pačenovský, Alexander Kürthy és Miroslav Dravecký) eredtek a Volovec-hegység Különleges Madárvédelmi Területén előforduló három, európai védettséget élvező baglya (törpekuvik, gatyáskuvik, uráli bagoly) nyomába. De mellettük a macskabagoly és az erdei fülesbagoly is előfordul a területen, ahogy további 22 európai védettségű madárfaj is.
Négy anyag vezet vissza a régmúltba), a GKM régésze, Alexander Botoš a Kurinc területén található, ún. Barát-kút régészeti feltárásáról osztja meg az olvasókkal a kutatási eredményeit, Monika Tihányiová és Peter Koreň pedig a felsőrási református templomban végzett archivátori és restaurátori munkákról számol be.
Míg a füleki Bianka Vozárová az ipolygalsai Szűz Mária születésének szentelt katolikus templom belterében végzett ásatások első szakaszának az eredményeit mutatja fel. Vladimír Mitáš érdekes anyaga a pilinyi kultúra textilkultúrájába vezeti el az olvasót, de nem ez az egyetlen anyag, amely a divatrajongókhoz szól, Anna Lachová és Matúš Molnár Andrássy Franciska grófnőnek a krasznahorkai várban található textilgyűjteményét mutatja be (legalább így, ha a múzeum még mindig zárva van), míg a GKM etnológusa a gömöri gubakészítés fortélyait árulja el.
A történelmi témájú anyagok közül érdemes kiemelni Kardos László tanulmányát, amely az 1848/49-es szabadságharc rozsnyói történéseit és egyéniségeit mutatja be, Sylvia Holečková Szilvássy Nándor rozsnyói építész munkásságáról szól, míg Matúš Molnár egy másik tanulmányával is jelen van a kötetben: a 200 éve elhunyt polihisztor, Bartholomeides László életútját eleveníti fel, akit a magyarok és a szlovákok is a magukénak tartanak. Radim Pačmár a nagyrőcei Ormis család kiváló képviselőit hozza látóközelbe, akik a szlovák művelődéstörténetben játszottak kiemelkedő szerepet, Kerepesi Igor Andrássy Manó Közel- és Távol keleti útjairól szól, míg Szikszai Zsuzsanna egy mára teljesen elfeledett tornaljai közgyógyító orvost, Török Jánost (1834-1897) mutatja be, aki népgyógyászati tanácsait időnként meg is verselte.
Íme, egy rövid, de ma is hasznos részlet:
Ha előtted élted becses:
Légy mindenben mértékletes!
Élvezet, táp, álom, munka,
Nem lehet így ártalmunkra.
Mérsékelni tudván magad.
Az egykori egészséges(ebb) életmódhoz járultak hozzá azok a bolgár kertészek is, akik közül két, Rimaszombatban letelepedett családot mutat be a műzeum egykori igazgatónője, Oľga Bodorová. Ján Aláč a múzeum egyik állandó tárlatát képező Szlovák Nemzeti Felkelés rimaszombati történéseiről, s annak gömöri szereplőiről szól, így a 100 esztendeje született, későbbi jelesa Gömör-kutató Július Bolfíkról.
Az évkönyv közli a szerzők elérhetőségeit is, így ha valaki bővebben érdeklődik a téma felől vagy adatokkal tud hozzájárulni a kutatások folytatásához, , az felveheti velük a kapcsolatot. De előbb vásárolja meg a könyvet!
