2025. július 23., 19:52

Franciska, a nyomdatulajdonos

Komárom szellemi és kulturális életét a múltban jelentős mértékben meghatározták a városban működő nyomdák. Az első ismert komáromi nyomdász, Töltéssy István (1660 k.–1737) Debrecenből költözött a Duna-parti városba valamikor 1690 táján, de csak 1705-ben megjelent kiadványáról állítható bizonyossággal, hogy ez az ő nyomdájában készült első munka. Mesterségét egyébként Amszterdamban tanulta ki (Debrecen városának anyagi támogatásával), de nem az egyik leghíresebbnek tartott Blaue műhelyében, amelyet eredetileg kiválasztott magának. A nyomdász ugyanis elutasította őt, mert megorrolt a magyarokra, legjelentősebb tanítványa, Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) ugyanis szakmailag túltett rajta és konkurensévé vált. Az erdélyi nyomdász még Németalföldön tartózkodott – a Károli Biblia újabb kiadásának tördelésével és nyomtatásával volt elfoglalva –, így Blaue helyett ő tanította Töltéssyt, aki Debrecenbe visszatérve néhány évig a „kálvinista Rómában” működött, de valamiért összekülönbözött a városi magisztrátussal és végül Komáromban telepedett le.

Fotó: Archív

A komáromi nyomdászat „fénykora” azonban a 19. században jött el, amikor a Weinmüller család vállalkozása nemcsak helyi szinten, hanem országszerte ismert lett. A Weinmüller nyomda 1794–1848 között működött, és az egyetlen ilyen cég volt a városban abban az időben. Anyagi szempontból a legjelentősebb kiadványa a Komáromi kalendárium volt, amelyet korábban Töltéssy kezdett kiadni. A naptárak kivált a falusi emberek kedvelt olvasmányai voltak, hiszen a hasznos információk mellett sok érdekességet is kínáltak.

1831-ben Weinmüller Imre Bálinttól húga, Weinmüller Franciska vette meg a családi nyomdát. Ő nem sok pénzt költött a nyomda fejlesztésére, de a kalendáriumok elég szép pénzt hoztak a konyhára. 15 éven át, egészen 1848 májusáig működtette a vállalkozást, majd eladta Siegler Antalnak és testvérének, Mihálynak, akik igyekeztek korszerű berendezésekkel felszerelni a nyomdát, és már újságokat is kiadtak, de ők nyomtatták a Geleitschenként elhíresült menleveleket is, amelyek Klapka Györgynek és katonáinak sértetlen elvonulást biztosítottak a komáromi várból.

Weinmüller Franciskáról feljegyezték, hogy kalendáriumai, amelyet öt garasért árultak, szinte hercegi jövedelmet biztosítottak számára, miután több százezer példányban nyomtatták, de még így sem sikerült maradéktalanul kielégíteni „az egész országra szóló szükségletet”. Adomáival, rigmusaival, jövendöléseivel nagyon „eltalálta az emberek szája ízét”, alig várták évről évre, hogy kézbe vehessék a kalendáriumot.

A szép Franciska elég költséges háztartást vitt, ruháit, kesztyűit egyenesen Párizsból hozatta. Házát sokan látogatták, főleg jól szituált férfiak, de kérőit rendre kikosarazta, noha közben élvezte a társaságukat. Különösen kedvelte Czuczor Gergelyt (1800–1866), aki 1830–1835 között bencés rendi tanárként működött Komáromban, és a korabeli beszámolók szerint egy „csinos, formás” férfi volt, ráadásul ő szerkesztette egy időben a Komáromi kalendáriumot, ami feltehetően nem okozhatott nagyobb gondot számára, elvégre költőként és cikkíróként az irodalmi körökben neve már jól ismert volt.

Olykor már szinte házigazdagént viselkedett a Weinmüller-házban és ha nem lett volna pap, talán még feleségül is vette volna Franciskát. Czuczor gyakran íróbarátait, de színész ismerőseit is látogatóba vitte Franciskához, aki később mégis talált magának egy férjet, de róla hamar kiderült, hogy valójában egy nagy csirkefogó és nyakára hágott felesége vagyonának. Az 1850-es években Franciska már nyomorban élt Pesten és időnként Czuczor Gergely szánta meg őt valami összeggel, vagy vásárolt számára kenyeret és ennivalót.

Megjelent a Magyar7 2025/28. számában.

Megosztás

Címkék